143489. lajstromszámú szabadalom • Feszültségstabilizátor cső és eljárás annak előállítására

Megjelent 1957. március hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.489. SZÁM 21. g. 1—16. OSZTÁLY — Ee—231. ALAPSZÁM Feszültségstabilizátor cső és eljárás annak előállítására Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. Budapest. A bejelentő által megnevezett feltalálók: László Zoltán fizikus és Laskay Gyula vegyészmérnök, mindketten budapesti lakosok. A bejelentés napja: 1954. június 2. Találmányunk feszültségstabilizátor csövek katódjainak aktív anyagára vonatkozik. Találmányunk kiterjed az ilyen katódák, valamint az ilyen katódákkal ellátott stabilizátorcsövek előállítására is. Gáztöltésű feszültségstabilizátor csövekben a katóda bevonására manapság általában cériumot, illetve cérium-mischmetallt szoktak használni. Az ilyen katódbevonatra akkor van szükség, ha a csövet 150 V-nál kisebb feszültségen kívánjuk használni. A cériumos aktiválás azonban meglehetősen nehézkes és számos hátránnyal is jár. A cériumot ugyanis az anódára szokás felvinni, ahonnan azt kb. 12 órás elektromos kezeléssel át lehet juttatni EI katódára. Ez a művelet elsősorban azért hátrányos, mivel az aktiválási idő meglehetősen hosszú. De hátrányos a cérium már azért is, és ez elsősorban a cérium-mischmetall keverékre áll, mert annak összetétele nem jól definiált és így a csövek csak meglehetősen nagy szórással készíthetők el adott feszültség értékekre. Találmányunk értelmében mindezen hátrányokon könnyen segíthetünk, ha feszültségstabilizátor csövek katódjainak aktiválására nem cériumtartalmú anyagot, hanem a periodikus rendszer II. osztályába tartozó legalább egy fémet, pl. magnéziumot vagy báriumot tartalmazó anyagot használunk. Találmányunk értelmében a cső aktiválása a következőképpen történhet: A periodikus rendszer II. osztályának legalább egy fémje, valamint alumínium és vasporok keverékét hidraulikus présen az anódot képező, pl. nikkelből készült botra kis henger formájában rápréseljük. Ezután nemesgáz, célszerűen pl. argon atmoszférában nagyfrekvenciás árammal e fémporkeveréket az anódra rászintereljük. Az így előkészített anódát ezután a csőbe beépítjük, mégpedig mint ismeretes általában úgy, hogy e botelektróda a kisütőcső középtengelyében helyezkedjék el. Ezután szivattyún néhány miliméter higanyoszlop nyomású nemesgázban, célszerűen pl. argonban, a csövet egyenfeszültséggel oly módon gyújtjuk be, hogy a beszerelt anóda a negatív elektród legyen. A kisülés hatására az anódát körülvevő katóda egyenletesen bevonódik az aktiváló anyaggal. E műveletnek különös előnye áz, hogy e bevonás, szemben a cériumos bevonással néhány perc alatt megtörténik. Igen jó eredményeket értünk el 75 és 105 V-os stabilizátorcsövek készítésénél olyan esetben, amikor az anódára felvitt fémporkeverék vas és alumínium mellett magnéziumot és/vagy báriumot tartalmazott. Ezen anyagokra természetesen nem korlátozzuk magunkat, mert más földalkálifémek is megfelelő eredményt adnak. Megjegyezzük végül, hogy a földalkálifémek, ezek közé értve a magnéziumot is, kisütőcsövek aktiválásánál ugyan, szokásos anyagok, de stabilizátorcsövek aktiválásához eddig még nem ajánlották ezeket, különösen pedig nem ajánlották az alumínium, vas és pl. magnézium keveréket. , Szabadalmi igénypontok: 1. Feszültségstabilizátor cső, melynek a cső középvonalában elhelyezett botalakú anódája és azt körülvevő hengeres katódája van, aholis az anóda az aktiválást megelőzően az aktiváló anyag felvételére szolgál, jellemezve a periodikus rendszer II. osztályába tartozó legalább egy fémet tartalmazó aktiváló anyaggal. 2. Az 1. igénypont szerinti cső kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az aktiválást megelőzően az anódára felvitt anyag alumínium, vas és a periodikus rendszer II. osztályába tartozó legalább egy fémnek színterelt keveréke. 3. Az 1—2. igénypontok szerinti cső kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a II. osztályú elem magnézium. 4. Az 1—2. igénypontok szerinti cső kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a II. osztályú elem bárium. 5. Eljárás az 1—4. igénypontok szerinti cső előállítására, azzal jellemezve, hogy a 2—4. igénypontok szerinti keveréket az anódbotra rávisszük, aiajd szintereljük, az anódbotot a csőbe beépítjük,