143622. lajstromszámú szabadalom • Tartálybetét tekercsfilmek előhívására

Megjelent: 1957. augusztus hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.622. SZÁM 57. c. OSZTÁLY — No-49. ALAPSZÁM Tartálybetét tekercsfilmek előhívására Dr. Nóvák Pál orvos, Gyöngyös. A bejelentés napja: 1955. október 10. Tekercsfilmek nedves kezeléséhez, előhívásához általánosan használatosak az előhívótartályok, az ún. előhívó tankok, melyeknél a megvilágított filmet dob révén feltekercselten helyezik a kezelő oldatokba. Maga a tartály fényátnemeresztő anyagból (rendszerint műanyagból) készül; fedele fénymentesen zár, és ilyen állapotában az oldatok benne cserélhetők. Természetesen a film feltekercselésének és tartályba helyezésének is fénymentes feltételek között kell történnie akár úgy, hogy sötét helységben végzik, akár pedig oly módon, hogy a fénymentesen csomagolt kazettában, vagy védőpapírosban lévő film a tankba helyezés és annak lezárása után tekercselhető fel a dobra (napfénytankok). A dobra feltekercselt film emulziós felületének szabadon kell feküdnie, hogy a vegyszeroldatokkal zavartalanul és egyenletesen érintkezhessek, azonkívül sem száraz, de különösen nedves állapotában nem szabad olyan súrlódást, érintkezést szenvednie, amelynek következtében bármelyik oldalán is karcolást, vagy egyéb sérülést szenvedne, beleértve az ujjnyomokat is. • Mindezeken felül ma már korszerű követelmény az előhívó tanktól, hogy benne az előhívás menete ellenőrizhető legyen, vagyis az emulziós réteg érzéketlenítése után, hatás nélküli ún. sötétkamravilágítás mellett, a filmtekercs jelentős része, vagy akár az egész tekercs megtekinthető legyen, mely után nedves állapotában ismét könnyen és sérülésmentesen visszavezethető legyen a dobra. A színes, fordítós filmek kidolgozása közben az első ún. fekete előhívás után a nedves filmtekercset le kell bontani a dobról, majd egyenletes megvilágítás után újból visszahelyezni a tankba a további vegyi műveletekhez. A forgalomban levő előhívó tankoknak amellett, hogy az itt felsorolt igényeket csak' részben elégítik ki további hátránya, hogy sötétben való kezelésük körülményes, nagyobb gyakorlatot, vagy ügyességet kíván meg; az automata rendszerűeknél az üzembiztosság kifogásolható; főleg és általában pedig a nedves állapotban levő film le- és feltekercselésének könnyű és biztos módja nincs megoldva azoknál. A film feltekercseléséhez alkalmas tartálybetétek kétféle kivitelben terjedtek el. Egyiknél domborítással, hullámosítással vastagított szegélyű műanyagból készült szalaggal együtt tekercselik fel a filmet a dobra, amikor a vastagított szegélyek nem engedik egymásra feküdni az előhívandó film felületeit. E rendszer hátránya, hogy a betétszalag kettéosztja a filmmenetek közötti folyadék oszlopot, így a folyadék szabad áramlását gátolja vagy legalábbis nehezíti, a buborékképződést elősegíti, emellett a nedves állapotban való fel- és letekercselésnél már maguk a domborítások is sértik az emulziós felületet, a felszabaduló betétszalag kunkorodó, lógó, himbálódzó tömegei a kezelést megnehezítik, zavart okoznak, és ugyancsak veszélyeztetik az emulziós réteg épségét. Az ún. „spirálrendszerű" tankbetéteknél két műanyag tárcsa egymásfelé néző belső felületén szimmetrikusan csigamenetszerű vájat van; ezekbe kell becsúsztatni a filmet vagy úgy, hogy a kerületi szájnyíláson keresztül hosszirányban kézzel betolják, vagy belülről kifelé haladva a spirálmenetek elválasztó bordái közötti szűkebb téren áthaladni kényszerülő filmszalagot harántirányban kézzel, vagy vezető sínekkel összenyomva segítik ill. inkább erőszakolják át, majd a megfelelő spirálvájatokhoz érve az összenyomást megszüntetik, mire a film mintegy bepattan a helyére. Az előző betolós módszer gyakran nehézséggel jár már csak a filmszalag egyre növekvő súrlódása miatt is, a kazettában szenvedett vetemedés pedig, vagy a spirálvájat felszínén előforduló kisebb öntési hiba akár meg is akadályozhatják a tekercs egészének betolását. Hátránya, hogy nedves filmet nem lehet betolni. Az automata bevezetésű spirálbetétek gyakran hibáznak, amikoris a film szoros egymásratekeredése csak utólag, későn vehető észre. Az automaták is általában csak a száraz film egyszeri bevezetésére alkalmasak és a nedves film újbóli feltekercselése itt is kézi műveletre szorul. Az egyik oldalon spirálmenetű orsóknál könnyebb ugyan a kézi bevezetés, viszont a spirállal ellentétes oldalon az emulziót veszélyeztető érintkezés már könnyen bekövetkezik.