143406. lajstromszámú szabadalom • Gépi működtető és vezérlő berendezés traktorok számára

8 143.406 ' módon lényegileg állandó lehet valamennyi eszköz számára, tekintet nélkül azok súlyára és tekintet nélkül arra, hogy azok milyen mértékben igyekszenek a talajba süllyedni. Ha egy talaj megmunkáló eszközt vonóerő-szabályozással, hidraulikus úton emelni akarunk, a rendszer érzékenysége lényegileg állandónak látszik, noha a 15 függesztő rudazat terhelése változó. A szivattyú szállítását ugyanis a 73 bevezető nyílások adott nagysága számára lényegében véve nem befolyásolja az olajnyomás változása, amit az eszköz súlyában keletkező változások okoznak. Ilymódon nincsen szükség arra, hogy a szelep elmozdulását az emelés irányában beállíthatóan határoljuk. Hivatkozással már most a 29 szabályozó rugó és a vele együttműködő 131 tolórúd működésére, a 85, 136 és 135 emeltyűk rendsezrén át ható 77 rugó a tolórudat hátrafelé igyekszik elmozdítani, hogy az kapcsolatba jusson a szabályozó 22b fejjel, lásd a 2. és 8. ábrát. Ennek megfelelően akkor, amikor a 22 tolórúd előre, vagy hátra mozog a függesztő rudazat áltál kifejtett terhelés hatására, a 131 tolórúd követi mozgását és kapcsolatba hozza a 130 billenővel, a már leírt célból. A szabályozóberendezés olyan szerkezetű, hogy a talajmegmunkáló eszközök legkülönbözőbb fajtájának felel meg, így pd. olyanoknak, amelyek hátrafelé nagymértékben túlnyúlnak és a vonóerő nem elegendő a túlnyúlás súlyának ellensúlyozására. Ilyen esetben a magában véve ismert, kettős hatású rugót alkalmazzuk. Más szóval kifejezve, ha a nehéz, hátrafelé kinyúló és viszonylag kis vonóerőt igénylő eszközzel dolgozunk, a 16 szabályozó rúd húzóigénybevétel alatt áll, miáltal a 25 billenő hátrafelé igyekszik elfordulni és a 22 tolórudat, valamint 28 sapkát hátrahúzza, miáltal a 29 rugó a sapka és a 30 gallér között összenyomódik, lásd a 14. ábrát. Ha azonban az eszköz nagyobb vonóerőterhelést létesít, mint a súlya által a függesztőrudazatra kifejtett erő, a 16 kar nyomóigénybev&tel alatt áll és a 25 billenő előre igyekszik elfordulni, a 22 tolórúd pedig szintén előre igyekszik mozdulni. Ekkor a 29 rugó a 27a fej és a 28 sapka hátsó vége között összenyomódik, lásd a 15. ábrát. Ebben a helyzetben a 28 sapka a 31a lemezhez szorul. A rugószerkezet szerelésénél a 28 sapkát és a 29 rugót a 22 tolórúdra csúsztatjuk. A 30 gallért könynyedén ráfeszítjük a vezeték fejrészére. Ezután a tolórudat a vezeték 27a fejéhez csavarozzuk és ez a fej éppen elegendő módon van megszorítva ahhoz, hogy holtjáték ne legyen. E megszorítás után a 22a rögzítőcsapot helyére tesszük. Az összeszerelt részeket ezután a 26a házba helyezzük és a 30 gallért csavarokkal helyére visszük, ill. éppen annyira csavarjuk be, hogy holtjáték ne legyen. Ezután meghúzzuk a rajzon fel nem tüntetett beállítócsavart, hogy rögzítsük a 30 gallért. A 30 gallér csavarozásának ideje alatt a 141 mélységszabályozó emeltyűlegmélyebb helyzetében van, amelyben a tolórúd nem áll a 77 szeleprugó hatása alatt. Gondoskodás történt a túlterhelés meggátlására is, tehát a hidraulikai rendszerben azonnal megszűnik a nyomás, ha a talaj megmunkáló eszköz nagy kőbe, vagy pld. fatörzsbe ütközik és így működése akadályozva van. A nyomásnak ilyen módon való megszüntetése folytán a 36, 37 hidraulikai berendezés nem hordozza az eszközt és így a traktorra már nem hat a terhelés. A súlynak ez a hirtelen csökkenése lehetővé teszi, hogy a traktor hajtó kerekei a talajon csússzanak, ami a vonóerőt csökkenti és valaminő sérülés keletkezésének valószínűségét is erősen csökkenti. Ez a túlterhelés elleni védelem olyan kialakítású, hogy csökkenti a nyomást a hidraulikai rendszerben, ha a 141 vonóerő-szabályozó emeltyű beállításához képest előre meghatározott értékű, pld. 900 kg-os emelkedés áll elő a vonóerőben. Hivatkozással a 11 ábrára, nyilvánvaló, hogy mikor az 55 szelepcső az emelkedésnek megfelelő helyzetén át mellső szélső helyzetébe jut, a széles 73 hasíték, amely rendes körülmények között, mint bevezető nyílás működik, most túl van a középső 63 gyűrűn és a nagynyomású 62 kamrába nyilik. Eszerint ebben a helyzetben a 36 henger olaja kiáramolhatik a 73 hasítékokon át az olajtartályba. Ez azt jelenti, hogy a hidraulikai henger nyomása csökken, vagy megszűnik és a 73 hasítékok szélessége folytán a túlterhelés azonnal rne^gátlódik. Nyilvánvaló, hogy amennyiben a 16 függesztőrúd, 22 tolórúd és 29 rugó vonóerő-terhelése túllép valamely előre meghatározott értéket, ill. túl megy a 141 mélységbeállító emeltyű beállításán, az 55 szelephengernek ez a mozgása következik be. A 141 emeltyű helyzetének változása megváltoztatja a 131 rúd elmozdulásának mértékét, éspedig azt az' elmozdulást, atnely szükséges az 55 szelephengernek a semleges helyzetbe való eltolásához; ilyen módon változik az a vonóerő vagy mélység is, amellyel a talajmegmunkáló eszköz dolgozik. Figyelembe véve azonban, hogy működés közben a szelep rendes körülmények között semleges helyzetét foglalja el, éspedig tekintet nélkül arra, hogy a rendszer csekély, vagy nagy vonóerőre van beállítva, nyilvánvaló, hogy a szelep-elmozdulás, vagy a terhelés előre meghatározott nagyságú túlzott mértéke a túlterhelés levezetésére való eszközöket működésbe helyezi. Megemlítendő még, hogy a túlterhelés elleni védekezés mindig hatásos, még akkor is, ha a rendszer éppen helyzetszabályozással működik. így pld., ha a 100 helyzetszabályozó emeltyű a 141 mélységszabályozó emeltyűhöz képest oly magas helyzetbe van beállítva, hogy a vonóerő-szabályozás nem n~ űködhetik oly esetekben sem, amelyeknél az eszköz valamely akadályba ütközik, a vonó-erő szabályozó 136 emeltyű (7. ábra) ennek következtében az óramutató irányában elfordul és ezáltal a szelepet működtető 85 emeltyű kénytelen eltávolodni a 112 helyzetszabályozó emeltyűtől. Ilyen módon a V szelep abba a helyzetében kerül, amelyben levezeti a túlterhelést, tehát a 11. ábra szerinti helyzetét foglalja el. Hivatkozással a 3. ábrára látható, hogy a 136 vonóerő-szabályozó emeltyű számára készített hasíték hosszabb, mint a helyzetszabályozó 112 emeltyű hasítéka, hogy ilyen módon lehetőség nyíljék a túlterhelés levezetésére való elmozdulás végzésére. A 112 emeltyű számára való hasíték tehát rövidebb és így ez az emeltyű nem mozdíthatja el az 55 szelephengert a túlterhelésnek megfelelő, ill. azt levezető helyzetbe és így elkerüljük ennek a nem-kívánt működésmódnak a veszélyét, ha a 100 emeltyűt gyorsabban mozgatjuk felfelé mint amely sebességet a rendszer követni tud. Ilyen körülmények között a 127 rugó lehetővé teszi a 112 emeltyű 113 forgáscsapja számára, hogy az előre