143569. lajstromszámú szabadalom • Kézi kötőgép

Megjelent: 1957. augusztus hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.569. SZÁM 25. a. 30-31. OSZTÁLY - Se-587. ALAPSZÁM Kézi kötőgép Karl Steinhof, Apparatefabrik, Berlin. A bejelentés napja: 1955. május 28. A találmány kézi kötőgépre vonatkozik, amelynél a lakat, ellentétben a síkkötőgépek ismert lakatjaival, csak egyetlen egy tűsüllyesztővel van ellátva; es a tűsüllyesztő mindkét oldalán egy-egy tűemelőt é ezen egy-egy kisegítő tűsülleysztőt hordoz. Az említett kisegítő tűsüllyesztő oly módon kapcsolódik a tűemelő és a hozzátartozó kisegítő tűsüllyesztő közötti átmenetnél elhelyezett, ferde felülettel ellátott két kilinccsel, hogy a tűlábak akkor, amikor a lakat a tűágy fölött ide-oda jár, felváltva az egyik kilincs fölött elcsúszva a tűket erősen kilökik, majd pedig a másik kilincs alatt elmozdulva a tűlábak a kilincset megemelik. Legkedvezőtlenebb esetben megtörténhetik, hogy az egyik tűemelő csúcsa a tűlábhoz ütközik és ezután a tűket nem tereli el a kívánt módon. Ha ilyen esetben a gépkezelő megkísérli a lakatot az illető irányban tovább mozgatni, akkor a tűk és más részek főleg a tűágy megsérülhetnek. Ennek a hátránynak a kiküszöbölésére a találmány értelmében mindegyik tűemelőnek mindenkor kifelé fordított élénél elterelő elemet alkalmazunk, amely ferde elterelő éllel ellátott, mozgatható szerkezeti részből áll és arról gondoskodik, hogy a tűláb az elterelő elemet megemelve e tűláb alatt áthaladjon és így a külső tűemelőesúcs egyik felére jusson, vagy pedig az elterelő elem ferde felülete mentén elhaladva a tűemelő csúcs másik felére vezettessék. Ilyen módon gondoskodunk arról, hogy a tűláb sohasem kerüljön a tűemelő külső csúcsára, még akkor sem, ha az alkatrészek a legkedvezőtlenebb helyzetben vannak, hanem mindig ettől a csúcstól jobbra vagy balra helyezkedjen el. A találmányi gondolat egyik megvalósítási módjánál az elterelő elem vékony lemezből vagy fémszalagból áll, amely a tűemelő hosszirányára párhuzamos helyzetben és laposan helyezkedik el, oly módon, hogy kifelé nyúló éle olyképp van ferdén, ill. szög alatt lefelé hajlítva, hogy külső, elterelő hatású ferde felület keletkezik. Ennek a' felületnek mellső éle emellett ugyancsak ferdén lefelé és a tűemelő hegye felé irányul. Ez az elterelőlemez a találmány egyik kivitelénél belső végénél csuklósan kapcsolödhatik a tűemelővel, miáltal ha az egyik tűláb a lakat mozgása folytán a pillanatnyi helyzetnek megfelelően a külső, szög alatti vagy ferde felületihez ütközik és annak mentén elcsúszik a tűláb a tűemelő külső csúcsa fölé terelődik. A tűláb más, a véletlentől függő helyzeteinél ez az alkatrész külső élével az elterelőlemez mellső, ferde, éléhez ütközik, oly módon, hogy ez utóbbi megemelődik és a tűláb az elterelőlemez alatt elhaladva, továbbá a. tűemelő külső ferde és alsó felületéhez ütközve ez utóbbi felület mentén el tud haladni. Ilyen módon biztosan elkerülhetjük azt, hogy a tűláb a tűemelő külső csúcsához ütközzön, ami a lakat elakadását eredményezné. Az elterelőlemez említett csuklós megerősítése helyett lehet azt végénél mereven is megerősíteni, éspedig oly módon, hogy szegeeselésse vagy hegesztéssel kapcsoljuk a tűemelőhöz. Ehhez az szükséges, hogy az elterelőlemezt megfelelő vékonyságú és rugalmas lemezanyagból készítsük, miáltal a tűlábnak és a ferde felületnek egymáshoz való ütközésénél a szög alatt meghajlított ferde felületen való oldalsó lecsúszás, vagy pedig a mellső ferde él alatt való áthaladás következzék be, amely műveletek folyamán az elterelőlemez kis mértékben rugalma.san felemelkedik. Több ízben javasolták már, a nyelves tűknél olyan rugókat alkalmazni ,amelyek célja a tű nyelvét a nyitott vagy a zárt helyzetben tartani. Sajnos azonban az e célra alkalmas, acélhuzalból készített rugók megerősítése nehézségekbe ütközött. A találmány értelmében ezeket a hátrányokat oly módon küszöböljük ki, hogy a. nyelves tű szárában a nyelv elhelyezésére való hasítékot különlegesen alakítjuk ki, oly módon, hogy a lazán behelyezett acélhuzal-rúgó e hasíték alakját pontosan átveszi és ebben a hasitokban jó tartása vain, további megerősítés — vastagítással, beszorítással vagy más effélével — tehát nem szükséges. Ezt főleg azzal érjük el, hogy az acélhuzalrugót mindkét végén a nyelv hasítékának lépcsős részein helyezzük el, ezek a lépcsők pedig a csuklósan ágyazott nyelv rövidebb emeltyűkarjával együttműködve arról gondoskodnak, hogy legyen ugyan a rugó hosszirányában és keresztirányában egy kis szabad játék, de emellett a rugó a tűnyelv szokott mozgásainál csak töbé vagy kevésbé meghajolni legyen képes, de a rugó elhelyező mélyedéséből és főképpen a lépcsős részekből nem tud kiugrani.