143393. lajstromszámú szabadalom • Eljárás áthallási csatolás kiegyenlítésére

Megjelent 1956- október hó 1-én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.393. SZÁM 21., c. 1-19. OSZTÁLY — We—70. ALAPSZÁM Eljárás áthallási csatolás kiegyenlítésére Wedemeyer Erwin oki. mérnök, Berlin/Rahnsdorf A szabadalom bejelentésének napja: 1953. április 7. A találmány eljárás jelzőberendezések vezetékeinél, különösen vivőfrekvenciás üzemű távjelző vezetékeknél a közelvégi áthallást okozó csatolások kiegyenlítésére. Ily kiegyenlítő eljárásokat 'Wagner és Küpfmüller az „Archiv für Elektrotechnik" című folyóiratban (1921. 9. 461. oldal) és Küpfmüller a „Telegraphen und Fernsprechtechnik" című folyóiratban (1922, 11, 45. oldal) ismertetnek. Két egymást befolyásoló táv jelzővezeték közötti közelvégi áthallás kiegyenlítése tudvalévőleg a vezetékek keresztezésével vagy csatolóelemeknek a vezetékek erei közé iktatásával történik. Ilyfajta közelvégi áthalláskiegyenlítés azonban csak villamosan rövid szakaszon lehetséges. Vivőfrekvenciás áramokkal üzemben tartott vezetékeknél ily kiegyenlítés nem megfelelő, mert nagy frekvenciáknál a villamosan rövid szakaszok hossza csak néhány méter és így — szakaszonként alkalmazva a kiegyenlítést — igen nagy számú kiegyenlítő elemet kell alkalmaznunk. Ismeretes az áthallást okozó csatolás kiegyenlítésére olyan eljárás, amely szerint a hibahelyet a figyelembe veendő (általában a legnagyobb üzemi) frekvenciához tartozó csatolóvektor irányszögéből kiszámítják és 'a kiszámított hibahelyen koncentrált kiegyenlítést alkalmaznak. Ez az eljárás felmondja a szolgálatot, ha a hiba több hibából adódik össze. Ennek az eljárásnak további hátránya, hogy a kiegyenlítés csak egy szűk frekvenciatartományban (a figyelembe vett frekvencia környezetében) hatásos. Ugyanez vonatkozik a vezeték végén elrendezett változtatható kapacitású kondenzátorokkal történő koncentrált közelvégi áthallás-kiegyenlítésre is. A találmány Vivőfrekvenciás , átvivő rendszerek közelvégi áthallásának kiegyenlítését egész frekvenciasávra vonatkozólag lehetővé teszi, azáltal, hogy —- az eddigi eljárástól eltérőleg — nem a hibahelynek, hanem a kiegyenlítési helynek és a kiegyenlítő elemek nagysagánafc meghatározásán alapszik. i ' « A találmány eljárásra vonatkozik különösen vivőfrekvenciás távjelző vezetékek közelvégi áthallást okozó csatolásainak kiegyenlítésére, melyre jellemző, hogy a kiegyenlítő elemeket a mérőhelytől olyan távolságban építjük be, amely távolság a kiegyenlítendő csatoló vektorokhoz tartozó frekvenciáknak megfelelő kiegyenlítő vektoroknak a zérus-frekvenciával (az imaginárius számtengelylyel) bezárt szögéből és a vezeték ismert kilométerenkénti fázismértékéből, a nevezett szögnek e fázismértékkel való osztása útján adódik. A mellékelt rajz az 1. ábrán egy távjelző vezeték kiegyenlítés előtti csatolási görbéjét, a 2. és 3. ábrán pedig a találmány szerinti eljárást és annak eredményét magyarázza. Az 1. ábra egy távjelző vezetékre vonatkozólag a komplex csatolásmérővel különböző frekvenciákra meghatározott csatolóvektorok végpontjai által képzett ún. csatolási görbét — nulla frekvenciától a legnagyobb, pl. 60 kHz frekvenciáig terjedő tartományban •—, valamint a megengedett, pl. 7,4 Neper nagyságú áthallás-csillapodás ún. tűrési körét szemlélteti. Az ábra szerint 60 kHz frekvenciánál a vektor elforgási szöge —' 3 n = 540°. Az ismert eljárás szerint a csatolás hibahelyét e szögnek és a természetes kilometrikus fázismértéknek hányadosa adja meg. Ha a hivatkozott fázismérték 60 kHz-nél a hurokvezeték 1 km hosszára, pí. 200°, akkor az ismert szálötási eljárás azt adja, 540 hogy a hibahely — = 2,7 km-nél van. 200 2,7 km-nél azonban a 30 kHz-nek megfelelő pont 540° —• 270°-kal van elforgatva, miáltal e vektor 2 a Gauss-f éle számsíkban e szögtől eltérő irányú és így nem volna kiegyenlítve. ' A találmány szerint előre meghatározott nagyságú és irányú kiegyenlítő vektorokat rajzolunk be a diagramba akként, hogy a nagyságot és irányt úgy határozzuk meg, hogy az elméleti kiegyenlítés után a mérőpontok előre megadott tűrési körön belül