143417. lajstromszámú szabadalom • Nem oldható kötés fémes cső és egy második fémes test között és eljárás az ilyen kötés előállítására
Megjelent 1957. március hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.417. SZÁM 47. f. 6. OSZTÁLY — Ga-159. ALAPSZÁM Nem Qldható kötés fémes cső és egy második fémes test között és eSjárás az ilyen kötés előállítására Vegyiparigép és Radiátorgyár, Budapest, mint Gábor László oki. gépészmérnök, Forgó László oki. gépészmérnök, Beck József oki. gépészmérnök és Beck Géza szerszámlakatos, feltalálók, budapesti lakosok jogutóda. A bejelentés napja: 1950. szeptember 2. A találmány oly nem oldható kötés valamely fémes cső és egy második fémes test között, amelynél a csővég a csővel összekötendő testben kialakított és a peremet befogadó mélyedésben fekszik. A találmány szerinti kötés előállítása végett a cső végét kúposán felbővítjük, a csővel összekötendő fémes testben a cső kúposán felbővített végét befogadó, a csővéget belülről is megtámasztó falu hornyot alakítunk ki, a kúpos csővéget a mondott horonyba bevezetjük és a hornyot határoló falakat a cső kúpos végére rásajtoljuk. E sajtolás közben a hornyot határoló falak maradandó alakváltozást szenvednek. A kötés helyén a esővég a leírt művelet befejezte után két kúpos palást közé van befogva. A találmány szerinti kötés néhány kiviteli példáját a rajzok tüntetik fel. Az 1. ábra a kötést alkotó elemeket és az előállításhoz használt szerszámokat tengelymenti metszetben mutatja, a 2. ábra a kész kötés metszete, a 3. ábra három csőből álló kötés tengelymenti metszete, a 4. ábra a találmány szerinti kötés egy további kiviteli alakja, az 5. ábra vékonyfalú cső és vastagfalú test közötti kötés metszete, a 6. ábra csőregiszter két csöve közötti kötést metszetben szemléltet. A 2. ábrabeli kötés előállításához az 1. ábrában feltüntetett —h— és —hx — szerszámokat használjuk. —b— és —c— a két cső, melyek mindegyikét a közvetítő, nagyjából gyűrűalakú —a— testtel kell összekötni. Evégből a találmány értelmében a —b— és —c— csövek végeit a —g-—vei jelölt helyen kúposán felbővítjük és az —a— testben e kúpos felbővítéseket befogadó, például marással vagy fúrással készült —d—• és —f— hornyokat alakítunk ki. A csövek kúpos —g—• végeit e hornyokba illesztjük, majd a —h— és •—ht — szerszámokat maradó alakváltozás eléréshez szükséges erővel, a nyilak irányában az —a— testre sajtoljuk. A —h— és —'hj— szerszámokban kialakított, a hozzájuk tartozó —b— illetőleg —c— csöveket befogadó hengeres furatok mindegyike belső oldalán ugyancsak kúposán fel van bővítve úgy, hogy a szerszámok e kúpos felületei az —a— test —i— körgyűrű alakú kerületi részeit maradó alakváltozás létesítése közben a felbővített csővégek külső palástjára sajtolják. A csővégek belső oldalai az —a— test —d— hornyait a belső oldalon határoló felületre tömítően feküsznek fel, úgy, hogy a 2. ábrabeli tömítő kötés létesül. Ha a keresztmetszet eLszűkülése nem kívánatos, úgy megfelelő furatátmérővel készült testet is alkalmazhatunk mint közvetítő összekötő darabot, amint azt metszetben a 4. ábra szemlélteti. A fent leírt módon kettőnél több cső között is létesíthető kötés. így a 3. ábrabeli kivitel két koaxiális csőág és ezekre merőleges tengelyű csőág közötti kötést szemléltet, amelynél a csővégek közvetítő testekkel ugyanúgy vannak összekötve, amint azt az 1. és 2. ábrák kapcsán már ismertettük. Az 5. ábra az —1— vékonyfalú csőnek —m— vastagfalú testtel való összekötését tünteti fel. A kötés elkészítése végett az —m— testen a kúposán felbővített csővéget befogadó ugyanolyan hornyot alakítunk ki, amint azt az 1. ábra kapcsán ismertettük. A kúpos csővéget e horonyba helyezzük és a kötés előállításához oly —k— szerszámot alkalmazunk, amely az —1— esőre feltolható gyűrűként van kialakítva és baloldalán —n— élbe fut. A felvett példában az él a külső hengeres —p— és a belső kúpos —q— felületek metszésvonala. Az —1— csőnek a mondott horonyba való beillesztése után a —k— szerszámot a nyilak irányában az —m-— testbe sajtoljuk, ahol az —o—• hornyot vág magának és közben az •.—m— testnek az —o—• horony és az —r—• csővég közötti részét maradó alakváltozás közben a csővég külső oldalára torlasztja. Az ábra a kötést a leírt művelet befejezése utáni állapotban szemlélteti, amikor a kúposán felbővített csővég az —m— test- anyagában már tömítően be van fogva. Hasonló módon készült kötést szemléltet a 6. ábra