143265. lajstromszámú szabadalom • Modulátor szerkezet sipos hangszerekhez

143.265 3 le, a billentyű- és sípfolyosók kereszteződési pontjaiban. A modulátorlemezen itt nem építünk nyílást! Az összes többi modulációk modulátornyílásainak ellenben megfelelő nyílásokat hagyunk. Ezáltal elérjük azt, hogy nyugalmi helyzetben az összes modulátor zár! Ellenben gondoskodunk nyílásról a modulátorlemez mozgásának irányából — itt jobbról jön a mozgás, tehát jobbra —, vagyis a zárlat melletti jobb oldali nyíláshelyen építünk nyílást. (Hacsak a modulátorszerkezet kapacitásánál fogva itt már amúgy is nyílások nem volnának. Ez főleg nagykapacitású hangszereknél fordul elő.) Ezáltal a modulátorlemezek eltolásával a zárlat helyére nyílás kerül. Ha tehát az egyik modulátorlemezt elmozdítjuk (gomb-, vagy billentyűnyomással), éhnek a lemeznek megfelelő moduláció felnyílik és felhangzik a kívánt skála, futam stb., a kívánt modulációban. A 13. ábra a „c" modulátorlemezt, a 14. ábra a „fisz" modulátorlemezt, míg a 15. ábra az „a" modulátorlemezt mutatja azzal, hogy szaggatott vonallal ábrázolja az alattuk levő horizontális fekvésű sípfolyosókat a 13 sípfolyosók hangolásával, valamint a 12 klaviatúra helyzetét. A 6. és 8. ábrák mutatják be a billentyű- és sípfolyosók 'modulátornyílásait a folyosók helyzetével. E két folyosórendszer közé kerülnek beépítésre .a moduiátorlemezek. Beépítésük akár külön járatszerű megoldással, akár külön házba való beépítéssel lehetséges, ez azonban a találmány lényegét nem érinti és különböző változatok lehetségesek. A 13., 14. és 15. ábrán látható, hogy a modulátorlemezek a klaviatúránál egy modulátornyílásnyival „jobb" irányba nagyobbak! Erre a jobbról jövő modulátornyílásnyi elmozdítás céljából van szükség. A 8. ábrán látható, hogy a „c" dúr modulátornyílásai a sípfolyosók jobb szélső sarkában foglalnak helyet. (Klaviatúra és sípfolyosó kereszteződés.) Ellenben a ,,c" modiulátorleimezen itt nem találunk modulátornyílásokat. Ugyanez a helyzet „fisz" (14. ábra) és „a" (15. ábra) vonatkozásban is. Tehát, ha a .,c, fisz, a" modulátorlemezeket a billentyű- és sípfolyosók közé beépítjük, akkor ezek teljes zárlatot fognak előidézni. Ha pedig a ,,c" modulátorlemezt benyomjuk, a 16. ábrán látható ,,e" imodulátornyílások nyílnak fel és előáll a „c" moduláció. A 17. ábránál a „fisz" moduláció és a 18. ábránál az „a" moduláció. A modulátorlemezek mozgása tisztán érzékelhető a 13., 14. és 15. ábrán a jobb oldali — klaviatúrán túli, egy modulátornyílásnyi — túlméretezésnél, valamint működés esetén (16., 17., 18. ábrák), ennek a túlméretezésnek eltűnésénél, de .ugyanakkor a klaviatúra elején történő előbukkanásánál. A 16. ábra mutatja tehát a 12 klaviatúra helyizetét, a 13 sípfolyosók hangolását, és a „c" modulátor működtetésével felnyíló modulátor-nyílássort, vagyis a ,,c" modulációt. A 17. ábra ugyanezt mutatja „fisz" változatban, a 18. ábra pedig „a" változatban. Főleg húzó-nyomó, vagy szájharmonikánál, amikor a sípnyílásokra pl. quint távolságú (c—g) fúvószívó sípokat építünk, fúvásra a ,,c" dúrban, szívásra ,,g" dúrban szólal meg a klaviatúra, ill. a szájharmonika. A további modulációk természetesen szintén kettőseik (fúvó-szívó) „d a" „e h" és így tovább. Ha a hangszer kisebb kapacitású, „c" modulátorlemez beépítése nem is szükséges, mert a többi modulátorlemez mindegyikén megépítjük a „c" moduláció nyílásait. Tehát a „c" (c—g) -moduláció .modulátorkezelés nélkül is szól. A többi modulátorlemez használatánál a „c" moduláció automatikusan zárul és a működtetett lemez modulációja kapja meg a levegőt. A váltók rugó, vagy elektromágnes hatására működnek, billentyűk, gombok, .pedálok stb. által. A váltók építésének ez a részlete nem tartozik a találmány lényegéihez,, sok változat lehetséges. A 19a. ábra az eddigiekben tárgyalt modulátorszerkezet billentyűfolyosóinaik homlokzatát mutatja, itt azonban már első pillantásra feltűnik a nyílások, ill. a nyílásfedők megosztottsága. Miután a billentyűfolyosók vertikális irányú hosszúsága lehetővé teszi ugyanarra a folyosóra (hangra) több billentyű építését, ezt a lehetőséget használjuk ki akkor, amikor a skálát két, vagy akár több részre (alaphármas, szeptimhaingzat stb.) osztva építjük rá a folyosók homlokzatára. A 19/a. ábra bemutatja az alaphármas szólóhangjainak 14 billentyűnyílásait (c e g c e g), amellyel párhuzamosan haladnak a 15 akkord billentyűnyílások. A szóló nyílásfedők mindegyike összeköttetésben van az alatta levő és hozzá tartozó „akkord" nyílások fedőivel. Pl. a „c" szóló nyílásfedő a „C E G" akkord nyílásfedőkkel, vagy az „e" szóló nyílásfedő az „E G C" akkord nyílásfedőikkel és így tovább. A szólóihang billentyűjének lenyomására tehát egyszerre felnyílik a szólóhang és a hozzá, ill. alá tartozó akkord. Minthogy azonban az akkordra nem minden esetben és főleg nem a szólóhanggal egyforma időtartamra van szükség, a 15 akkord nyílásfedői alá beépítjük a 1'9/b. ábra szerinti 16 „akikord váltót", amelyet külön kezelünk és csak e váltó kezelése révén válnak az akkord nyílások nyitottá, ill. csendül fel az akkord. A 20. ábra mutatja a beépített 16 akkordváltót a 14 szólóhangok nyílásaival és a 15 zárt akkord nyílásokkal. A 21. ábra mutatja a 16 ákkordváltót működése közben,, amikor is az élőbb zárt 15 akkordnyílások felnyílnak. Az akkordváltó mozgatása itt balról jobbra történik, de a jobbról balra, fentről lefelé, vagy lentről felfelé való mozgatás is éppúgy lehetséges. Az így keletkezett akkordot „mozgó akkord"-nak nevezzük, mert az a szólóhanggal együtt halad. Ugyanígy a szólóhanggal egybeépíthetők bassZiUSihangok, alapbasszusok is, pl.: C, E stb. és a basszushangok alá épített és az akkordváltóval azonos szisztémájú váltók, a basszusváltók". A basszus-, a mozgóakkord- és állóákkord-váltók terén számos változat lehetséges. A váltók, esetleg billentyűk kezelésénél, különösen kézi harmonikánál, harmoniumnál stb. húzó-, vagy nyomókábel használata sokszor előnyös,, sőt szükséges. -A mozgó akkordok építéséinél a különböző mozgó akkordok váltói, mint pl. alaphármas, szeptim hangzat stb. egyfoeépíthetők, miáltal egy gomb, vagy billentyű lenyomásával szólaltathatók meg.