143435. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szőlőfajták gyors tömegszelekciójára

2 143.435 egzakt kutatásának eredménye hiányzott. A találmány pontosan ezeken a tudományosan megalapozott kutatási eredményeken alapul. A normális virágtípusoknak vannak alap- és átmeneti típusai. Alaptípusok: 1. a hím, 2. hímnős, 3. nővirág. Átmeneti virágtípusok: 1. hím és hímnős közötti átmeneti, un. hímjellegű (android), 2. a hímnős és a nővirág-típusok közötti átmeneti, ún. nőjellegű (gynoid) virágtípus. A kadarka-fajtán'belül az egyes tőkéken és fürtökben a virágtípusok vagy tisztán vagy egymással vegyesen fordulnak elő. így egymás mellett főleg a hímjellegű, hímnős, vagy a nőjellegű virágtípusok fordulnak elő, azonban ritkábban a különböző ivari jellegű típusok is megtalálhatók egymás mellett. A tőke értékét virághozama, s a jól és roszszul termékenyülő, illetve a terméketlen virágtípusok aránya dönti el. A különböző virágtípus csoportokba tartozó tőkék értékét virághozamuk termékenyülési százalékával, az ún. tényleges termékenyülési százalékkal és a fürtök teltségi fokát meghatározó termékenyültségi vagy viszonylagos termékenyülési százalékkal; továbbá a termésmennyiségben kifejezett viszonylagos termékenységi mutatóval jellemezzük. Az ültetvény értékét pedig a termékenyülési és termékenységi szint határozza meg. Kutatásaim során felfedeztem az ivari polaritás jelenségét, amely azt jelenti, hogy ugyanazon a tőkén vegyes ivari jellegű virágok előfordulása esetén a tő, fej, továbbá a sárrügyekből képződött termőhajtásokon a típuscsoport terméketlenebb változatai, a csercsap világos rügyeiből képződött termőhajtásokon pedig a termékenyebb változatai vannak nagyobb arányban jelen. A virágtípusoknak ugyanazon a tőkén való évenkénti váltakozása is jellemző. A virágtípuscsoport különböző típusai kerülhetnek túlsúlyra évenkint. Egyik évben tehát termékenyebb, másik évben a terméketlenebb virágváltozatok jellemezhetik a tőkét, ennélfogva egyik évben több virág, másik évben kevesebb virág kötődhet bogyóvá. Legváltozékonyabbak a hímjellegű és nőjellegű virágtípusok, ezért ezek kevésbé értékesek. Legértékesebb a nagy magházú hímnős virágtípus, mivel ez a legkevésbé változékony és legtermékenyebb. Kutatásaink során a kadarka-fajtánál a következő összefüggéseket találtam a virágtípus és a levéltípusok között. A kadarkának négy, a virágtípusokkal és a virághozammal korrelációban lévő levéltípusa van: A-levéltípus: a levél közepes vagy nagy, szélesebb, mint hosszabb, sekélyöblű. 3 karéjú. B-levéltípus: a levéllemez közepes vagy nagy, hosszabb, mint szélesebb, sekélyöblű, 3 karéjú. C-levéltípus: a levéllemez közepes, kerekded, középmély, oldalöblű, 5 karéjú, az oldalöböl ívelő. -D-levéltípus: a levéllemez közepes, kerekded, mély oldalöblű, 5 karéjú. Az oldalöböl zárt. háromszögalakú. A D-levéltípusú tőkéket kereszteslevelű kadarkának nevezzük. Vannak átmeneti levéltípusok is, amelyek közül legjellegzetesebb az ún. fügeZeuelű-levéltípus. • Az A-levéltípusú tőkéken hím + hímjellegű -f+ kismagházú hímnős virágtípusokat láthatunk vegyesen egymás mellett. Ha sok a terméketlen hímjellegű virágtípus a tőkén, akkor nagyon rugós. A B-levéltípusú tőkén is gyakoriak a terméketlen nőjellegű és rendellenes virágtípusok, azonban nagyobb számmal termékeny virágtípusok dominálnak a tőkén. A C-levéltípusú tőkét főleg a jól termékenyülő hímnős virágtípusok jellemzik. Ez a legtermékenyebb, legjobb kadarka-biotípus. Néha előfordul az ilyen tőkén nőjellegű virágtípus is, ez azonban lényegesen nem rontja a változat értékét. A D-levéltípusú vagy keresizteslevelű biotípust kevés virághozam és kevés termés jellemzi. A kereszteslevelű tőkéken mindegyik virágtípust megtalálhatjuk. A virágtípus, bogyó és levéltípus között az alábbi összefüggéseket találtam: Normális virágtípusoknál: , A) Hímjellegű virágtípusból megnyúlt, hosszúkás, teljesen sima felületű magvas és sokszor nagy-' számú magvatlan bogyó képződik, amely emellett vastaghéjú és színanyagokban gazdag. A-levéltípus. B) Kismagházú hímnős virágtípusból az előbbinél kevésbé megnyúlt, egyébként azonos tulajdonságú bogyótípus képződik. B- és C-levéltípus. C) Nagymagházú hímnős virágtípusból kevésbé megnyúlt, kissé gerezdes bogyó képződik, amely emellett színárnyalatokban és cukorban is gazdag. C-levéltípus. D) Nőjellegű virágtípusokból gömbölyű, vagy lapítottt gömbölyű, barázdált, sokszor szabálytalan, magvas, illetve nagyszámú magvatlan bogyó képződik. C-levéltípus. Rendellenes virágtípusok. E) Későn virágzó, csillagosán nyíló virágtípusböl gömbölyű és nagyobb számban lapított gömbölyű, erősen gerezdes, megmaradt és husosodó pártalevelű, magvas bogyó és emellett gyakran. igen sok magvatlan, színanyagban és cukorban gazdag bogyó képződik. C- és kevésbé gyakran A- és B-levéltípus. F) Termékeny, rendellenes virágtípusból szabálytalan, olykor megnyúlt, de gyakrabban lapított, igen nagy, közepes és kicsi, erősen gerezdes, hosszában a gerezdek mentén meghasadozott, elparásodott sebfelületű, cukorban gazdag bogyó képződik. Leggyakrabban A- és B-, ritkán C-levéltípus. Az előzőkben leírt morfológiai bélyegek egymás közötti összefüggései alapján világosan látszik, hogy a szelektálásra, illetve továbbszaporításra azok a biotípusok alkalmasak, amelyeknek levelei közepes nagyságúak, 5 karéjúak, középmélyen osztott íves oldalöblűek, nagy-magházú, hímnős virágtípusúak, kevésbé elágazó, teltfürtűek, kissé megnyúlt, vastaghéjú, színanyagban gazdag (kékbogyójú fajtáknál) bogyójúak. A találmány szerinti eljárással szinte az egész tenyészidő alatt szelektálhatunk. Az egyes fenológiai fázisokban 'más-más diagnosztikus bélyegekre kell támaszkodnunk. Virágzás előtt a levélre és a bimbóhozamra, a bimbók sajátságaira. Virágzáskor a virágtípusokra és a levélre, virágzás után a fürttermékenyültségre,' a bogyókezdemények alkatára és a levelekre. Terméskor a fürtök teltségére, a bogyóformára, a' bogyó színére, a bogyók összes szárazanyag- és cukortartalmára, levelekre. Szüret után pedig csak a levelekre. Tehát az eddig ismert szelektálása módszerekkel szemben, amelyek csak ősszel, vagy a termésérés idején alkalmazhatók,. a virágzás előtti két-három héttől kezdődően, kb, 160—170 napon át végezhető a szelektálás és nem