143542. lajstromszámú szabadalom • Eljárás foszfátbevonatok védőhatásának növelésére

o Megjelent: 1957. augusztus hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.542. SZÁM 48. d. OSZTÁLY - NA-352. ALAPSZÁM Eljárás foszfátbevonatok védőhatásának növelésére P. Nagy Sándor és Kuhár Ferenc vegyészmérnökök, veszprémi lakosok. A bejelentés napja: 1954. október 2. Ismeretes, hogy a különböző eljárások segítségével kialakított foszfátbevonatok minden esetben bizonyos porozitással rendelkeznek. Ennek következtében korróziós védőhatásuk nem tökéletes. A korrózió elleni védelem fokozására a legkülönbözőbb utókezelési eljárások ismeretesek. Többek között javasolták e célra szervetlen sóknak a pórusokban történő utólagos kicsapását, pl. a foszfátozott munkadaraboknak valamilyen oldható bárium-só oldatba, majd azt követően alkáliszulfát oldatba való mártását, amikoris a pórusokban oldhatatlan báriumszulfát csapódik ki. Ez eljárások hátránya, hogy a pórusokból az utókezeléshez használt különböző vegyi anyagok korróziót okozó ionjainak eltávolítása nem oldható meg, és ezáltal a korrózió elleni védelem jelentős fokozása nem biztosítható. Kísérleteink során kitűnt, hogy a foszfátozást követő galvanikus kezelés alkalmával, melynél a foszfátozott alkatrészeket kátédként kapcsoltuk, a galvánréteg leválása a pórusokban indult meg, mint az várható is volt, és a további rétegkialakulás ezen pórusokból kiindulva folytatódott. Ez a jelenség azzal az ismert ténnyel értelmezhető, hogy a foszfátrétegek elektromos szigetelő sajátságúak és az elektromos vezetés csupán a pórusokon keresztül történhet. További kísérleteink során az előbbiekben ismertetett galvanikus utókezelést csupán oly rövid ideig végeztük, hogy a galvanikus fémleválás csak a pórusokban következett be. A továbbiakban kitűnt, hogy ezen utólagos galvanikus kezelés céljára a szokásos összetételű foszfátozó fürdő is használható elektrolitként. Ilyen esetben ezen galvanikus utókezelés közvetlenül a foszfátozás befejező művelete lehet, amikor is a már foszfátozott munkadarabokat a foszfátozás össz-idejének 1/10—1/20 részéig kátédnak kapcsoljuk. Anódként vaskád esetén a kád anyaga, vagy oldhatatlan (pl. szén, vagy grafit) anód használható, esetleg horganylemez is alkalmazható e célra. Horgany anód esetén a felesleges iszapképződés elkerülésére azt csak a galvanizálás időtartamára célszerű a fürdőbe helyezni. Az ily módon utókezelt foszfátrétegek korrózió elleni védőhatása meglepő eredményeket mutatott. Ezen túlmenően megállapítható volt, hogy a kialakított foszfátréteg előnyös, finomkristályos szerkezete a további szokásos utókezelések (festés, lakkozás stb.) szempontjából semmiféle változást nem mutatott. Igénypontok: 1. Eljárás foszfátbevonatok védőhatásának növelésére azzal jellemezve, hogy a foszfátréteg kialakítása után a pórusokban az elektromos feszültségi sorban a vasnál elektronegatívabb fémet választunk le. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy a fémleválasztást galvanikus úton végezzük. 3. Az 1. és 2. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy elektrolitként a szokásos galvánfürdőket és/vagy a foszfátozásra használt oldatot alkalmazzuk. 4. Az 1.—3. 'igénypontok szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy foszfátfürdő elektrolit alkalmazása esetén anódként a kád vasanyagát vagy oldhatatlan anódot (pl. szén, grafit stb.), vagy horganylemezt használunk. 5. Az 1.—4. igénypontok szerinti eljárás azzal jellemezve, • hogy a kialakított védőréteget utánkezeljük. A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója. 636. Terv Nyomda, 1957. — Felelős vezető: Bolgár Imre