143567. lajstromszámú szabadalom • Eljárás műviaszok előállítására

Megjelent: 1957. augusztus hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.567. SZÁM 39. o. OSZTÁLY — Se—605. ALAPSZÁM Eljárás müviaszok előállítására Bejelentők: Szegő Ferenc vegyészmérnök, Budapest, iíj. Oltay Ernő vegyészmérnök, Budapest. Bejelentés napja: 1955. július 4. Eljárásunk a természetben nagy mennyiségben előforduló hat szénatomnál több zsírsavakból aril­aminnal való kondenzáció útján és az így kapott savarilid imidohidrogénjének fémmel való helyet­tesítésével állít elő jó viasztulajdonságokkal ren­delkező szintetikus terméket. A savarilid imidocso­portjának hidrogénje egy, két vagy többértékű fém­mel helyettesíthető. Célszerű azonban egyvegyérté­kűnél magasabb fémet alkalmazni, miután — va­lószínűleg a vegyület molekulasúlyának megtöbb­szöröződése következtében — nemesebb viasztulaj­donságú anyaghoz jutunk, mintha csak egyvegy­értékű fémet alkalmaztunk volna. A savarilid fémsóját a savarilidnek a megfelelő fém oxidjával, hidroxidjával vagy más vegyületé­vel való hőközlés melletti kezelése útján állítjuk elő. Nem szükséges azonban, a savariliddel egyen­értékű mennyiségű fém reakcióba állítása, mert igen jó, szokványos minőségű viaszt kapunk, oly módon, ha fele mennyiségű savarilid és fele mennyiségű savarilid fémsó (pl.: kalciumsót) tartalmazó termé­ket állítunk elő. A savarilid és fémsójának egymáshoz való ará­nya, valamint a fémsóban szereplő fém, az előállí­tót viasz tulajdonságaira döntő befolyással van. Egyes fémek az olvadáspontot, mások a keménysé­get, vagy az oldószervisszatartóképességet befolyá­solják előnyösen. Így lehetőség kínálkozik előre meghatározott fizikai tulajdonságú szintetikus viasz­termék előállítására pusztán azáltal, hogy a fent­említett komponenseket megfelelően válogatjuk össze. Eljárásunk, melynek döntő újdonsága a zsírsav­arilid, illetőleg annak fémsójának műviaszként való felhasználása még azt a lehetőséget is eredményezi, hogy szintetikus viaszunk képes nagyobb mennyi­ségű nem zsírsavból készült, tehát viszonylag olcsó hígítóanyagot is felvenni. Ez a hígítóanyag orga­nikus szulfonsavak fémsója lehet, mely a viasz tu­lajdonságát még nagyobb mennyiségben való alkal­mazás esetén sem befolyásolja előnytelenül, sőt megfelelő arányban való alkalmazása egyenesen kívánatos tulajdonságokat ad a viasznak. Az organikus szulfonsav fémsóját a viaszban nemcsak fizikai művelettel, tehát a savarilid, illető­leg annak fémsójában való feloldással vihetjük be, hanem úgy is, hogy savarilidet és a szabad szul­fonsavat megfelelő többvegyértékű fémsóval együt­tesen kezeljük. A második gyakorlati példa olyan szintetikus viaszmolekula .előállítását írja le, ahol egy háromvegyértékű alumínium két savarilidet és egy fenolsulfonsavat kapcsol közös molekulává a helyettesíthető hidrogénatomok helyén. Példák: 1. 257 g palmitinsav (1 M) ' 121 g 2—5 xilidin (ÍM) 18 g kalciumhidroxid (0,25 M) keverés közben 5 órán át 120 C-on tartva, majd a hőmérséklet 130 C-ra emelve, keverés közben 100 g p.-fenolszulfonsavasmagnézium-sót oldunk fel benne. Kihűlés után karnauba viaszhoz hasonló megjelenésű és tulajdonságú szintetikus terméket kapunk. 2. 514 g palmitinsav (2 M) 242 g 2—5 xilidin (2 M) 174 g fenolszulfonsav para (ÍM) 102 g alumíniumoxid (1 M) keverés közben 5 órán át 120 C°-on tartva. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás műviasz előállítására, azzal jellemezve, hogy hat szénatomnál hosszabb szénláncú zsírsav­ból arilaminnal való kondenzáció útján előállított savarilidet reakcióképes fémvegyületekkel reagál­tatjuk oly módon, hogy az imidohidrogén részben vagy egészben fémmel cserélődik ki. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, azzal jellemezve, hogy a reakcióképes fémvegyület fémoxid vagy fémhidroxid. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, azzal jellemezve, hogy a reakcióképes fémvegyület kalcium vagy alumíniumoxid. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti eljá­rás kiviteli módja, azzal jellemezve, hogy a kelet­kezett termékében szerves szulfonsav fémsóját oldr­juk. 5. A 4. igénypont szerinti eljárás változata, azzal jellemezve, hogy savarilidet előbb szerves szuMon­sawal elegyítjük, majd azután reagáltatjuk több­vegyértékű fém reakcióképes vegyületével oly mó­don, hogy a reakcióelegyben jelenlévő savarilid és szulfonsav vegyes sója képződjön. , A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatóin 639. Terv Nyomda, 1957. — Felelős vezető: Bolgár Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom