143539. lajstromszámú szabadalom • Automata távkapcsoló berendezés
2 143.539 laritástól függetlenül mindig egyirányú áramot bocsát a helyi tartóáramkörbe. Ezt az egyenirányítót a (b) vezetéken érkező áram polaritásának meghatározására is kihasználjuk oly módon, hogy az érzékelő jelfogókat az említett egyenirányító +, ül. — sarkára kötjük. Mivel fentiek szerint a (b) vezetéken állandóan folyik áram, az egyes jelek megkülönböztetése úgy történik, hogy az (a) vezetéken az áramot impulzusok alakjában küldjük. Minden impulzus egy-egy csoport vagy előfizető kijelölésének felel meg. Ha az egymás után következő jelek a (b) vezetéken különböző polaritású áramból állnak, akkor az áram irányának megváltoztatása a (b) vezetéken két impulzus között történik. Az (a) vezetéken megjelenő impulzus polaritását az A jelfogó vizsgálja. Ha ez a segédközpontot meghatározó kombinációnak megfelel, akkor a (b) vezetékre az. előbb említett módon a B jelfogót kapcsolja, mely tartva marad és előkészíti az előfizető kiválasztását a következő jelre. Példaképpen az 1. ábrán a szaggatott vonallal rajzolt bekötések azt a segédközpontot jellemzik, melyet az (a) vezetéken —, a (b) vezetéken -f- áram határoz meg. Ezek a bekötések a többi segédközpontban a 3. ábra szerint történnek. Ezen az ábrán a négyféle lehetséges kombinációt az (a) és (b) oszlopokban tüntettem fel. melyek a megfelelő jelű vezetéken folyó áram polaritását jelzik. Az A jelű oszlopban az A jelfogóval sorbakapcsolt egyenirányító helyzete látható, a B és C jelű oszlopokban pedig az. hogy a B és C jelfogóknak a rajzon szaggatott vonallal bekötött kivezetései a hídkapcsolású egyenirányító melyik sarkához kötendő. Ha az előfizető választásához a (b) vezetéken változatlan polaritású áramot kell küldeni, akkor az A ágon megjelenő következő impulzusra Ei vagy E2 előfizetői jelfogó húz meg, az áram polaritásától függően. Ha viszont az előfizető kijelöléséhez a (b) ágon folyó, áram polaritását meg kellett változtatni, akkor az irányváltozás következtében C jelfogó meghúz, B jelfogó elenged. Ezért az A vezetéken érkező áram impulzus polaritásától függően E3 vagy E4 jelfogók fognak meghúzni, amivel az előfizető kiválasztása véget ért. A találmány szerinti elrendezésben az E jelfogók áramköre úgy van kiképezve, hogy nyugalmi helyzetben, tehát amikor a vonalon semmiféle kapcsolat nincs felépítve, a hozzátartozó egyenirányító shuntöli a megfelelő előfizetői vonalat, melyre a megfelelő E jelfogó működtető, induktoráramot küld, ennek csak egyik polaritású félhullámai jutnak az .E jelfogóra, mely az előfizetői vonalat a kezelőhöz menő vonalra kapcsolja és oda a hívást továbbítja oly módon, hogy az a vezeték és a föld közé kapcsolja magát, mire a kezelőnél levő hívójelfogó meghúzni képes. Mivel ez az elrendezés lehetővé teszi, hogy egy összeköttetés felépítése vagy tartama alatt bármelyik előfizető induktoráramot küldve, saját vonalát az összeköttetésre kapcsolja, egy közös F foglaltsági jelfogó gondoskodik arról, hogy a nem hívott előfizetők vonala ilyenkor bontva legyen. Ezt a jelfogót a hídkapcsolású egyenirányító által táplált közös tartóáramkör táplálja. A berendezés működését a segédközponti áramkör kapcsán ismertettem, mivel ez tartalmazza a találmányra jellemző lényeges részeket, míg a regiszter és a vonalcsatlakozó áramkör kialakítása az adott feltételeknek megfelelően ismert módszerekkel történhet. Hasonlóképpen alkalmazhatók az ismert elvek más. célra szolgáló alkalmazások esetében, pl. távvezérlő berendezések esetében is. Szabadalmi igénypontok: 1. Elrendezés távbeszélő berendezéseknél. Legfeljebb 4 csoport és ezeken belül legfeljebb 4 egyed, különösen telefonközpont és előfizetőinek kiválasztására, a vonal két ágán adott különböző polaritású áramok kombinációinak felhasználásával, jellemezve azzal, hogy az egyik vezetéken folytonosan küldött áram a már kiválasztott csoporthoz tartozó egyéni jelfogók tartására szolgál, a másik vezetéken impulzusok formájában küldött áram segítségével pedig a berendezés az egyedek kiválasztása céljából egymás után küldött jeleket különbözteti meg. 2. Az 1. igénypont szerinti elrendezés, jellemezve azzal, hogy az egyed kiválasztása után a tartásra is használt áram irányának megváltoztatásával előkészíti egy további, tetszés szerinti csoport és azon belül tetszés szerinti egyed kiválasztását. 3. Az 1—2. igénypontok szerinti elrendezés jellemezve azzal, hogy a tartásra szolgáló vezetéken folyó áram polaritásának érzékelése1 a tartó áramkör táplálására szolgáló hídkapcsolású egyenirányító felhasználásával történik. 4. Az 1—3. igénypontok szerinti elrendezés jellemezve azzal, hogy az egyedek kiválasztását végző jelfogók, váltóáramú jelek felvételére is alkalmasak. A berendezéshez tartozó egyenirányító segítségével, mely a vett váltóáramú jelnek csak egyik félperiódusát engedi tovább a mondott irány felé, egyúttal azonban maga is működve, egyenáramú kört zár a mondott irányból küldött áram részére. 5. Az 1-—4. igénypontok bármelyike szerinti elrendezés kiviteli alakja jellemezve azzal, hogy a vonalon érkező jelek alapján a csoportok és egyedek kiválasztása, valamint a váltóáram továbbítása kizárólag semleges jelfogókból, egyenirányítókból felépített berendezéssel történik, melynek működéséhez helyi áramforrás nem szükséges. 2 rajz A kiadásért felel a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 635. Terv Nyomda, 1957. — Felelős vezető: Bolgár Imre
