143289. lajstromszámú szabadalom • Vonatvég-jelző készülék

Megjelent 1956. október hó 1-én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.289. SZÁM 20. i. 24—29. OSZTÁLY — SO-420. ALAPSZÁM jf

Vonatwég-jeiző készülék" Société Technique pour Fíndustrie Nouvelle.S. A. „STIN" cég Vevey-ben, mint Dr. Karolus August tanár Zol-Zürich jogutódja A bejelentés napja: 1955. április 18. Svájci elsőbbsége: 1954. április 29. A vonat és a pálya között jelzésátvitelre eddigelé számos, különösen induktív hatáson alapuló berendezést javasoltak. Valamennyi ismert rendszer hátránya az, hogy a kocsik fémíaiai és vastömegei okozta zavarokat kiküszöbölik anélkül, hogy egyrészt a vonaton és a pályán elhelyezett készülékek túlságosan megnövekednének, vagy hogy másrészt az adó- és vevőberendezés közötti távolságot kicsinyre kellene választanunk, úgy hogy a kocsik légtérprofiljának betartása nehéz. Ezek a hátrányok különösen az ún. vonatvégjelzőkészülék esetében nagyok, melynél arról van szó, hogy a vonat utolsó kocsiján könnyű és gyorsan kicserélhető készüléket szerelnek, mely nem igényel energiaforrást és mely a pályakészülék előtt való elhaladásnál, azzal kölcsönhatásba lép. Mivel -a vonaton elhelyezett készüléket, a „végjel"-et úgy kell megerősíteni, hogy mértani helyzete mindenféle kocsifajtánál azonos legyen, a „végjel" és a pályakészülék közötti minimális távolság 50 cm lesz. Még a „végjel"-nek az ütköző alatt való elrendezése esetében is 30 cm-es minimális távolságot kell betartanunk. Ennek a vonaton és a pályán lévő behatási helyek közötti távolságnak nagyságán szenvedett eddig hajótörést a vonat jelző-készülék gyakorlati kivitele. A kocsik zavaró fémrészei rendesen lényegesen közelebb jutnak a pálya-készülékekhez, mint a vonaton elhelyezett készülékekhez. Ha, mint többször javasolták, a vonaton elhelyezett készüléknek az adó-berendezésre való visszahatását használnák fel jelzésre, akkor a zavaró-érzékenység nagy volna, mert az oszcillátor minden ingadozása (pl. feszültségváltozása) ugyanolyan hatást válthatna ki, mint a vonat általi befolyásolás. A találmány szerinti vonatvégjelző készüléknél a pályakészülék hosszú szolenoid alakjában kiképzett adócsévéből áll, melyben egy generátor mágneses váltakozó mezőt kelt, továbbá egy ugyanarra a frekvenciára hangolt vevőberendezésből, melynek induktivitása az adócsévévél egyező. A találmány szerint az adó- és vevőcséve a térben oly távol van egymástól, vagy pedig mértanilag úgy van egymáshoz képest elhelyezve, hogy a közöttük fellépő közvetlen kölcsönhatás elhanyagolhatóan kicsiny, de a vonat utolsó kocsiján felerősített készülék, a végjelző készülék közvetítésével a jeladáshoz elegendő energia vitetik át. A vonaton elhelyezett készülék a legegyszerűbb esetben két csévéből áll, melyeknek egyike a vonat elhaladásakor az oszcillátorral, másika a vevőberendezéssel lép kölcsönhatásba. A két cséve kondenzátor útján villamosan van egymással összekötve úgy, hogy rezonanciakör keletkezik, mely ugyanarra a frekvenciára hangolt, mint az oszcillátor és a vevőberendezés. A vezető összeköttetés oly hosszú lehet, hogy a két cséve, illetve az adó- és a vevőberendezés közötti távolság lényegesen nagyobbra vehető a mágnesrendszerek légréseinek összegénél. Valamennyi egymásra ható cséve, még pedig mind a pályakészülék, mind a vonaton elhelyezett készülék csöveinek magja ferromágnes anyagból való, a mágneses indukció növelésére, aholis előnyösen az utóbbi években kifejlesztett vasoxid (ferrit)-magokat használnak. A magok kb. 30 om hosszú rudak vagy csövek, melyeknek keresztmetszete legalább néhány négyzetcentiméter. , A készülékeknek a vonat maximális sebessége által meghatározott behatási időtartama és el nem hanyagolható berezgési időtartama miatt, az alkalmazott rezgések frekvenciája kell, hogy legalább 5 kHz legyen, ha a rezgőköröknek ferritekkel elérhető jóságát teljesen ki akarjuk használni. Az oszcillátor és a vevőberendezés vagy a vágány azonos, vagy pedig különböző oldalain lehetnek elrendezve. Elsősorban vizsgáljuk azt az esetet (1. ábra), amikor az adó- és a vevőberendezés a vágány különböző oldalain, tehát egymástól kb. 3 m távolságban van. W egy a rajz síkjára merőleges irányban mozgó vasúti kocsinak hátoldala. Ütközőin vagy ezek hüvelyein az SZ készülék, a végjelző van megerősítve, mely H tartórúdból áll, az ennek végein elrendezett L2, L'á csévék számára. VI és V2 jelöli az L2, L3 csévék és a. C2 kondenzátor közötti ve-