143250. lajstromszámú szabadalom • Fordulatszámszabályozóval ellátott stabil vagy félstabil motor

Megjelent: 1956. augusztus hó 1-én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.250. SZÄM 60. OSZTÁLY — Ki-287. ALAPSZÁM Fordulatszámszabáijrozóval ellátott stabil vagy féistabíl motor Kismotor- és Gépgyár, Budapesten. Bejelentő által megnevezett feltaláló: Mayerhoffer Károly, oki. gépészmérnök, budapesti lakos. A bejelentés napja: 1954. december 31. Stabil motorokat, melyeknek indítása tudva­levőleg fogasívvel, vagy pedig indítószíjtárcsa, illetve indítóheveder útján történik, általában fordulatszámszabályozóval szokás ellátni. Kétütemű motoroknak heveder útján való in­dítása a másik két említett szervvel való indítás­nál célszerűbb, mert lehetővé teszi a motor ten­gelyének 360°-nál nagyobb szöggel való el-, sőt esetleg többszörös körülforgatását is. A fordulatszámszabályozó elhelyezése és meg­hajtása azonban általában konstruktív nehézsé­gekbe ütközik. Ismert megoldásoknál ugyanis a fordulatszám­szabályozó és az indítótárcsa külön-külön tenge­lyen foglal helyet, mely tengelyek egyes meg­oldásoknál egymásra merőlegsek. Két külön ten­gelynek elrendezése:, meghajtása, valamint csapágyazása természetesen térigényessé és bo­nyolulttá tette az ismert szerkezeteket. Az előbb említett hátrányok természetesen a motor elő­állítási költségeiben is kifejezésre jutottak. A találmány a felsorolt hátrányok kiküszöbö­lését célozza. A találmány lényege az, hogy a fordulatszámszabályozó és az indítószíjtárcsa kü­lön csapágyazású és a motortengellyel koaxiális, közös tengelyen foglal helyet. Emellett a fordu­latszámszabályozó és az indítószíjtárcsa közös tengelye kapcsoló, célszerűen körmöskapcsoló révén csatlakozik a motor tengelyhez. A találmány egyéb ismérvei az alábbi leírásból tűnnek ki. A mellékelt rajz egyetlen ábrája a találmány tárgyának példaképpeni kiviteli alakját, kétüte­mű Otto-motor kapcsán, vázlatosan szemlélteti. —1— a motor tengelye, —2— az e tengellyel koaxiális külön csapágyazású tengely, melyen a —3— fordulatszámszabályozó és az —5— indító­szíjtárcsa foglal helyet. A —2— tengely a fel­tüntetett példában —10— körmöskapcsoló révén csatlakozik a motor —1— tengelyéhez. A —2— tengely a —4— szabályozóházban elrendezett —6— golyóscsapágyakban van ágyazva. A —4— szabályozóház —7— olaj teret alkot. A harang­alakú —5— szíj tárcsa térköz meghagyásával ve­szi körül a —4— szabályozóházat. Ez utóbbi a —11— motor —8— szélkerékhá­zának áttörésekkel ellátott és ez okból rácsnak is nevezett —9— homlokfalához van erősítve. Ezért, kapcsolatban azzal a ténnyel, hogy a —2— tengely a —10— körmöskapcsoló révén csatla^ kőzik az; —1— motortengelyhez, az indítóheve­der megrántásánál fellépő hajlítónyomaték nem adódik át az —1— motortengelyre. Ennek külö­nösen oly szerkezeteiknél van jelentősége, me­lyeknél a motor lendkerékmágnessel van össze­építve és a motortengely vége messzire nyúlik ki a csapágyon, A találmány, mely félstabil motorokkal kap­csolatban is alkalmazható, természetesen nincs korlátozva a feltüntetett példára, hanem szerke­zeti részleteiben, az igénypontok keretén bélül, sokféleképpen módosítható. Szabadalmi igények: 1. Fordulatszámszabályozóval ellátott, szíjtár­csával indított stabil, illetve félstabil motor, melyre jellemző, hogy a fordulatszámszabályozó és az indítószíjtárcsa a motor (1) tengelyével koaxiális, külön csapágyazású közös (2) tenge­lyen foglal helyet. 2. Az 1. igénypont szerinti motor kiviteli alak­ja, melyre jellemző, hogy a közös (2) tengely (10) kapcsoló, előnyösen körmöskapcsoló, révén csat­lakozik az (1) motortengelyhez, 3. Az 1. vagy 2, igénypont szerinti motor ki­viteli alakja, melyre jellemző, hogy a (2) tengely külön (7) olajteret alkotó (4) szabályozóházban elrendezett (6) csapágyakban van ágyazva. 4. Az: 1—3. igénypontok bármelyike szerinti motor kiviteli alakja, melyet a (4) szabályozó­házat körülvevő, harangalakú (5) szíjtárcsa jel­lemez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom