143476. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dihidroszpiramicin előállítására

Megjelent 1957. március hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.476. SZÁM 30. h. 1—8. OSZTÁLY - CI-193. ALAPSZÁM Eljárás dihidrosspiramiein előállítására Société des Usines Chimiques Rhone-Poulenc cég, PARIS A bejelentés napja: 1956. március 14. Franciaországi elsőbbsége: 1955. április 13. A találmány új antibiotikum, melyet dihidrosz­piramicinnek nevezünk, valamint eljárás ennek előállítására. A szpiramicin maga olyan antibiotikum, amely nagyon hatásos a Gram pozitív baktériumok és fő­leg az anaerob csírák ellen. A szpiramicint aerob tenyészet segítségével a streptornyces-nek S. 3486 jelzésű törzséből készítettük; e törzs próbamintá­ját NRRL 2420. sz. alatt a Northern Regional Re­search Laboratory intézménynél, PEORIA 5 (U. S. A., Illiomis) letétbe helyeztük. Az eljárást szpira­micin előállítására a 142,779 sz. magyar szabadalmi leírásunk ismerteti. Kísérleteink eredményeként azt találtuk, hogy amikor a szpiramicint hidrogénezzük, akkor új ter­mékeket nyerünk, melyek mindegyikének azon­ban nincsen biológiai hatása. Ha ugyanis a hidro­génezésnek mindaddig szabad folyást engedünk, amíg a szpiramicin 4 vagy több hidrogénatomot fel nem vesz, a.kkor az így kapott vegyületek mint mikrobaellenes szerek gyakoratilag hatástalanok. Ezzel szemben azonban, ha egyetlen antibiotikum­molekulával csak két hidrogénatomot kapcsolunk, olyan terméket nyerünk, amelynek hatékonysága kifejezetten nagyobb, mint a szpiramiciné. Ez a dihidroiszpiramicin az ibolyántúli abszorpciós szín­kép tekintetében lényegesen eltér a szpiramicintől, amennyiben a dihidroszpiramicm nem mutat maxi­mumot, mint a szpiramicin. Hidrogénezhetjük magát a bázist vagy pedig sói­. nak egyikét, mely utóbbi esetben közvetlenül nyer­jük a dihidroszpiramicin megfelelő sóját. Külön­féle oldószereket használhatunk a hidrogénezéshez a szpiramicin feloldására, mindamellett azzal a fel­tétellel, hogy ezek az oldószerek nem vesznek fel hidrogént a reakció adott körülményei között. Ol­dószerként különösen alkalmasak a kis molekula­súlyú alkoholok (metanol, etanol, izopropanol), de ugyancsak használhatók éterek (dietiléter, dioxán) és észterek (etilacetát). A hidrogénezést előnyösen közönséges hőmér­sékleten és közönséges nyomáson hajtjuk végre, olyan katalizátorok jelenlétében, amelyeket a hid­rogénezéshez használni szoktak, mint amilyenek a Raney-féle nikkel, a platina vagy a palládium. Azt találtuk, hogyha katalizátorként palládiumot hasz­nálunk, melyet vivőanyagra csaptunk le, például alumíniumoxidra, szénre vagy báriumszulfátra, akkor a 'hidrogénezés magától megszűnik, amikor a kívánt hidrogén-mennyiség felvétele megtörtént: ekként tehát vivőanyagra felvitt palládium az ideális katalizátor. Az alábbi példák a találmány gyakorlati kivite^ lezését ismertetik, anélkül, hogy annak védelmi körét korlátoznák. 1. példa. 5 g szpiramicinnek 100 cm3 etanolban képzett oldatát hidrogén atmoszférában kavarjuk. Az eta­nolban 1 g palládium katalizátort szuszpendálunk aiumíniumoxidra lecsapva, mely 5% palládiumot tartalmaz. Mintegy 30 perc múlva a hidrogénezés megszűnik, miután 275 cm3 hidrogént használtunk fel. A katalizátort centrifugálással kihajtjuk és az oldószert közönséges hőmérsékleten vákuumban lepároljuk. Az eredmény 4,8 g fehér por, mely vízben oldhatatlan, de igen jóL oldódik a legtöbb szerves oldószerben, kivéve petróléterben. 2. példa. 5 g szpirami cin-szulfátnak 100 cm3 vízben kép­zett oldatát hidrogénezzük, amikor is a víz alumí­niumoxidra lecsapott, 1 g palládiumot tartalma-

Next

/
Oldalképek
Tartalom