143434. lajstromszámú szabadalom • Hidrosztatikai mérleg és eljárás ásványi szenek hamutartalmának e mérleggel való meghatározására

2 143.434 rosztatikai mérlegen mérjük. A gyorsmérés ered­ményeként leolvasott értéknek megfelelő hamutar­talmat a fajsúly és hamutartalom között, labora­, tóriumi vizsgálatok mérési eredményei alapján, empirikusan megállapított grafikonról leolvassuk, vagy célszerűen a mérleg skáláját az adott szén­féleség hamutartalmára vonatkozó skálával lát­juk el. 15—20 mm-nél nagyobb szemnagyságú darabos szén esetében, ha a vizsgálatra kerülő azonos szén­féleség felületi és kötött nedvességtartalma az át­lagtól eltér — a szenet víz alá merítjük, majd szi­tafelületen vékony rétegben kiterítve, néhány per­cig szárítjuk, amikor is a szénminta nedvességtar­talma közelítően azonos értékre áll be. Ezen méret alatti szemnagyság esetében az át­lagnedvességnél nagyobb nedvességtartalomnál a szenet közvetlenül, az átlagnál kisebb nedvesség esetében előzetes vízzel való telítés után célszerűen kiemelhető kosárbetéttel rendelkező centrifugába helyezzük. A közel azonos mennyiségű szénminták­nak azonos fordulatszám melletti, azonos ideig tar-1 tó centrifugálása révén a nedvességtartalmat állan­dó értékre hozzuk, standardizáljuk. A mellékelt rajz a találmány szerinti hidroszta- , tikus mérlegnek példaképpeni kiviteli alakját szemlélteti. Az 1. ábra a mérleg elölnézete, a 2. ábra felülnézete, a 3. ábra a víztartályt felemelő szerkezetet tünte­ti fel. A mérleg tehát az 1. és 2. ábrákon feltünteti mé­rőszerkezetből és a 3. ábra szerinti mechanikus emelőszerkezetből áll. Az anyag pontos és gyors faj súlymeghatározását elsősorban mérőkarjának billenő szerkezettel való kombinációja teszi lehetővé. A lengő felfüggesztésű A élágyon (1. ábra) fel­fekvő mérőkarnak a rajz szerint az A élágytól bal­ra fekvő rövidebb B karjára az egészben, vagy rész­ben szitaszövetből készült, pl. 5 kg szén befogadá­sára alkalmas C tartókosár van akasztva. Az él­ágytól jobbra fekvő hosszabb Bl karon D görgő­súly csúsztatható. A D súly fogazott H tárcsával állítható, melynek fogai I fogasléccel kapcsolód­nak. E fogasléc a D súly csapját körülvevő J villa útján van a görgősúllyal kapcsolva. A mérőkar jobb szélén helyezkedik el a kosárba tett szén ki­egyenlítésére szolgáló K görgősúly, melyet emelő­tárcsa segítségével a mérőkarról levehetünk. A 2. ábra szerinti felülnézetben feltüntetett hár­mas tagozású mérőkar középső részéhez él-élágy érintkezéssel P vonórúd kapcsolódik, amely az E billenő mérőszerkezettel összekötött mutatót a G skála előtt mozgatja. A mérőkar legbelső Q ágán helyezkedik el a széntartókosár vízbemerítésekor létrejövő súlycsökkenést kiegyenlítő tára-súly, amelyet az ábrán, fel nem tüntetett kar segítségé­vel a vízbemerítés,pillanatában onnan leemelünk. A mérleg lengésének csillapítására merülő dugaty­tyús, folyadéktöltésű F fék szolgál. A készülék N szekrénybe van zárva, melyben a C kosár alatt elhelyezett O folyadéktartály is he­lyet foglal. Ennek emelésére szolgáló készüléket a 3. ábra szemlélteti. A vízzel telt O tartály felemelését, illetve süly­lyesztését M elektromotor végzi, a víztartály olda­lán elhelyezett Ha fogasléc-f ogaskerékáttétel, vala­mint a (L, K) közlőmű útján. A víztartály a raj­zon fel nem tüntetett mechanikusan működtetett elektromos szélső helyzet kapcsolókkal érintkezik, melyek az azonos mozgásszintek közötti mozgást biztosítják. Működési mód A félautomata hidrosztatikus fajsúlymérleggel a legalább részben szitaszövetből készült C kosárban elhelyezett anyag, pl. szén fajsúlya gyorsan és pon­tosan meghatározható. Igen előnyösnek bizonyult oly kbsár, melynek csupán feneke szitaszövet.- Hogy ezt a gyorsmérleget szén hamutartalmának meg­határozására felhasználhatjuk, a C tartályba állan­dó víztartalomra beállított, vagy már eleve ily víz­tartalommal bíró szenet helyezünk. Azután megállapítjuk a mérőkarra felakasztott, a kosárban lévő anyag súlyát egyszer levegőben, másodszor vízalámerítés után. Ez utóbbinál a mér­leg eredeti egyensúlya víz alá merül, széntérfoga­tának megfelelően megbomlik. Visszaállításáról a mérőkar Bl oldalának könnyítéséről kell gondos­kodnunk. A súlylevétel két lépésben történik. Elő­ször a széntartókosár vízkiszorításának megfelelő súlyt a vízbemerítés pillanatában a víztartó edény­hez csatlakozó, a rajzon fel nem tüntetett emelő­kar automatikusan leveszi. Második lépésben a D súlynak a mérőkaron az alátámasztási hely felé való eltolásával igyekszünk az egyensúlyi helyzet elérésére. A mérőkarról levett kerekértékű súly összegét a H tárcsa fölött olvashatjuk le. A tört sú­lyokban mutatkozó súlycsökkenést a billenő mér­leg skáláján észleljük. A teljes súlycsökkenés érté- < két tehát a H tárcsán és a mérleg skáláján leolva­sott súlyok összege adja meg. A mérlegen leolva­sott súly ás az empirikusan megállapított fajta­súlyhamutartalom-diagramról közvetlenül leolvas­hatjuk a szén hamutartalmát. A mért térfogatok helyett közvetlen fajsúlyt vagy anyagtulajdonságot (pl. hamutartalmat) mu­tató skálával is dolgozhatunk. A találmány szerinti eljárással tehát a nedvesség előzetes meghatározá­sa nélkül, a hamutartalmat a nedvességtartalom­nak standardizálása révén percek alatt megálla­píthatjuk. Az eljárás értelemszerűen tetszőleges szilárd anyagnál is alkalmazható. Szerkezeti részleteiben a találmány szerinti mér­leg, az igénypontok keretén belül sokféleképpen módosítható. Szabadalmi igények: 1. Hidrosztatikai mérleg, melyet a mérőkarral összekötött, billenőtípusú mérőszerkezet és a mérő­karra akasztott, a szilárd anyagmintát, célszerűen szenet felvevő kosarat víz alá merítő, mechanikus berendezés jellemez. 2. Az 1. igénypont szerinti hidrosztatikai mérleg kiviteli alakja, jellemezve az anyagmintát felvevő kosár alatt elhelyezett víztartályt felemelő, motor­ból és fogaskerék-hajtóműből álló mechanikus be­rendezéssel. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti hidrosztati­kai mérleg kiviteli alakja, jellemezve állandó me­rülési magasságot biztosító, önműködő szélső-hely­zet kapcsolókkal. % 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti hid-

Next

/
Oldalképek
Tartalom