143397. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bitumen-emulziók előállítására

Megjelent 1956. október hó 1-én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.397. SZÁM 23. c. OSZTÁLY — AO-62. ALAPSZÁM Eljárás bitumen-emulziók előállítására A magyar állam, mint a feltaláló, Aszódi István vegyészmérnök, budapesti lakos jogutóda. A bejelentés napja: 1951. július 9. Ismeretes, hogy bitumen-emulziók jól alkalmazhatók útépítési és karbantartási szigetelési- és impregnálási célokra. Ezeket az emulziókat megfelelő minőségű bitumenek emulgátor-anyagok jelenlétében vízzel való elkeverése útján állítják elő. Az egyes bitumenek ily módon való emuigálhatósága azonban különböző mértékű; vannak olyan bitumen-féleségek, amelyekből az ismert egyszerű eljárásokkal nem sikerül tartós emulziót előállítani. A hazai ásványolajból előállított bitumenek is ezek közé tartoznak; ezek tartós emulgálása az eddig ismert módszerekkel nem volt lehetséges. A találmány célja ennek a problémának a megoldása: a gyakorlati céloknak megfelelő tartós emulzió előállítása nehezen emulgálható bitumenféleségekből, pl. a magyar ásványolaj-bitumenből. Az ilyen bitumen-féleségekből a találmány értelmében oly módon készíthetünk tartós emulziókat, hogy az e célra alkalmazandó emulgátorhoz először néhány % mennyiségben ásványolaj- vagy krítrányolaj-emulziót keverünk és csak ezután adjii: hozzá az emulgálandó bitument. Az így előzetesen az emulgátorhoz adagolt segéd-emulzió az utána hozzáadott bitumen azonnali finom eloszlását idézi elő és ezzel lehetővé teszi tartós, kifogástalan minőségű bitumenemulzió képződését nehezen emulgálható bitumenekből is. A találmány szerinti eljárás során emulgálószerként az erre a célra önmagukban már ismert emulgálószereket alkalmazhatjuk, így jól megfelelnek e célra a vízben oldható lúgos anyagok, pl. szóda, vagy az ismert, vízben nem oldható emulgálószerek, mint a bentonit, kazein, stb. A találmány értelmében alkalmazandó segédemulzió készíthető kátrányolajból könnyű (pl. 0,885 is.) ásványolajból, de alkalmazható már előre elkészített stabil bitumenemulzió is erre a célra. A bitumenemulzió elkészítése tehát a találmány szerint oly módon történik, hogy az elkészített emulgátor-oldathoz néhány % mennyiségű ásványolaj-, kátrányolaj- vagy más stabil emulziót adunk, majd ezután keverjük hozzá — célszerűen adagonkint. egymással váltogatva — a szükséges mennyiségű vizet és forró bitument. Olyan esetekben, amikor magas olvadáspontú bitumenből kívánunk emulziót készíteni, célszerű oly módon eljárni, hogy a segédemulziónak az emulgátorhoz való hozzákeverése után előbb kevés alacsony (30—60 C°) olvadáspontú, könnyebben emulgálható bitument keverünk az elegyhez, ez nagymértékben megkönnyíti azután a magas olvadáspontú bitumen jó eloszlását és emulgálódását. Magas olvadáspontú bitumenből a találmány szerinti eljárás alkalmazásával oly módon is készíthetünk nagy (50% feletti) bitumentartalmú, gyorsan kötő emulziót, hogy a magas olvadáspontú bitument ás- \ ványolajjal vagy. alacsony olvadáspontú bitumen- j nel (vagy ezek keverékével) a kívánt alacsonyabb < olvadáspontra lepuhítjuk és ily módon alkalmaz- \ zuk'a találmány szerinti eljáráshoz. A leírt eljárásihoz oxidált bitumen is jól alkalmazható. A találmány szerinti eljárással előállított bitumen-emulziók t

stabilitás és egyéb gyakorlati követ élmények szempontjából kifogástalan minőségűek; jól felhasználhatóak tetőszigetelésekhez, hézagmentes padlókhoz, parketta kötőanyagként, tőzeglemezek gyártására, valamint megfelelő hígításban papír, szövet stb. impregnálására is. Amennyiben emulgálószerként kazeint alkalmazunk, úgy célszerű azt erjesztő és más roncsoló hatású mikroorganizmusok hatásával szemben tartósítószerekkel védeni. Erre a célra ismert módon általában formaldehidet használnak, célszerű azonban szilárd halmazállapotú tartósitószerek, pl. dinitro-ortokrezol, nátriumfluorid, stb. alkalmazása. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás bitumen-emulziók előállítására nehezen emulgálható bitumenféleségekből, azzal jellemezve, hogy az előre elkészített emulgátorhoz előbb a bitumen finom eloszlását elősegítő segédemulziót keverünk, majd ezután adjuk hozzá — célszerűen egymást váltogató adagokban — a vizet és a forró bitument. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, azzal jellemezve, hogy segédemulzióként kátrány-