143620. lajstromszámú szabadalom • Jelzőgenerátor és eljárás ennek felmágnesezésére

Megjelent: 1957. augusztus hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.620. SZÁM 74. b. OSZTÁLY — ME-238. ALAPSZÁM Jelzőgenerátor és eljárás ennek felmágnesesésére Meszlényi Nándor, oki. gépészmérnök, Budapest. A bejelentés napja: 1955. május 30. . A találmány szerinti jelzőgenerátor jellegzetessége, hogy forgórésze valamely tekercselt helytmaradó póluskoszorún belüli — célszerűen tömör — oly mágnesgyűrű, amely köpenyén kettőnél több és értelmük tekintetében egymással váltakozó, diametrális póluspárrá van permanensre felmágnesezve. Az ilyen jelzőgenerátor mellőzi a legfőbb hibaforrásokat, hiszen sem kommutátorra, sem csúszó érintkezőre, sem pedig gyorsító fogaskerekes áttevésre nem szorul. Rendszerint az is elegendő, ha zsebben elférő méretekkel készül és így is módunkban van, hogy a kívánatos pólusszámot, valamint elfordulási szögsebességet a mindenkori szükség szerint választhassuk. A rajzok vázlatosan tüntetik fel a találmány kiviteli példáit. Az 1. ábra jelzőgenerátor vízszintes metszete. A 2. ábra a hozzátartozó függélyes metszet, míg a 3. ábra változóáramú jelzőgenerátor áramát egyenirányító kapcsolás sémája. Az 1. és 2. ábra szerint a rajzban nem jelzett karral közvetlenül elforgatható —1— hajtótengelyre ékelt —2— korongra szorítjuk a —3— mágnesgyűrűt. A —4— házba erősített —5— pólusokat úgy tekercseljük, hogy mindegyik északi pólus mindkét szomszédja, úgyszintén a vele szembeeső is déli legyen és viszont. így a megrajzolt harminc pólusból tizenöt, egymással váltalkozó értelmű, diametrális póluspárunik van. A csávákét akár az 1. ábra felső részében jelzett módon szorosan, akár tetszőlegesen egyébként, de kellő feszültségre és úgy kapcsoljuk, hogy alkalmas pontokon vezethessük el belőlük az áramot. Hozzávetőleg a rajzbeli természetes nagyságú jelzőgenerátorral könnyen kaphatunk kielégítő, pl. 6 V és 4 mA jelzőáramot, valahányszor az —1— tengely akár csak néhány ívszögnyire elfordul a szükséges szögsebességgel. Az új jelzőgenerátor könnyen méretezhető úgy, hogy már a gyakorlatban szokásos legalacsonyabb fordulatszám ill. elfordulási frekvencia (pl. akár percenkénti 50 teljes vagy 100 egyirányú avagy alternáló részleges elfordulás) körzettől kezdve működésbe lépjen. A —3— forgógyűrűt legcélszerűbben kívülről szorosan reáilleszkedő és a hozzátartozó póluskoszorúéval megegyező beosztású póluskoszorú révén, egész köpenye felől egyszerre mágnesezzük fel permanenssé. Ha súlyt helyezünk rá, hogy minél nagyobb feszültségünk legyen, akkor az —-5— pólusok tekercsmeneteinek számát, az 1. ábra alsó részében egyik kivitelként jelzett módon úgy növelhetjük, hogy három szomszédos póluscséve két szélsője közé az itteni kúpos hézagokat gyakorlatilag teljesen kitöltő tekercselésű közbeeső pólusesévéket adunk. Valamennyi cséve is kúpos lehet, mikor is a szomszédosak egymás ellenkúpjai úgy, hogy ekkor is akadálytalanul tolhassuk fel a csévéket belülről a pólusokra: Rendszerint közvetlenül működésbe lépő regisztráló, kapcsoló, stb. készülékek kapcsolhatók az új jelzőgenerátorhoz, ha váltakozóáramú jelzőgenerátor áramát, önmagában ismeretes készülékkel egyenirányítjuk. Efféle kapcsolási sémát mutat a 3. ábra, ahol a —6— jelzőgenerátorból kiinduló —7,8— vezetékek, a —9— híd, —10— kondenzátorok és —11— fojtótekercs útján végeredményben a —12— kapcsokon egyenáramot szolgáltatnak. A —4— ház fedelét kellő térségre szabjuk, hogy az egyenirányító készüléket és/vagy a működtetendő kapcsoló ill. vezérlő szervet oda beépíthessük, így úi. zömök szerkezetünk lesz, amely mindenfelől védett. Szabadalmi igénypontok: 1. Jelzőgenerátor, azzal jellemezve, hogy forgórésze valamely tekercseléses és helytmaradó póluskoszorún belüli — célszerűen tömör — oly mágnesgyűrű, amely köpenyén kettőnél több és értei-