143228. lajstromszámú szabadalom • Eljárás horganyfehér előállítására

Megjelent: 1956. augusztus hó 1-én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.228. SZÁM 22. f. OSZTÁLY — Di—33. ALAPSZÁM Eljárás horganyfehér előállítására A Magyar Állam, mint a feltalálók: Dindi István, Halász József, Török Frigyes és Hűvös József budapesti lakosok jogutódja. A bejelentés napja: 1954. április 12. Ismeretes, hogy a horganyfehér előállítása eddig tűzálló samottból készült muffolákban (zárt tokokban) történt, amelyek tetszés szerinti módon fűthető lángkemencében voltak elhelyezve. A muffolákban — többnyire szakaszosan — fémhofgany darabokat helyeztek el, majd a muffolákat agyaggal elzárták és hevítették. A hevítés hatására a muffolákban levő fém-horgany először megolvadt, majd a forrpontig hevülve elpárolgott. A horganygőzök megfelelő nyíláson át a gőzök gyulladási pontjánál magasabb hőfokú zárt, falazott térbe kerültek, ahol számított mennyiségű levegővel érintkezve horganyfehérré égtek el. Mivel az eljárásnál a horgany megolvasztásához és elpárologtatósához szükséges hőmennyiség kívülről, a muffolák samott-falán át, vezetés útján jutott a horganyhoz és mivel a samott aránylag rossz hővezető, azért az eddig használt muffolák rossz hőkihasználással és alacsony termelőképességgel dolgoztak, ill. nagy volt a kemencék füstgázaival távozó hőveszteség. Mivel a horganyfehér keletkezésének sebessége a horgany elpárolgásának sebességével, ez pedik a muffola falán át az időegységben átáramló hő mennyiségével arányos, amely utóbbi viszont a muffola falának hővezető képességétől függ, közelfekvő az a gondolat, hogy nagyobb hővezetőképességű anyagból készült muffolákkal jobb hőkihasználás és ezzel együtt nagyobb termelőképesség érhető el. Igen jó hőkihasználás és a régi, samottból készült muffolákénál lényegesen nagyobb termelőképesség érhető el, ha a horganyfehér előállítására saxnott-muffolák helyett karborundumból készült muffolákat alkalmazunk, mert a karborundum-massza hővezetőképessége a közönséges samott-massza hővezetőképességének tízszeresét is elérheti. A tiszta karborundum-masszából készült muffolák azonban bizonyos mértékig porózusak, repedésekkel bírnak, amelyeken a megolvadt horgany áthatol, ami cinkveszteségre és a kemence lángtengerének elsalakosodására vezethet, sőt megfelelő idő után lehetetlenné teheti a kemence üzemének folytatását. Azt találtuk, hogy ez a zavaró körülmény megszüntethető és a horganyfehér gyártása az eddiginél sokkal tökéletesebben vihető keresztül, ha egyrészt a muffolákat olyan masszából készítjük, amely 55—75%, célszerűen 65% karborundumból és 25—45%, célszerűen 35% tűzálló agyagból áll, amely összetételű muffolák egyébként más célra eddig is ismertek voltak, másrészt pedig a muffolák felhasználásánál az abba adagolt horgany összetételét úgy választjuk meg, ül. úgy szabályozzuk, hogy az lehetőleg legalább 10% kemény horganyt tartalmazzon. Ekkor ugyanis a muffolában egy vastagon folyó cinkferrátot tartalmazó salak képződik, amely a muffola esetleg mégis fellépő repedéseit eltömi és így megakadályozza a fémhorganynak a lángkemencébe való bejutását. A gyakorlatban a muffolák használatbavételénél úgy járunk el, hogy a fenti összetételű maszszából készült muffolákban először, kétszer egymásután, kemény horganyt égetünk el, hogy ily módon mindjárt kezdetben az esetleges nyílásom kat eltömő vékony salakréteget hozzunk létre, a később következő adagok összetételét pedig úgy szabályozzuk, hogy azok legalább 10% keményhorganyt tartalmazzanak. Ezzel egyidejűleg a muffolák statikai terhelésének csökkentése végett a muffolákba esetenként beadagolt fémhor- , gany mennyiséget a szokásos 160 kg-ról 100—130 kg-ra csökkentjük. A fenti öszetételű muffoláknak a következő előnyei vannak: 1. A hőkihasználás lényegesen megjavul. 2. A muffolák termelőképessége az egyszerre beadagolt horganymennyiség csökkentése ellenére 40—50%-kal, megnövekedik, pl. olyan üzemben, amely a régi módszer szerint havi 8 vagon cinkoxidot termelt, az új módszer szerint havi-11—12 vagon cinkoxid termelése válik lehetővé. 3. A muffolák élettartama megnövekedik. 4. A gyártási önköltség csökken és 5. a muffolák hosszabb élettartama miatt a muffolacserével járó testi munka is kevesebb lesz.