143401. lajstromszámú szabadalom • Repítőerővel működő dinamikus szakítógép

Megjelent 1956. október hó 1-én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.401. SZÁM 42. k. 20-29. OSZTÁLY — Be—455. ALAPSZÁM Repítőerővel működő dinamikus szakítógép A magyar állam, mint a feltaláló Benkó Ferenc és Németh Endre gépészmérnökök jogutódja, Budapest. A bejelentés napja: 1954. augusztus 30. A találmány dinamikus szakítógép, melynél a szakítás úgy történik, hogy egy forgókarra erősítve a szaki tótom eget meghatározott sebességre felgyorsítjuk és egy kioldóberendezés segítségével pályáján kirepítjük. (1. ábra.) A szakítótömeg a pálya egyenes szakaszának kezdőpontjában elhelyezett befogópofára üt. A tömegben felhalmozott mozgási energia egy része a szakításra fordítódik. A tömeg azután lecsökkent lendülettel egy spirálrugóval fékezett ingába ütközik, mely a tömeg lendületének megfelelő mértékben kilendül a szakítás pillanatában. A tömeg kezdeti és maradék-energiájának különbségeképpen a fonal szakító munkája meghatározható. A pálya egyenes szakasza alatt elhelyezett forgó, kormozott dobra a szaki tótömegböl kiálló huzal felrajzolja annak útidő diagrammját, illetve a fonal nyúlás- idő diagrammját, melyből a fonal szakítónyúlása, a szakítás ideje és a fonal szakító munkája meghatározható a következő meggondolás alapján, melyet a 2. ábrán szemléltetünk: A szakítótömeg sebessége a szakítás előtt: vt

, m v, melyből a lendület: E, = 2 A tömeg lendületének egy része a szakításra forni v„" dítódik, s így sebessége v.„ lendülete E., = — 2 értékre csökken. A szakítás után a tömeg v, sebességgel halad tovább pályáján, s így a diagramm ezen szakasza egy ,/ hajlásszögű egyenes. így a szakítás pillanatát a diagramm Sz pontja jelöli ki, melynek ordinátáját a fonal szakítónyúlását, abszcisszája pedig a szakítás ideje adja. A szakító munka értéke pedig: = mv

i n __ tgfl "2. tgfj mivel vi tgi.. A dinamikus szakítógép tehát két ; minőségjellemzőt: szakítómunkát és szakitónyúlást ad és amellett a szakítás ideje is ellenőrizhető. A találmány szerinti dinamikus szakítógép szerkezeti megoldását a 3—5. ábra kapcsán ismertetjük. A (1) vastag öntöttvas-lapra erősített (2) csúszócsapágyban forog a (3) csőtengelyre erősített (4) repítőkar (3. ábra), melyet a (1) lapra erősített, változtatható fordulatszámú (5) elektromotor a (6—7) dörzshajtás útján hajt. A (6) tárcsa á motor tengelyére, a (7) tárcsa a (3) csőtengelyre van erősítve. A (4) repítőkar végén a (8) karok a (9) rugó segítségével tartják a (10) szakítótömeget a (11) pálya felett, mely az (1) öntöttvaslapra van felcsavarozva. A (10) szakítótömeg kirepítése a kioldószerkezet segítségével történik, melynek működése a következő. A repítőkarnak és a szakítótömegnek a kívánt sebességre való felgyorsítása után egy indítókar segítségével kiemeljük a (12) kart egy rugó ellenében, a (13) rugóval terhelt. (14) ék útjából, mely lecsúszik a (7) súrlódótárcsa agyának menetszerű kiképzésén és ezzel rögzíti a (15) tárcsát a forgó (3) csőtengelyhez, miáltal a (15) tárcsa is forgásba jön. Egy fordulata alatt a ráerősített (16) ütőorr eléri a (17) kart, mely a (18) csapra van felékelve és a (19) csapágyban elfordulhat egy rugó ellenében. A (18) csap alsó része a. (20) kar van felerősítve. Midőn a (16) ütöorr eléri a (17) kart, elfordulva a (18) csapot és kiemeli a (20) kart a (21) rúd hornyából. Ezután a (21) rúd a (22) rugó hatására lesüllyed, így a (23) rúd balra befele tolódhat a (24) rugó hatására és a végére erősített (25) ék összezárja a fecskefarok végződésű (8) karokat a (9) rugó ellenében, miáltal a centrifugális erő hatására a (10) szakítótömeg kirepül a (11) pályán. A fonal megfogása egyrészt a (26) befogószerkezet, -másrészt a (27) befogókúp segítségével történik (4. ábra). A (28) befogópofák zárását a (29) excenter, nyitását a (30) rugó biztosítja. A (26) befögószerkezet a (31) vezeték mentén eltolható és a (32) csap segítségévei rögzíthető. A (27) befogókúpban a fonal egy keresztirányú csapra (áb-