143545. lajstromszámú szabadalom • Később kerül kihirdetésre

Megjelent: 1959. november 15. ORSZÁGOS T

ALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.545. SZÁM 86. c. 8—34. OSZTÁLY-— PU—42. ALAPSZÁM Automatikus láncadagoló szövőgépekre A magyar állam, mint Puskás Lajos feltaláló, budapesti lakos jogutódja A bejelentés napja: 1953. február 18. Az automatikus láncadagolás helyes megoldása a szövőiparnak évszázados problémája. A szabadalmak nagy száma tanúskodik arról, mily sok szakember igyekezett ezt a kérdést megoldani. Az a körülmény, hogy napjainkban is folyton újabb és újabb konstrukciók jelentkeznek, azt igazolja, hogy a probléma hiánytalan, vagy legalábbis az igények túlnyomó részét kielégítő megoldása még nem ismeretes. A láncadagolóval szemben támasztható igények a következők: a) Az adagolás úgy történjék, hogy a láncfonalak feszessége, (a továbbiakban láncfeszesség) állandó maradjon a lánchenger teljes leszövése folyamán a folyton csökkenő lánchengerátmérő mellett, minden kézi beavatkozás nélkül. b) A láncfeszesség kevés ingadozást mutasson fel egy perióduson belül, vagyis egy vetülék beszövési műveletének különböző fázisai alatt. c) A láncfeszesség könnyűszerrel mérhető és előre megadott értékre pontosan beállítható legyen. Ez különösen fontos a tömeggyártásnál, amikor egy szövődében ugyanaz az áru egyszerre sok szövőgépen készül. d) A készülék alkalmas legyen különféle sűrűségű áruk szövésére. e) A készülék alkalmas legyen mind a kis, mind a nagy fordulatszámmal járó gépekre. f) Ne lépjenek fel a készüléknél káros tömeghatások, melyek egyrészt a gép járását, másrészt a láncfeszességet kedvezőtlenül befolyásolnák. g) A szádnyitás és zárás folyamán fellépő hosszirányú láncmozgás ne hasson vissza a lánehengerre s ne okozzon ún. lánchengerjátéikot, ami a Iánofeszességre káros dinamikus hatást gyakorol'na. • ' h) A készülék könnyen kezelhető legyen és egy lánchengernél egyszeri beállítás után más beavatkozást ne igényeljen. i) A készülék egyszerű szerkezetű és olcsón előállítható legyen. k) A készülék tartós és megbízható működésű legyen. A felsoroltakból látható, hogy az automatikus láncadagolóval szemben a követelmények igen sokirányúak, de az eddig ismeretes megoldások ezeket az igényeket csak .részben tudták kielégíteni. Az a) alatti követelményt hiányosan elégítik ki az eddig használt láncadagolók, mert ezeknél a láncfeszesség egy henger leszövése folyamán cca 10%-kal változik. Ennek oka az, hogy a szerkesztők nem vették figyelembe azt a körülményt, hogy az adagoló szerves részét képező láncirányítóra felfutó láncfonalaik hajlásszöge változik a hengerátmérő csökkenésével, ami az eddig ismert szerkezetek mellett a láncfeszesség változását eredményezi. A b) alatti követelményt nem elégítik ki az eddig ismert szerkezetek, mert az irányító lengéséből származó dinamikus hatásokat nem vették figyelembe a szerkesztők és nagy súlyú lengő alkatrészeket alkalmaztak. A c) alatti "követelményeknek sem felelnek meg az eddigi szerkezetek, mert ezeknél a láncfeszesség beállítása egy rugó megfeszítésével történik, aminek pontossága megbízhatatlan és nem könnyen ellenőrizhető. Az e) és f) alattiaknak azért nem felelnek meg az eddigi megoldások, mert a b) alatt is említett dinamikus hatások a fordulatszám emelését nagyon korlátozzák. Az i) alatti követelményeket sem elégítik ki az eddigi szerkezetek, mert valamennyi túl komplikált, igen drága alkatrészeket tartalmaz, (pl. csavarhajtást) és egyikhez sem használhatók minden átalakítás nélkül a szövödékben ezerszámra meglevő közönséges féktárcsás lánohengerek. A találmány a felsorolt követelményeket hiánytalanul kielégíti. A találmány az ún. negatív láncadagolók osztályába tartozik, melyeknél az adagolás mértékét rugalmasan terhelt láncirányítóhenger helyzete állítja be. A találmány szerinti készüléknek az 1. ábrából kivehetően három fő szerkezeti része van. Ezek: a zárófék, a fonalfeszítő (láncfeszítő) berendezés és az adagoló. A zárófék rendeltetése az, hogy a lánchengert lefékezze oly mértékben, hogy azt a láncfonalak ne tudják maguktól elforgatni más szerv beavat-