143604. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék textilszövetek bolyhosságának vizsgálatára
Megjelent: 1957. augusztus hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.604. SZÁM 42. k. 20—29. OSZTÁLY — GI-R6. ALAPSZÁM Eljárás és készülék textilszövetek bolyhosságának vizsgálatára A magyar állam, mint Pollák József, Gyimesi János és Hölzer Pál Budapest jogutódja. A bejelentés napja: 1955. október 14. A textilkelmék bolyhosiságának megállapítása ezideig általában műszer segítsége nélkül történt, éppen ezért megbízható objektív összehasonlításra lehetőség nem volt. E hiányt küszöböli ki a jelen találmány. A találmány eljárás, mellyel textiliák bolyhos:ságának mértékét a bolyhok súlyával jellemezzük. Az eljáráshoz tartozó készülék olyan forgódob, amelyre a szövetmintát kifeszítjük és azt forgás közben izzó fűtőtest súrolja. A találmány szerinti eljárás során a vizsgálathoz a szövetvégekből kondicionálás után szabványos mintákat vágunk ki. A minta célszerűen vetülékirányban vágandó ki úgy, hogy a vetülékfonal kifoszlatása után a szélesség előre meghatározott, pl. 50 mm, a hossza pedig 300 mm legyen. A minta bolyhozott réteggel együttes vastagságiát több helyen, pl. öt helyen legalább 0,01 mm pontossággal megmérjük úgy, hogy a mérőműszer tapintója által kifejtett felületi nyomás értéke azonos, előnyösen 5 g/cma legyen. Ezután a bolyhréteglet leperzseljük a találmányhoz tartozó berendezéssel és a szövet vastagságot újból megállapítjuk a fent leírt módon, azonban célszerű előzőleg meghatározott körülmények között (szabvány szerint) kondicionálni. A bét vastagságkülönbségből a bolyhréteg vastagsága megállapítható. A súly megállapítása úgy történik, hogy a kondicionált minta súlyát perzselés előtt és után megmérjük. A súly mérés alkalmával értelem szerűleg meg kell állapítani a leperzselt 'minta területét is. Egy m2 nagyságú szövet szabványos magasságú bolyhrétegének súlyát pl. a következő képlet segítségével számíthatjuk ki: e ßg Mmm G — = — • • 10« m2 Tmm 2 m mm ahol G = bolyhréteg súlya egységnyi területen B = a próbadarabból leperzselt bolyhréteg súlya T = • „ „ terület M = szabványban előírt bolyhrétegek vastagsága m = a próbadarab bolyhréteg átlagos vastagsága, A találmányhoz tartozó készülék egy kiviteli példáját a mellékelt ábrák szemléltetik. Az 1. mintatartó dob az alkotó irányában 2 réssel van ellátva. Ezen a résen át vezetjük a 3 próbasávok végét a fogó-csipesz szerűen kiképzett 4 befogó fejekbe. A befogók 5 pofarésze fogazással van ellátva a biztos megfogás érdekében. A befogók 6 forgástengelyükön túlmenő részükkel a 7 dob tengelyre a 8 hüvely közbejöttével vannak felerősítve. Az excentrikusan elhelyezett tárcsa 9 fogantyújának elfordítása által a befogó alsó nyúlványára ható nyomás következtében a befogó recés pofarésze széjjelnyílik és a próbadarab ekkor behelyezhető. A nyomóerő megszüntetése alkalmával a befogópofákat a 6 tengelyre erősített rugók szorítják össze az ismert módon. A két seövetbefogás alsó része húzórugóval van összekötve, ami azt eredményezi, hogy a befogó fejek felső részét a rugó egymástól elhatárolni igyekszik. A próbadarab behelyezésekor a befogók felső részét összeszorít juk mindaddig míg a dob tengelyére szerelt távolságtartó, lemez a befogókat ebben a helyzetben nem rögzíti. Most az egyik befogópofát a dob rése elé fordítjuk és a minta egyik végét befogjuk, majd a másik pofát forgatjuk a rés elé és a dobra hajlított minta másik végét a résen át a másik szorítópofába vezetjük, majd a távolságtartó lemez kioldásával a húzórugó hatása alatt a befogópofák egymástól eltávolodni igyekezvén, a pióbadarabot a dobra feszítik. Az azonos szövetfeszítést a rugó biztosítja. A bolyhréteg leperzselésére az izzított 10 fűtőtest, előnyösen kerámiarúd szolgál. A kerámiarúd 11 tengelyre erősített 12 karok által beállítótárcsa segítségével állítható be a mintatartó hengerhez. Az, izzószál bekapcsolására 13 fokozatos kapcsoló szolgál. Az izzítás mértéke a 14 ellenállás kapcsolásával szabályozható. Az izzítás hőfokát a 15 hőmérő mutatja. A leperzselt anyag eltávolítását a 16 forgó kefehenger végzi. A kefehenger a 17 karba van rögzítve és a 18 feszítőkar segítségével a próbadarab felületéhez a kívánt mértékben beállítható és a 19 csavaros szorító segítségével rögzíthető. A mintatartó dob és kefehenger forgatását a készülékbe iktatott elektromotor végzi.
