143341. lajstromszámú szabadalom • Szobafestő henger

Megjelent 1956. október hó 1-én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.341. SZÁM 75. c. 25—29. OSZTÁLY — Si—511. ALAPSZÁM Szobafestő henger Sipos Fülöp festő és mintakészítő, és Sipos András építészmérnök, mindketten Budapesten. A bejelentés napja: 1955. április 29. A szobafestés az eddigi gyakorlat szerint általá­ban véve úgy történt, hogy a festő először szappan­oldat felhasználásával rögzítette és csúszóssá tette a régi, már meglévő festést, majd pedig az egyszí­nű festés, az úgynevezett jalapozás (következett, amit ecsettel végeztek és ezután legtöbbször még mintáztak is, pl. sablonnal (úgynevezett patronnal) vagy mintázó hengerrel. Ez utóbbi eszköz gumiból készül és alapozásra nem alkalmas, kizárólag min­tázás céljait szolgálja. Üj házak szobáinak festése ehhez az eljáráshoz teljesen hasonló módon történt, mert a falon lévő vakolat- vagy mészrétegre nem lehetett egyszerűen ráfesteni, ezt a réteget szintén előbb szappanozni kellett. Ez a gyakorlat évtizedek óta semmit sem válto­zott, a festők nagyon régen dolgoznak így és ezt a viszonylag hosszadalmas eljárást megváltoztatni, ill. megrövidítem eddig nem sikerült, mert ha meg­kísérelték volna az alapozó festéket vakolatra, vagy a falon már meglévő mészre vagy régi festékre közvetlenül felvinni, csúnya és foltos, tehát haszna­vehetetlen színt kaptak volna. Ezért volt szükség az alapozás előtti szappanozásra, ami elég sok anyagot igénylő, nehéz és fáradságos munka volt. A találmány lehetővé teszi ennek a nagyon rég­óta nem fejlődött munkamódszernek a megjavítá­sát oly módon, hogy szappanozásra már nincsen szükség. A találmány azon a megismerésen alap­szik, hogy amennyiben a festéket nem ecsettel, ha­nem bolyhos anyaggal, pl. báránybőr gyapjúval visszük fel a falra, az mint egy fedőréteg fekszik a falon, ill. a régi mész- vagy festékrétegen és tö­kéletes alapozást ad, minden előzetes szappankeze­lés nélkül. A találmány értelmében ezt a bárány­bőrt hengeren alkalmazzuk a munka meggyorsítá­sa és megjavítása végett, de ez a henger merőben eltér az ismert és szokásos mintázóhengerektől. A mintázóhengert ugyanis még soha alapozásra nem használták és arra nem is alkalmas, a találmány szerinti hengert viszont csak alapozásra használjuk és csak arra alkalmas; a mintázó henger felszíne sima hengerfelületből kiálló, ugyancsak sima felü­letű mintát tartalmaz, viszont a találmány szerinti henger egyenletes, tehát nem mintás, de bolyhos. Nyilvávaló tehát, hogy a találmány szerinti henger mind célja, mind pedig használata és kivitele szem­pontjából az ismert mintázó hengerektől teljesen eltér. A szappanos lemosás elmaradása és a gyors ala­pozás mellett külön előnye még a találmánynak, hogy a bolyhos anyag az alapfestésnek különleges textúrát ad, ami a festést csinossá teszi. A csatolt rajz 1. ábrája a találmány szerint ké­szített festőhengert példaképpen, nézetben ábrázol­ja, de részben metszve és a 2. ábra ugyancsak bolyhos anyagból előállított festőeszköz, nehezen hozzáférhető falrészek festésére. A festőeszköz —1— nyelén van a —2— csap kö­rül forgatható —3— henger, amely készülhet pl. fából vagy fémből, oldalt zárt kivitelben, hogy a festék ne folyjon a belsejébe. A henger külső felü­letere a bolyhos -r4— réteg van ragasztva, amit legegyszerűbben gyapjas báránybőrből készítünk, de előállítható pl. viszkózából vagy más műanyag­ból, ill. plüs-szerű anyagból. Ez a bolyhos bevonat elég tartós, mégis megtehetjük azt hogy cseréine­tően erősítjük a hengerre, hogy bizonyos ideig tar­tó használat után másik bolyhos bevonattal lehes­sen felcserélni. Az —1— nyél készíthető rövidre, mely esetben a szoba magasabb részein létráról kell dolgozni, de készíthető, úgy amint a rajz érzékelteti, oly hosszú nyéllel is, hogy a szoba padlóján állva lehet elérni a fal felső részeit is. Leghelyesebben úgy járunk el, hogy a rövid nyélre hosszabbítót teszünk, amely levehető akkor, amikor lent dolgozunk. A henger használatánál legjobb az alapozó fes­téket vödörben elhelyezni és a vödörbe ferdén szi­tát vagy rostát beállítani, a hengert pedig a fes­tékbe mártás után a rostához dörzsölni a fölös fes­tékmennyiség lefolyatása végett, majd ezután a falat a bolyhok között maradt festékkel hengerez­ni, alapozás végett. A fal nehezen hozzáférhető részeit, pl. cserép­kályhák mögötti falrészeket nem lehet hengerezni, ezeket a 2. ábra szerinti dúccal alapozzuk, amely­nél a nyélre erősített —5— lemezen sík, bolyhos réteg van és ez szintén báránybőrből, ill. gyapjú­ból vagy más efféle anyagból készíthető. Fontos előnye még a találmánynak, hogy lehető-

Next

/
Oldalképek
Tartalom