143302. lajstromszámú szabadalom • Hőkicserélő készülék és eljárás előállítására

Megjelent: 1959. november 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.302. SZÁM 36. c. OSZTÁLY — BE—284. ALAPSZÁM Hőkicserélő készülék és eljárás előállítására Beck József és Forgó László oki. gépészmérnökök, Budapest A bejelentés napja: 1951. június 14. A találmány különösen, nagymértékben külön­böző hőátadási tényezőjű közegek közötti hőátadás foganatosítására alkalmas hőkicserélő készülék, mely a hasonló célra használt eddig ismert hőki­cserélő készülékeknél lényegesen olcsóbban állít­ható elő és a helyszükséglete is kisebb. Ismeretesek vagy bordás, vagy úgynevezett szár­nyas csövekből készült hőfoicserélők, amelyeknél a szárnyak síkjai a cső tengelyével párhuzamo­sak, mimellett a szárnyak a csővel egy darabban vannak öntve vagy rúdprésen sajtolva. Ezek hát­ránya egyrészt, hogy mind a cső, mind a szárny falvastagságát az előállításnál alkalmazott techno­lógiai eljárás miatt nagyobbra kell választani, mint aminőt hőtechnikai okok, az üzem közbeni nyo­mások vagy .más mechanikus igénybevételek ten­nének szükségessé, másrészt különösen kis át­mérőjű csöveken viszonylag csak kevés szárny helyezhető el, úgyhogy a szerkezet nagy hőmeny­nyiségnek rövid idő alatt való kicserélésére nem alkalmas. Az utóbb említett hátrány az esetben is fennáll, ha a szárnyak a csővel nem egy darab­ban készülnek, hanem azon tetszőleges hideg vagy meleg eljárással vannak megerősítve. Ismeretesek olyan bordás csövek is, amelyeknek a cső hossztengelye mentén sorakoztatott, a cső hossztengelyére harántirányú síkokban elrendezett, négyszögletes, vagy gyűrűalakú, a csőtesttel nem egy darabban készült bordáik, illetőleg szárnyaik vannak. Ezek előnye, hogy a csövön a szárnyak egymáshoz közel, tehát viszonylag nagy mennyi­ségben helyezhetők el, azonban hátrányuk a szárny és a cső teste közötti, a jó hővezetést biztosító összeköttetés nehézkes és költséges volta. E szár­nyak elhelyezése végett eljártak már úgy, hogy a csövet a felhúzott szárnyakkal együtt alkalmas fémfürdőbe merítették, valamint úgy is, hogy a szárnyakat a cső palástjának körhornyaiban he­lyezték el, majd a csövet két végén oly nyomás­sal terhelték, amely a cső anyagát zöimítve a hor­nyokat zárta. Mindkét eljárás rendkívül körülmé­nyes és drága, ezenkívül a másodiknál a zörnítés a cső hossza mentén nem egyenletes, ezért a szár­nyak rögzítése is egyenetlen, ami a hőátadást a cső és a szárnyak között hátrányosan befolyásolja. A találmány hőkicserélő készülék, amelynél a fent felsorolt hátrányokat kiküszöböltük. A talál­mány szerinti hőkicserélő készülék a belső közeget vezető legalább egy csőből és síkjaikkal a cső ten­gelyére harántirányban álló, a csövön, illetőleg a csöveken rögzített lemezekből áll. A lemezeket a csövön, illetőleg a csöveken a csővel koaxiálisán elrendezett, páronként egy-egy lemezt közrefogó, előnyösen gyűrűalakú testek rögzítik, melyek egy­részt a szomszédos lemezekre, másrészt a cső pa­lástjára a jó hővezetést biztosító tömörséggel fek­szenek fel. Ily módon a lemezek a csövön nagy számban és egymáshoz való tetszőleges közelség­ben rendezhetők el, mimellett egy-két szomszédos lemez közötti távolságot a köztartóként ható gyű­rűk biztosítják. Több szomszédos csőre egy közös leimez is fel­vihető. Evégből abban annyi nyílást készítünk, amennyi a készülékben, illetőleg egységben alkal­mazott'csövek száma. A nyílások alakja a csö ke­resztmetszetéhez simul. A csövek lehetnek egy, vagy több sorban is el­rendezve. Az utóbbi esetben is a több sorban el­rendezett csövekhez átmenő közös lemezek is al­kalmazhatók, melyek egyenként egy darabból állanak. A lemezeket és gyűrűket váltakozva sorakoztat­juk a cső mentén, mimellett egy lemez és a vele az egyik oldalon szomszédos gyűrű is egy darab­ban készülhet, illetőleg a lemez és a gyűrű, vagy egy lemezben alkalmazott több furat esetén a gyűrűk a csőre való felhúzás előtt egymással tar­tósan egyesíthetők. A gyűrűk és lemezek leírt módon, váltakozó sorrendben való felsorakoztatása után a gyűrűk és lemezek alkotta csoportot a cső hossztengelye irányában kifejtett nyomással addig sajtoljuk össze, amíg a gyűrűk kellő mértékben deformá­lódnak ahhoz, hogy egyrészt a lemezekre, más­részt a csőre jó hővezetést biztosító tömörséggel fekszenek fel, miközben azok a közöttük fekvő le­mezeket mechanikusan is rögzítik. Ha a készülékben a csövek csak egy somban van­nak elrendezve, akkor célszerű, ha az összesaj to­lás művelete közben a gyűrűket külső felületük mentén kellő szilárdságú formatestekkel megtá­masztjuk, úgyhogy a gyűrűk anyaga kifelé ne tor-V.

Next

/
Oldalképek
Tartalom