143533. lajstromszámú szabadalom • Olajtüzelő eljárás és szerkezet nehézfűtőolajok gazdaságos eltüzelésére
Megjelent: 1957.' augusztus hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.533. SZÁM 24. b. OSZTÁLY - LA-338. ALAPSZÁM Olajtüzelő eljárás és szerkezet nehézf fitöolajok gazdaságos eltüzelésére Lazin S. Béla tüzeléstechnikai tervező, Budapest A szabadalom ^bejelentésének napja: 1955. október 28. A találmány olajtüzelő , eljárásra és szerkezetre vonatkozik nehéz fűtőolajok gazdaságos eltüzelésére. A gazdaságos olaj tüzelő szerkezet legfontosabb követelménye a minél tökéletesebb porlasztóképesség. Ismert tény, hogy a fűtőolajok csakúgy, mint a nehezebb krakk-maradványok tökéletes elporlasztása 1—-2 Engler° sűrűségnél bonyolódik le a legmegfelelőbben, Ilyen sűrűségre kellene tehát előmelegíteni ezeket az olajfajtákat, de ezt a megkívánt viszkozitást néha csak 130—160 C°-on érik el. Az is ismeretes, hogy ezek a nehézolajok 70—80 C°-nál magasabb előmelegítést nem tűrnek, mert e hőfokon elérik a habzáspontot, tovább melegítve pedig kifutnak az üzemi tárolókból. A fűtőolajok magasabb hőfokon tartásánál az olajok bomlása folytán a láng roppant nyugtalanná és robbanásveszélyessé válik. Ezeknek az olajfajtáknak gazdaságos eltüzelésére olyan tüzelőszerkezetekről kell gondoskodni, amely ennek a két hőmérsékleti követelménynek megfeleh E követelményeknek az eddig ismert égőszerkezetek legnagyobbrészt gőzporlasztással igyekeztek megfelelni, mert a gőzzel meleget juttatván a fűtőolajhoz, egyrészt csökkentették annak viszkozitását, másrészt a gőz turbulenciája a porlasztást is elősegítette. Ez a tüzelési mód azonban nem gazdaságos. Hátránya, hogy az égési térbe juttatott porlasztó-gőz ugyanott hűt, ahol a porlasztott keverék fűt. Emellett a gőzporlasztóknak igen nagy lángsebessége, szúrólángképzése is nagy károkat okozott nemcsak a kazánok, vagy kemencék samottf alázataiban, hanem a kazáncs rendszereken és egyéb részein is. E rendszer hátrányainak kiküszöbölésére a szerkesztők, különféle pneumatikus megoldásokat javasoltak. A pneumatikus rendszereknél változatlanul megmaradt a nagy lángsebesség, minek következménye a szúróláng. Emellett a fűtőolajok mechanikai szennyezettségét nem tűrő, szűk járatú fúvókákat alkalmaztak, amelyeknek a fojtás! veszteség okozta energiaigénye jelentős volt. Ujabban a szerkesztők e téren tovább haladva, igyekeztek szabadulni a nagynyomású atomizáló szerkezetektől és helyükbe — felismerve a turbulencia elvének előnyeit — a forgo szerkezetekben látták a kérdés legjobb megoldását, mert ekkor még nem ismerték bizonyos olajfajtáknak túlzott előmelegítést nem tűrő, terhes tulajdonságait. E túlzott előmelegítést nem tűrő olajok eltüzelésénél az új mechanikus porlasztású szerkezetek az előmelegített fűtőolajat golyóscsapágyakba ágyazott, lapos vagy ékszíjjal meghajtott, átfúrt tengelyű, forgó bordás szerkezeten, vezették át (1. a 125.025. számú szabadalmi leírást), közben felmelegítették az egész mozgó mechanizmust, aminek következménye az alkalmazott golyóscsapágyak beszar adása, berágódása a szíjazat és a meghajtó berendezések tönkremenetele volt. Ismeretesek továbbá vegyes tüzelésű égőszerkezetek is, melyeknél kátrányt vagy egyéb nehéz tüzelőolajokat lepárlási gázzal keverve tüzeltek el, illetve a rossz hatásfokú égéshez gázt addicionáltak vagy fordítva, gyenge minőségű gázt olajjal dúsítottak. Több évtizedes kísérleteim eredményeképpen, a találmány olyan olajtüzelésű eljárást és berendezést javasol, amely kiküszöböli az olajtüzelés felsorolt hátrányait. A találmány ugyanis mellőzi a gőzadagolást és az, ezzel járó kalóriaveszteséget, mellőzi a kompresszort és a pneumatikus olaj- és légadagolást, továbbá a szűknyílású fúvókákat és a mozgó részeket. így nincs szükség meghajtó szerkezetre, golyóscsapágyakra, ami a találmány szerinti szerkezetet olcsóbbá és üzembiztosabbá teszi. A találmány szerinti égő forgószéláramot alakít ki. Az égésben résztvevő gázok csavarvonalúan kígyóznak előre az égési térben, aminek következtében a láng lágy, lassú, pehelyszerű lesz. Az égési keverékhez szükséges levegőt az