143435. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szőlőfajták gyors tömegszelekciójára

0 Megjelent 1957. március hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.435. SZÁM 45. f. 12—17. OSZTÁLY — KO-910. ALAPSZÁM Eljárás szőlőfajták gyors tömegszelekciójára A Magyar Állam, mint a feltaláló: Kozma Pál, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, egyet. docens, budapesti lakos jogutódja A bejelentés napja: 1955. augusztus 8. Évszázadok, sőt évezredek óta vegetatív úton szaporított szőlőfajtákon belül a természetes és kultúrkörnyezet, továbbá belső okok hatására a fajta változatok (biotípusok) egész sora alakult ki. A fajta öröklött és szerzett tulajdonságainak vegetatív hasadása következtében megváltozott hajtások, rügyek, vesszők, az új szerzett tulajdonságokat vegetatív szaporítás útján átöröklik és így az új változatokat a szőlőtermesztők gyorsan és nagymennyiségben elszaporíthatják. A fajtaváltozatok egy része a kiindulási anyagnál gazdaságilag értékesebb, másik része értéktelenebb. Abban az esetben, ha az értéktelenebb változatok megjelenése gyakoribb, akkor a fajta leromlik és gazdaságilag értéktelenné válik. A termesztett szőlőfajtáink között sok változékony fajta van, ezek között is első helyen állnak olyan becses és nagy területen termesztett fajtáink, mint a kadarka és a furmint. Mindkét fajtán belül értékes és értéktelen változatok egész sora alakult ki. Leginkább rontják ezeknek a fajtáknak az értékét a rugós változatok, amelyek gazdagon virágzanak, de amelyeken termés nem, vagy alig marad. A kadarka és a furmint fajta értékes tulajdonságai miatt a szőlő-rekonstrukcióban is> főfajták maradnak, termesztési területük mindinkább bővül. A növények és így a szőlőnemesítésben a szelektálást már régen ismerik és alkalmazzák. A szőlőnemesítésben a szelektálásnak eddig két módját alkalmazták éspedig a) klón-szelektálást, b) a tömeg-szelektálást. A klón-szelektálásnál a szőlőültetvényeken belül egy-egy tőkét kiválasztunk termesztési célra és ezt vegetatív úton elszaporítjuk. Az eddig alkalmazott tömegszelekcióknál az ültetvény tőkéi közül az azonos fajtába tartozó és termékenyebb tőkéről szedtük a szaporító anyagot. A tömegszelekciót nem előzte meg az ültetvényanyag beható előzetes tanulmányozása, hanem a tőkék állapotának, a termésnek rendszerint egyszeri megfigyelése alapján választottuk ki elszaporításra az egyedeket. Mindkét szelektálási módszernek több hibája és fogyatékossága van. A klón-szelektálásnak egyik hibája az, hogy a megelőző egyed-tanulmányozások során a vizsgálat általában nem a fajtára vagy a tájban alakuló fajra, hanem csak kevés tőkére terjed ki és főleg a fenológiai, továbbá a termés mennyiségének és minőségének megfigyelésére korlátozódik. A másik hibája az eddigi klón-szelektálásnak az, hogy lassú, 4—5 évi megfigyelés után egy tőke a kiindulási alap, amely 3—4 dugvány, esetleg 10—15 oltvány készítésére elegendő* vesszőanyagot ad. Ilyenformán hosszú idő alatt kaphatnánk tömegben termesztett fajtáink felújításához szükséges szaporítóanyagot. Pl. a kadarka ültetvényeink felújításához 20—30 év alatt tudnánk a szükséges mennyiségű szaporítóanyagot előállítani. Erre a mennyiségre, viszont már ebben a pillanatban szükségünk lenne, hogy a szőlő rekonstrukciót elit szaporítóanyaggal kezdhessük meg. Az eddigi tömegszelektálás hibája az, hogy az általa szaporításra kerülő anyag nem alapos tanulmányozás, hanem csak egyszeri megfigyelés alapján, választják ki. A tömegszelektálással kiválasztott egyedek morfológiai bélyegei és terméstulajdonságai különbözőek és a róla szaporított új tőkék több tulajdonsága az esetek nagyobb részében nem volt azonos a megfigyelés alkalmával észlelt tulajdonságokkal. Pl. a tőke a kiválasztás évében nem rúgott, de a róla szaporított tőke rúgott. A fentiekből világosan kitűnik, hogy sem a klón, sem a tömegszelektálás nem alkalmas módszer a szőlőfajták rekonstrukciójánál, éppen ezért szükség van egy gyors és nagytömegben alkalmazható módszerre, amellyel rövid idő alatt és egyszerre igen nagy mennyiségű szaporítóanyagot tudunk szőlőültetvényeink felújításához szolgáltatni. A találmány szerinti eljárás azon a felismerésen alapszik, hogy Összefüggést találtam a szőlő virágtípusai és egyéb alkati bélyegei, így egyrészt a virágtípus és a belőle képződött termés külső alkati és minőségi viszonyai között, másrészt az egyes virágtípusok és a levél, továbbá a hajtás alkata között. Ismeretesek voltak különböző alap-virágtípusok, továbbá az ezektől eltérő átmeneti és rendellenes típusok, de ezeknek egy-egy fajtánál jellemző előfordulása az egyes típusok és a termés: morfológiai, mennyiségi és minőségi alakulására való hatásának