143240. lajstromszámú szabadalom • Erősáramú villamos kapcsoló
Megjelent: 1956. augusztus hó 1-én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.240. SZÁM 21. c. 28-53. OSZTÁLY — GO-344. ALAPSZÁM Erősáramú villamos kapcsoló A Magyar Állam, mint a feltalálók Góz E. Lajos és Tasner Géza budapesti lakosok jogutódja A bejelentés napja: 1954. március 10. Erősáramú villamos kapcsolóknál az üzembiztosság és a nagy élettartam szempontjából szükséges, hogy az álló és a mozgó érintkező között az érintkezést megfelelő felületi nyomás biztosítsa. Enélkül ugyanis a kettő között átmeneti ellenállás van, amely az érintkezők helyi felmelegedésére, esetleg elégetésére vezet és ennek folytán a kapcsolók tönkremenetelét és üzemzavarok bekövetkezését okozhatja. Ezt a felületi nyomást a jelenlegi kapcsolószerkezeteknél, vagy az érintkezők egyikének (helytálló érintkező, mozgókés, illetve tüske) rugalmassága, vagy pedig külön rugó fejti ki, amely rugó előnyösen úgy van elrendezve, hogy rajta az áram nem megy át, és így az áramhő általi kilágyulásnak nincs kitéve. Az áramvezető részek azonban rugalmasságukat ezen a réven idő előtt elveszíthetik. A találmány szerint mindezeket a nehézségeket megszüntetjük azzal, hogy az; érintkezőket összeszorító erőt nem valamely alkatrész (rugó, álló érintkező, kés) rugalmas deformációja révén, hanem éknek az egyik érintkező és egy helytálló nyomólap közé beszorításával hozzuk létre. Ezzel nemcsak, azt érjük el, hogy az áramvezető részek esetleges kilágyulása a kapcsoló működésének üzembiztosságát nem veszélyezteti, hanem azt is, hogy a kapcsolók élettartama és üzembiztossága lényegesen megnő, működtetésének munkaszükséglete pedig csökken. Rugalmasan egymáshoz szorított érintkezők esetében ugyanis — a zárlati áramok okozta nagy elektrodinamikai erőkre való tekintettel, amelyek az érintkezőket egymástól eltávolítanák — a szorítóerőt túl kell méretezni, amire a találmány szerinti megoldásnál nincs szükség, minthogy az ék az érintkezőt elmozdulásmentesen rögzíti. A találmány szerinti kapcsoló egy kiviteli alakját a rajzmelléklet tünteti fel. Az 1. ábra a kapcsoló érintkezőinek oldalnézetét, részben belső elrendezését, a 2. ábra részben felülnézetét, részben metszetét, a 3., illetve 4. ábra a találmány értelmében alkalmazandó ékkötés reteszelőszerkezetét, a kapcsoló zárt, illetve nyitott állapotában tünteti fel. Az 1. és 2. ábrán 1 a kapcsoló helytálló érintkezője, 5 pedig a két kés, amelyeket a kapcsoló zárt helyzetében a biztos érintkezés céljából kétfelől helytálló érintkezőhöz kell szorítani. Evégből a kések külső oldalán egy-egy 2 nyomólap van elrendezve, amelyeket a késeken is áthatoló 6 rögzítőcsapok kötnek egymáshoz, a nyomólapok és a kések között pedig egy-egy (esetleg csak az egyik oldalon egy) 3 ék van elhelyezve, amely egyrészt a 4 laprugó közbetételével a késen fekszik, másrészt pedig a nyomólapon kialakított lécre támaszkodik, az éket a kés és a léc közé a 7 tolócsap eltolásával beszorítva, a kapcsoló érintkezőit kellő erővel elmozdíthatatlanul összenyomhatjuk, minthogy, miközben az ék: a kést a helytálló érintkező felé nyomja, ez a helytálló érintkező a másik kés, ék és nyomólap, továbbá a 6 csap, mint erőátviteli szerv útján az, első nyomólapra támaszkodik. Az eltolás lehetővé tétele céljából az éken a 6 rögzítőcsavarok részére, a késeken pedig a 7 tolórúd részére hosszúkás, kivágások vannak. A 7 tolócsap elmozgatása a 8 kétkarú emelő egyik karján kialakított kulisszával történik annak révén, hogy az emelőt a késeket összekötő 9 csapszeg, mint tengely körül a másik karjához csatlakozó tolórúddal elforgatjuk. A tolórúd lefeléhúzásával äz ékek előretolódnak és az érintkezőket összeszorítják. Ha a tolórudat felfelé toljuk, az ékek visszahúzódnak, az érintkezők meglazulnak és a kulissza végének a tolócsapra felfekvése megtörténvén, a késeket a rajzon fel nem tüntetett forgáspont körül elforgatva, a helytálló érintkezőtől eltávolíthatjuk. A kulisszás emelőkar forgástengelyén a 3. és 4. ábra szerint még egy 10 retesz; is van elrendezve, amelyet 11 rugó a 7 tolócsap felé szorít úgy, hogy az ékeket meglazított helyzetükben elreteszeli (4. ábra). A reteszen egy kar van kialakítva, amelynek révén egy ütköző, például maga a, helytálló érintkező, a kapcsoló zárt helyzetében a 3. ábrán látható módon a reteszelést megszünteti. A 4 laprugó az érintkező felületeknek az ékek elmozgatása közbeni önműködő tisztítására való.
