143476. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dihidroszpiramicin előállítására

Megjelent 1957. március hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.476. SZÁM 30. h. 1—8. OSZTÁLY - CI-193. ALAPSZÁM Eljárás dihidrosspiramiein előállítására Société des Usines Chimiques Rhone-Poulenc cég, PARIS A bejelentés napja: 1956. március 14. Franciaországi elsőbbsége: 1955. április 13. A találmány új antibiotikum, melyet dihidroszpiramicinnek nevezünk, valamint eljárás ennek előállítására. A szpiramicin maga olyan antibiotikum, amely nagyon hatásos a Gram pozitív baktériumok és főleg az anaerob csírák ellen. A szpiramicint aerob tenyészet segítségével a streptornyces-nek S. 3486 jelzésű törzséből készítettük; e törzs próbamintáját NRRL 2420. sz. alatt a Northern Regional Research Laboratory intézménynél, PEORIA 5 (U. S. A., Illiomis) letétbe helyeztük. Az eljárást szpiramicin előállítására a 142,779 sz. magyar szabadalmi leírásunk ismerteti. Kísérleteink eredményeként azt találtuk, hogy amikor a szpiramicint hidrogénezzük, akkor új termékeket nyerünk, melyek mindegyikének azonban nincsen biológiai hatása. Ha ugyanis a hidrogénezésnek mindaddig szabad folyást engedünk, amíg a szpiramicin 4 vagy több hidrogénatomot fel nem vesz, a.kkor az így kapott vegyületek mint mikrobaellenes szerek gyakoratilag hatástalanok. Ezzel szemben azonban, ha egyetlen antibiotikummolekulával csak két hidrogénatomot kapcsolunk, olyan terméket nyerünk, amelynek hatékonysága kifejezetten nagyobb, mint a szpiramiciné. Ez a dihidroiszpiramicin az ibolyántúli abszorpciós színkép tekintetében lényegesen eltér a szpiramicintől, amennyiben a dihidroszpiramicm nem mutat maximumot, mint a szpiramicin. Hidrogénezhetjük magát a bázist vagy pedig sói. nak egyikét, mely utóbbi esetben közvetlenül nyerjük a dihidroszpiramicin megfelelő sóját. Különféle oldószereket használhatunk a hidrogénezéshez a szpiramicin feloldására, mindamellett azzal a feltétellel, hogy ezek az oldószerek nem vesznek fel hidrogént a reakció adott körülményei között. Oldószerként különösen alkalmasak a kis molekulasúlyú alkoholok (metanol, etanol, izopropanol), de ugyancsak használhatók éterek (dietiléter, dioxán) és észterek (etilacetát). A hidrogénezést előnyösen közönséges hőmérsékleten és közönséges nyomáson hajtjuk végre, olyan katalizátorok jelenlétében, amelyeket a hidrogénezéshez használni szoktak, mint amilyenek a Raney-féle nikkel, a platina vagy a palládium. Azt találtuk, hogyha katalizátorként palládiumot használunk, melyet vivőanyagra csaptunk le, például alumíniumoxidra, szénre vagy báriumszulfátra, akkor a 'hidrogénezés magától megszűnik, amikor a kívánt hidrogén-mennyiség felvétele megtörtént: ekként tehát vivőanyagra felvitt palládium az ideális katalizátor. Az alábbi példák a találmány gyakorlati kivite^ lezését ismertetik, anélkül, hogy annak védelmi körét korlátoznák. 1. példa. 5 g szpiramicinnek 100 cm3

etanolban képzett oldatát hidrogén atmoszférában kavarjuk. Az etanolban 1 g palládium katalizátort szuszpendálunk aiumíniumoxidra lecsapva, mely 5% palládiumot tartalmaz. Mintegy 30 perc múlva a hidrogénezés megszűnik, miután 275 cm3

hidrogént használtunk fel. A katalizátort centrifugálással kihajtjuk és az oldószert közönséges hőmérsékleten vákuumban lepároljuk. Az eredmény 4,8 g fehér por, mely vízben oldhatatlan, de igen jóL oldódik a legtöbb szerves oldószerben, kivéve petróléterben. 2. példa. 5 g szpirami cin-szulfátnak 100 cm3

vízben képzett oldatát hidrogénezzük, amikor is a víz alumíniumoxidra lecsapott, 1 g palládiumot tartalma-