143605. lajstromszámú szabadalom • Mozdonykazán

4 143.605 44 helyen kényelmesen, próbálgatással megállapítani. A 45 füstcsövek körzetében is lehetnek egyes forrcsövek. ,Az ismertetett fojtószérv a füstesömezőn kívül fekvő, zárt 40 forrcsőmezőhöz tartozik. A füstcsövek és forrcsövek állandó ellenállásviszonya mellett a túlhevítés a terheléssel változik. A találmány szerint a legnagyobb megengedhető túlhevítési hőfoknak még a közepes terhelések tartományában is lehetséges betartását, ill. kis terheléseknél a legnagyobb megengedhető hőmérséklet lehetséges megközelítését úgy érjük el, hogy a forrcsövek gázáramának fojtását a terhelés csökkenésekor növeljük. Ez a 43 csappantyú kézi állításával történhetik, mely esetben a csappantyú rudazat útján pl. a mozdonyvezető által működtethető szabályozószerkezettel áll összeköttetésben. A 43 csappantyú állítása azonban önműködő is lehet, előnyösen rugalmas visszaállító erő igénybevételével. Ilyen hatást fejthet ki pl. a 43 csappantyú torziós rugóként működő 43' tengelye, mely esetben a 44 fojtónyílás'keresztmetszete a füstkamrabeli vákuum változásával azonos értelemben változik. Minthogy ekkor a teljes áramlási keresztmetszet is módosul, a találmány szerint a szívóhuzamberendezés szívóhatását egyidejűleg úgy változtatjuk meg, hogy a tűz élesztőse megközelítően állandó maradjon. Evégből pl. a fúvócső keresztmetszetét a forrcsövek fojtásának növekedtével megfelelően csökkentjük. Erre való kiviteli példát tüntet fel a 15. és a 16. ábra. A 40 forrcsőmezőhöz tartozó .41 fojtószerv hasonló, mint a 14. ábrán, vagyis a 43' tengely körül kilengethető 43 ernyőfal a kerületen levő 44 áteresztőrést vezérli és az 50 rúd útján olyan szervvel kapcsolatos, amely a fúvócső keresztmetszetét változtatja. A fúvócsőberendezés kiviteli példájaként a 173.385 sz. osztrák szabadalmi leírásban ismertetett berendezést választottuk. 52 az ún. fúvóalap és 53 a fúvócső, melyet az 54 vezetőbordák több széttartó 55 csatornára osztanak. Az 53 fúvócső tükrén, az 55 csatornarendszertől kétoldalt az 56 tolattyúlapokat ágyazzuk, melyeket helytálló 57 csapszegeken vezetett ferde 58 vezérlőrések segítségével egymáshoz közelíthetünk vagy egymástól távolíthatunk aszerint, hogy az 56 tolattyúlapok hosszirányban az egyik vagy a másik értelemben mozognak-e. Ezt a mozgást a 43 csappantyú váltja ki, mely e célból az 50 rúd révén és a 60 rudazatfej útján az 56 tolattyúlapokhoz van kötve. A 60 rudazatfej és az 56 tolattyúlapok kapcsolatának olyannak kell lennie, hogy utóbbiak oldalmozgása ne ütközzék akadályba. Az ábrázolt kiviteli példában, ezt a kapcsolatot az egyik részben, pl. a rudazatfejben létesített 62 harántrések és a másik részen, pl. a tolattyúlapokon alkalmazott, az említett részekkel kapcsolódó 63 csapszegek alkotják. Az 57, 58 vezérlést a 43 csappantyú mozgásaihoz viszonyítva úgy kell beállítani, hogy a szívóhuzamberendezés szivattyúzó hatása és a forrcsövek fojtása azonos értelemben változzék. A 43 csappantyúban, ill. ernyőfalban furatok, lyukak vagy kicsiny csapószelepek lehetnek, melyek a pontosabb szabályozást elősegítik. Üj mozdonyok szerkesztésénél vagy nagy kazánjavítások folyamán, melyek oly messzemenő felújításokat kívánnak; hogy a csövek számát és mere- • teit teljesen szabadon, lényegesebb többköltség nélkül szabhatjuk meg, ésszerűnek látszik a csőméretek olyan megválasztása, hogy ne legyen szükség az ellenállás mesterséges növelésére és a teljes áramlási ellenállás minél nagyobb része essék a falsúrlódásra, annál is inkább, mert az ellenállás és a hőátbocsátás hasonlósági elmélete értelmében a falsúrlódás fokozása a hőátbocsátást is elősegíti. A találmány szerint ilyen esetekben eltekintünk a leírás elején említett régi szabálytól, mely szerint a H/q viszonynak a forrcsövekben és a füstcsövekben kib.' azonosnak kell lennie, és a forrcsövek számára lényegesen nagyobb H/q viszonyt választunk az alábbi okoknál fogva. Ha H/q a forrcsövekben és a füstcsövekben egyenlő, akkor e csövekben a közepes gázhőmérsékletek is egymáshoz hasonlók és a közepes hőfokesés az égési gázok és a forrcsövek vízhűtésű falai között sokkal nagyobb, mint a gázok és az aránylag forró túlhevítőelemek között. Az eddigi gyakorlat mellett tehát a drága túlhevítő-fűtőfelület az értékéből veszít és azt meghatározott túlhevítési hőfok elérésére túl nagyra kell méretezni. Míg tehát végig azonos értékű fűtőfelületekkel rendelkező kazánban elméletileg a legjobb gazdaságosságot akkor érjük el, ha az égési gázok minden csőben azonos véghőmérséklettel áramlanak ki, addig az a felismerés, hogy a túlhevítő által felvett hő nagyobb értékű, a túlhevítő fűtőfelülete pedig súlyosabb és drágább, az optimum olyan irányú eltolódását adja, melynél a gázok a forrcsövekből lényegesen alacsonyabb hőfokon távoznának. A találmány szerint ennélfogva H/'q-t a forrcsövek számára legalább 10 százalékkal, előnyösen 50—60 százalékkal nagyobbra választjuk, mint a füstcsövek számára, beleértve a túlhevítőt is. Utóbbiak H/q-ját egyúttal legalább 380 értéken tartjuk, hogy a távozó gázokban beálló veszteséget csökkentsük. Ily módon aránylag kis átmérőjű forrcsöveket kapunk, melyek alacsonyabb kilépési gázhőmérsékletet is eredményeznek. A találmány szerinti törekvésnek azonban, mely szerint a forrcsövek ellenállását erősebben akarjuk növelni, a H/q viszonynak 500-on túl való növelése esetén csakhamar gyakorlati határt szab az a körülmény, hogy a csövek további vékonyításnál túlságosan rugalmassá válnak és megengedhetetlen nagyságú behajlást szenvednek. A forrcsövek száma is csakhamar nemkívánatosán megnő és így még új kazánoknál is szükség lehet arra, hogy a legcélszerűbb forrcső-ellenállást a találmány szerinti fojtógyűrűkkel, ill. a csövek erősebb szűkítésével érjük el. Ezenkívül a fojtás a forrcsövek belépővégén a hőátbocsátást bizonyos mértékben fokozza, mert a füstgázok a fojtási helyen túljutva erősen örvénylenek. A találmány nem szorítkozik fúvócsőberendezéssel való kombinációra, hanem fáradtgőzzel üzemelt turbófúvót is alkalmazhatunk, amennyiben az 100 mm füstkamra-vákuum létesítésére nem kíván 0,2 att ellennyomásnál többet, a gőzhenger-vezérlés kivezetőcsonkjánál, ill. turbinás mozdonyok esetén a főturbina kivezetőesonkjánál mérve. Szabadalmi igénypontok: 1. Mozdonykazán, füstcsöves túlhevítővel, azzal jellemezve, hogy olyan szívóhuzamberendezés alkalmazása esetén, amely a füstkamrában a levegőnek mintegy 100 mm vízoszlop nyomásra való ritkító-