143629. lajstromszámú szabadalom • Önműködő folyadékmérleg, mintavevővel

Megjelent: 1957. augusztus hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.629. SZÁM 89. c. OSZTÁLY — SI-370. ALAPSZÁM Önműködő folyadékmérleg mintavevővel A magyar állam, mint a feltaláló Sípos Antal kutató osztályvezető, budapesti lakos jogutódja. A bejelentés napja: 1953. március 11. A cukorgyártás folyamán elkerülhetetlen, hogy a lényerésnél és a szűrésnél ne lépjenek fei eukorveszteségek. Ezek az úgynevezett ismert veszteségek, amelyek mennyiségi és elemzési adatokból meghatározhatók és megfelelő intézkedéseikkel a kívánt szinten tarthatók. Vannak ezenfelül még további, nem elhanyagolható eukorveszteségek. Ezek keletkezési helyét és okát nem ismerjük és így nincs módunkban, hogy ezek csökkentése érdekében eljárjunk. Ez utóbbiak az, ún. ismeretlen veszteségek. Nagyon megkönnyítené az ismeretlen veszteségek csökkentését, ha lehetséges volna megállapítani, hogy a gyártás melyik szakaszán keletkeznek azok. (Pl. a nyersgyári, vagy -a finomítói oldalon.) Ennek megállapítása azonban csakis abban az esetben lehetséges, ha a sűrűlével áthaladó cukor mennyiségét pontosan mérni tudjuk olyannyira,, hogy a mérőkészülék répára vonatkoztatott mérési hibája 0,1%-on belül essék. Folyadékok mennyiségének mérésénél külön-böző készüléket alkalmaznak. Legismertebbek a mérőperemes, Voltimann-szárnyas lapátkerekes és a Siemens-féle bolygótarcsás mennyiségmérők. Ezek azonban mind térfogatot mérnek és pontosságuk csak + 2%. Ha tekintetbe vesszük még azt is, hogy a sűrűié szivattyúzás és szűrés után sok légbüborékot tartalmaz és ezenkívül a koncentrációja és hőfoka erősen ingadozik, világossá válik, hogy a sűrűié mennyiségét térfogatmiérésen alapuló készülékkel a megkívánt pontossággal megállapítani nem lehet és ebből az következik, hogy a sűrűlevet a fajsúlyingadozás befolyásától mentesen súlyszerínt kell mérni. A találmány szerinti /berendezés biztosítja a folyadék súlyszerínt való (mérését és a mintavételt is automatikussá teszi. A súlyszerint való mérést a berendezés azáltal biztosítja, hogy az alkalmazott két mérőtartály töltését és ürítését tolattyúk végzik, amelyek elmozdulása a folyadék súlyának hatására következik 'be. A berendezést egy kapcsoilószerkezet egészíti ki, amely a tolattyúkat mindaddig rögzített helyzetiben tartja, amíg egy hidrosztatikai nyomásra működő higanykapcsoló elektromágnes segítségével 'ki nem oldja azt. Biztosítja továbbá a találmány az automatikus' mintavételt is, mégpedig úgy, hogy a rnenynyiségmérő berendezést kiegészíti egy mintavevő szerkezettel, amelyet a tolattyúk felfüggesztő karjával egy rudazat köt össze és így annak elmozdulását a -mintavevő tölattyú követi. Ez a tolaittyú nyitja, illetőleg zárja a minta befogadására szolgáló cső nyílását, így váltakozva feltöltődik, illetve kiürül az. A találmány egy példakénti kiviteli alakját a rajz vázlatosan mutatja. 1. ábra a 'berendezést oldalnézetben részmetszettel, a 2. ábra a mintavevőt hosszmetszetben tünteti fel. A berendezés két hasonlóan működő, felváltva töltődő és ürülő tartányból áll, s azt a rajz részleteiben az egyik tartány alapján ismerteti. Az 1. ábrán 1 a tartány, amelynek 2 töltő és 3 ürítő nyílásait a tartány alján elhelyezett 4 tölattyú zárja, illetőleg teszi szabaddá. Az 5 karra felfüggesztett 4 tolattyút a ráható folyadékoszlop nyomása mozdítja el, de csak akkor, ha az 5 kart a megfelelő 6 elektromágnes által 'behúzott 7 kilincs szabaddá teszi. A 6 elektromágnesek áramkörét a megkívánt folyadékoszlop nyomás elérésekor relé közbeiktatásával 8 higanykapcsoló zárja. A 8 higanykapcsoló érintkező csavarjai úgy állíthatók be, hogy a tartányban lévő egy meghatározott súlyú folyadékmennyiség idézze elő 'az érintkezéshez szükséges nyomást. A tolattyút egyszer a tartányba beáraxbló folyadékoszlop nyomása, másszor a 9 ellensúly mozdítja el. 10 a mintavevő s a kivett minta mennyiségét a 11 cső térfogata szalbja meg. 12 a laboratóriumi gyűjtőedény. A berendezés működése a következő : A baloldali edény 2 beömlő nyílásán át beáramló folyadék az edényben bizonyos magasságot elérve, a 4 tölattyú fenekére nyomást gyakorol 'és azt lenyomni igyekszik. A tölattyú, elmozdulása azonban csak akkor következhet be, ha az 5 kart a jobb oldali 7 kilincs szabaddá teszi. A kar szabaddá tétele viszont csak akkor történik meg, amikor a folyadék a megfelelő magasságot eléri és a hidrosztatikai nyomásra