143602. lajstromszámú szabadalom • Készülék vákuum mérésére

Megjelent: 1957. augusztus hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.602. SZÁM 42. k. 8—14. OSZTÁLY — Fu—161. ALAPSZÁM Készülék vákuum mérésére VEB Funkwerk Erfurt, Erfurí-ban A bejelentés napja: 1956. február 11. A találmány oly készülék, amely zárt térben le­vő gázt elektronütközés révén ionizál és az ion­áramnak az elektronáramhoz való viszonyát — az utóbbi állandó értéken tartása mellett —• mint nyomást méri, mégpedig a következő egyenlet szerint: ^-elektron ahol p a nyomás a mérőedényben, I a mért áram és C egy állandó. Ismeretes már, hogy állandó gerjesztési viszo­nyok esetén az ionizált gázmolekulák száma a nyomás mértékéül használható. Tekintettel arra, hogy a legtöbb ion pozitív töltésű, egy elektromos mezőben gyorsított ionok áramia mint nyomás mérhető. Erős vákuum esetén ionizálni gyakorlatilag csak elektronütköztetéssel lehet. A nyomásmérést a legkisebb mérhető ionáram határolja, amely a ger­jesztett elektronok mennyiségével lineárisan függ össze. Ezért főleg a fűtőszállal létesített termikus elektronemissziónak van igen nagy fontossága. Az ionizálás valószínűségét csak az elektronok útjának ide-oda járatás révén végzett meghosz­szabbításával, vagy mágneses mezővel lehet növelni; ez a növekedés határozott értékű és az ionáramot ugyanezen értékkel növeli. Mérés cél­jaira azonban ez a növelés csak oly mértékű lehet, hogy az iongyűjtő elektródán létesülő gázsűrítés a mérendő vákuumot számottevő, mértékben ne rontsa. Az ionizált gázmolekulák mennyisége te­hát nem lehet több, mint a. meglevő teljes gázmo­lekula-mennyiség bizonyos %-a. Régóta ismeretes már, hogy triódában, amelynél a „rács"-on pozitív feszültség van és az elektro­nokat e rács felé gyorsítjuk, ezek az elektronok a rács körül ingamozgást végeznek és a bezárt gáz­mennyiséget ütközés révén ionizálják. Az ionokat a katódához képest negatív feszültségnek az „anó­dán" való alkalmazásával lehet gyorsítani és az­után az anódán mint ionáramot mérni. Az ilyen mérési műveletnél a fenti képlet szerinti nyomás­mérést végzünk. Ha a gerjesztés feltételei állan­dóak maradnak, akkor az egyes gázfajták ion­áramviszonya egymáshoz képest határozott értékű. A nyomásmérés alsó határát annak a viszony­nak még elfogadható értéke szabja meg, amely az állandó elektronütközés révén gerjesztett ionáram és a „viszáram" között áll fenn, mely utóbbi azokból a fotoelektronokból származik, amelyek a katódához képest negatív potenciálú „anódából" röntgensugárzás révén váltódtak ki. Ezek a rönt­gensugarak az elektronoknak a „rácshoz" való ütközése révén jönnek létre. A fotóáram a mérő­műszerein ugyanolyan irányú kitérést hoz létre, mint az ionáram. A szokásos elektródaelrendezésnél, amelynél az anóda legtöbbször hengeralakban helyezkedik el a röntgensugarakat kibocsátó rács körül, a rácson keletkező úgyszólván valamennyi röntgensugár az anódához ütközik és a zavaróhatást, a foto­elektronok áramát hozza létre, ami azt eredmé­nyezi, hogy pontos nyomásmérés csak 10-6 Torr. nyomásig lehetséges. A találmány értelmében magában véve ismert elektródaelrendezést alkalmazunk, amelynéjl az „anóda" kis felületénél fogva a röntgensugárzás­nak csak igen kis részét fogja fel. Ennél az elek.t­ródaelrendezésénél az „anóda" mint ionfelfogó­egy elektronikus cső közepén van elhelyezve és lényegileg finom huzalból áll. Ezt bizonyos távol­ságban „rács" veszi körül, amely mint elektron­befogó az emissziós elektródához ífűtősZálhoz) képest pozitív potenciálú. A fűtőszál a „rácson" kívül van, attól nem túl nagy távolságban. Az „anóda" a katódához képest negatív potenciálú, a pozitív töltésű ionok odavonzásának és az elekt­ronok uszításának lehetővé tételére. Ennél az ismert elektródaelrendezésnél a talál­mány értelmében igen nagy súlyt helyezünk a ki­csi áthatásra, ami magában véve ismert szerkezeti megoldások révén érhető el. A kis áthatás, által az üzemi viszonyoktól való nagymértékű függet­lenséget érünk el és emellett a működés a felhasz­nált feszültségforrások stabilitásától is független­né válik, ami a készülék pontos és biztos kalib­rálását (hitelesítését) teszi lehetővé. Ez teszi lehe­tővé a gyakorlatban használható mérőkészülék lé­tesítését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom