143611. lajstromszámú szabadalom • Vivőfrekvenciás kábelberendezés, elektromos tekintetben egyforma hosszú, egységesen felépített erősítő-erőterekkel
Megjelent: 1957. augusztus hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.611. SZÁM 21. a2 . 36-37. OSZTÁLY — He-268. ALAPSZÁM Vivőfrekvenciás kábelberendezés, elektromos tekintetben egyforma hosszú, egységesen felépített erősítő-erőterekkel Dr. Ing. Henkler Ottó mérnök, Berlin-Rosenthal, Hoppe Fritz mérnök, Berlin-Pankow és Wedemeyer Erwin oki. mérnök, Berlin- Bahnsdorf. A szabadalom bejelentésének napja: 1956. április 2. A találmány végkészülékekből, közbenső erősítőkből és kábelszakaszokból álló közvetítő berendezések egyes részeinek egyszerűsítését célozza és az e berendezésekben alkalmazott erősítőknek e berendezések vagy hasonló szerkezetű, más közvetítő berendezések tetszőleges helyén való alkalmazását óhajtja lehetővé tenni. Kábeleken át vezetett vivőfrekvenciás közvetítő berendezések a végkészülékekből, a közbenső-erősítőkből és a kábelszakaszokból tevődnek össze. A kábelszakaszoknak a véghelyekkel és közbensőerősítőkkel való összekapcsolásánál ezekben torzításmentesítőkre és csillapítás-szabályozó szervekre van szükség, melyek a kábelszakaszok frekvenciafüggő torzítását megszüntetik és az egyes kábelszakaszok különböző csillapításait szabályozzák. Ebből következik, hogy ha valamely erősítő kiesik és új erősítőt helyezünk be, akkor a kábelszakaszt újból kell torzításmentesítenünk és szintbe játszanunk. Azonkívül az erősítőknek és a véghelyeknek a kábelhez való tökéletlen illeszkedése folytán az ütközési helyek ellenőrizhetetlenül visszavert közeivégi áthallást okoznak, ami a kábelben eszközölt áthallás-kiegyenlítésnek rosszabbodását vonhatja maga után. Az ütközési helyeknek ez a befolyása az egész közvetítő-berendezések alapján egyébként szükségesnél nagyobb és ennek következtében drágább áthallás-kiegyenlítést tett szükségessé. A közvetítő berendezés egységesítését célzó eljárást már javasoltuk. Ez az egységesítés abban állt, hogy adó-erősítő, közbenső-erősítő és vevő-erősítő gyanánt azonos típusú erősítőket alkalmaztak. Ez az intézkedés azonban egyáltalában nem volt kielégítő, mivel ekkor is ismerni kellett minden egyes vezetéktípusnak az átvitelre jellemző adatait, pl. az erősítő-erőtérhosszúságot, az erősítő-erőtércsillapítást és a frekvenciafüggő csillapodáslefolyást, hogy az erősítők és a vezetékek csillapítási menetét a vezeték-torzításmentesítőbe beépíthessük. Ha ezen eljárás szerint valamely közbenső-erősítőben, pl. 20 átmenő vezeték erősíttetett fel, akkor az egyes erősítők nem cserélhetők fel egymással minden további nélkül, mert e célból mindenkor újból meg kellene határozni a torzításmentesítési görbéket. Különösen hátrányos az erősítőknek különböző vezetékadatokat feltüntető, két kábelszakasz közötti kicserélése. Mindezek a hátrányok kiküszöbölhetők, ha valamennyi közvetítőszakaszt egyenlő átviteli tulajdonságú, egységes négypólussá alakítunk át. Ezt azzal érjük el, hogy a találmány szerint a közvetítő utat, pl. a kábelt, a transzformátort és a torzításrnentesítőt közös közvetítő négypólussá alakítjuk át, egy ennek kapcsain hatásos, meghatározott belső ellenállással. Emellett arról gondoskodunk, hogy az átviendő egész frekvenciasávban gyakorlatilag azonos legyen a csillapítás és hogy az ily módon négypólussá átalakított közvetítő szakaszok (erősítőmezők) mindegyike a megelőzővel egyenlő, vagyis azonos csillapítási értékű, valamint valós (reális) ellenállású legyen. Ez az erősítőhöz való reflexiómentes csatlakozást biztosít. E célból a közvetítő-négypólusban csillapító szervekről gondoskodunk, melyek úgy vannak kar>csolva és méretezve, hogy a komplex közvetítési mérték kívánt függősége biztosítva van. Ezáltal minden egyes erősítő-négypólus a közvetítőberendezés bármely helyére helyezhető anélkül, hogy különös szabályozási intézkedésekre volna szükség. Az áthallásKkiegyenlítés közvetítő négypólushoz tartozó, helytálló záróellenálláson, mégpedig annak kapcsain megy végbe, úgyhogy az erősítő-négypólus rákapcsolásakor az áthallási értékek többé nem változhatnak. A találmány további ismérve, hogy a közvetítő berendezéshez tartozó erősítőknek nagyohmos bemenő ellenállásuk van, mert ezáltal lehetővé válik a közvetítő berendezés reflexiómentes csatlakozása. Ezáltal kiküszöböltük az áthallási értékek romlásának veszélyét, melytől kisohmos bemenő ellenállás esetében tartani kell. A találmány szerinti közvetítő berendezés lényegesen egyszerűbb az eddig ismert berendezéseknél. Egy- és ugyanannak az erősítőnek, a berendezés^ nek, vagy pedig más átvivő berendezésnek tetszőleges helyén alkalmazásának lehetősége anélkül, hogy időt rabló vizsgálatokat kellene végezni, rendkívüli előnyt jelent a berendezés üzeme számára.
