143385. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kolesterin előállítására

Megjelent 1956. október hó 1-én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.385. SZÁM 30. h. 1—8.'OSZTÁLY — Ri—132. ALAPSZÁM Eljárás kolesterin előállítására Bejelentő: Richter Gedeon Vegyészeti Gyár Kt., Budapest. A bejelentő által megnevezett feltalálók: dr. Thiele Kurt kutatóvegyész, Kovatsits Máté kutatóvegyész, Lengyel István kutatóvegyész, mindhárman budapesti lakosok. Bejelentés napja: 1955. március 25. Cholesterin előállítására az irodalom több eljárást ismertet. E módszerek a kiindulási anyagokhoz igazodnak és aszerint alakulnak, hogy száraz vagy nyers állapotú nyersanyagból, pl. velőállományból indulnak-e ki. Az irodalmi adatokat kiértékelve megállapítható, hogy száraz velőállomány esetén gyakorlatilag az acetonos kivonatolással érhető el a legjobb eredmény mind minőségi, mind mennyiségi vonatkozásban, nyers velőállományból kiindulva az aceton már nem gazdaságos, mert vízzel minden arányban keveredvén rendkívül nagy oldószerigényt támaszt. Ebben az esetben diklóretán alkalmazása adja az optimális eredményt. Acetonnal általában melegen, sőt az aceton forrpowtján kivonatolnak, diklóretánnal az irodalmi adatok szerint 25 C° körül. A találmány a nyers velőállomány gazdaságosabb feldolgozására korlátozódik .diklóretános kivonatolással. A nyers velőállomány diklóretános feldolgozását a 2,371.467 számú amerikai szabadalmi leírás ismerteti. Az itt közöltek szerint a kivonatolás 25 C° körüli hőmérsékleten történik. Azt is közli ez a leírás, hogy magasabb vagy alacsonyabb hőmérséklet alkalmazása nem jár lényeges előnnyel. A közöltekkel szemben azt találtuk, hogy ha a diklóretános kivonatolást nem szobahőn, sőt nem is bármely alacsony vagy magasabb hőmérsékleten, hanem szűk hőmérséklet tartományban 38-42 C° között, előnyösen 40 C°-on végezzük, úgy nyers cholesterinben mintegy 30—35%-kal, az ebből szokványos módon előállítható gyógyszerkönyvi tisztaságú cholesterinben minteev 25%-kal nagyobb nyeredéket érünk el, mint a fent említett szabadalom szerinti szobahőn végzett kivonatolás esetén. Ha a találmány szerinti hőfoktartománytól lefelé eltérünk, úgy mind a nyers, mint a tiszta Cholesterin mennyisége csökken. Ha az extrakciös hőmérsékletet a találmány szerinti hőfoktartomány fölé emeljük, a nyers Cholesterin mennyisége ugyan nő, de az abból kinyerhető tiszta Cholesterin mennyisége lényegesen csökken. Még magasabb hőmérsékleten — 60 C°-on — a diklóretán nagyfokú szelektív oldóképessége annyira lecsökken, hogy e hőmérsékleten végzett extrakciónál kapott nyers cholesterinből tiszta Cholesterin már nem volt kinyerhető. Az alábbiakban részletek szemléltetésére a találmányt kimerítően ismertetjük. Példa. 100 g nyers darált marhagerincvelőt 40 C°-on 300 ml diklóretánnal zárt rendszerben 2 órán át extrahálunk, erős keverés közben. 10 percnyi állás után a diklóretánt elválasztjuk a felszínen úszó nyers velőből, majd az extrakciót azonos módon addig ismételjük, míg jelentős mennyiségű Cholesterin már nem oldható ki. (Összesen 5 extrakció.) Az egyesített diklóretános kivonatokat szárazra párolva visszamarad a nyers Cholesterin. Kitermelés: 7,75 g; Op.: 137—141 C°. A nyers cholesterint 60 ml abs. etanolban forrón oldjuk, majd 3 ml 40%-os vizes nátriumhidroxid oldattal pH 8—9-re lúgosítjuk, 15 percig forraljuk. Ezután 3 ml tömény sósavval pH l-re savanyítjuk, majd forrón szűrjük. Lehűlés után az oldatból kivált •cholesterint leszívatjuk, 20 ml 80%-os vizes alkohollal, majd 100 ml desztillált vízzel mossuk. A terméket vákuumban 60 C°-on szárítjuk. Kitermelés: 4,2 g, Op.: 145—147 C\ A termék kolloid-oldat képződése nélkül vízzel jól és könnyen mosható. A találmánnyal szemben 25 C°-on (szobahőmérsékleten) végezve az extrakciót és a tisztítást a példában leírt módon végezve, a kapott