143223. lajstromszámú szabadalom • Készülék háromszögelési pontok koordinátáinak statikus kiegyenlítésére
2 143.223 csúsztatható és esi csavarral rögzíthető. Az inga a ti tengely körül a korong középpontján átmenő függőleges síkban lenghet. A Cs cső felső végén a ti-el párhuzamos t2 tengely van megerősítve, amelynek két kiálló végére a K2 karnak villásan elágazó vége támaszkodik. A K2 kar másik végén lemezalakú F fejrész van, K3 kulisszával, amelyben a készülék A asztalkáján elcsúsztatható — pl. csonkakúpalakú — Ki csúszótesten áthatoló Cs3 csövecske elcsúszhat, amint azt a 3. ábra feltünteti. A K.4 csúszótest a Cs3 csövecskén átmenő tűvel a K korong középpontjában rögzíthető. A K2 kar felső felületén egy kezdőponttól kétirányban haladó milliméter beosztás van. A méretek úgy vannak megállapítva, hogy az ingák függőleges helyzetében a K4 kúpos rész középhelyzetben van és a K2 karokon levő skálák zéruspontja a T tartórészen megerősített Ii indexekkel összeesik. Hogy az ingákat az 1. ábra szerinti d-vel kilendített helyzetbe lehessen hozni, a K2 karok egymásban elcsúsztatható két részből állnak; a Ki kúpos rész rögzítése és a Cs2 csavar meglazítása után az illető ingát addig lendítjük ki, míg az Ii index a K2 kar skálájának -f-d mm. osztásvonalával összeesik, majd a Csa csavart újból meghúzzuk. Az x inga hosszának beállítása hasonlóképpen történik; ennek lehetővététele végett az inga rúdja l/t szerint van skálázva, de egyszerűség kedvéért a skálavonások mellett a megfelelő í érték van feltüntetve. Az ingakarok K3 kulisszáinak célja az, hogy a csúszó test az ingakarok húzásának engedve, a középponttól elmozdulhasson, anélkül, hogy az ingakarokat radiális helyzetünkből kitérítené. A csúszó test elmozdulásának pontos meghatározása céljából a Ki korongon a szaggatott vonallal jelzett tartórészek révén, a koordináta hálózattal ellátott KH átlátszó tárcsa van elrendezve. Tekintettel arra, hogy a kúpos testre az R erőket a mérési irányra merőleges irányban kell kifejteni, az átlátszó tárcsán a pozitívy tengely az óramutató járásával ellenkező irányban a pozitív x tengely helyére van elforgatva, hogy a készülék korongján az ingákat közvetlenül a délszögekre lehessen beállítani. Ha az ingák száma a mérési irányok számánál nagyobb, akkor a felesleges ingákat úgy állítjuk be, hogy súlypontjuk a ti.tengelybe essék, amikor erőt nem fejtenek ki. A készülék pontos működése szempontjából igen fontos a súrlódás lehető csökkentése; különösen a K4 testnél kell erre gondolni, aminek érdekében ezen a helyen p. görgőket alkalmazhatunk. A készülék használati módja tisztán előmetsző irányok esetében a következő: 1. Kiszámítjuk a mérési adatokból a kiegyenlítendő pont előzetes koordinátáit. 2. Kiszámítjuk a pont előzetes helyéről a meghatározó pontokhoz menő előzetes délszögeket és képezzük az ellentmondások lineáris értékét. 3. A csonkakúpalakú K4 testet rögzítjük a készülék korongjának középpontjában, amelyet a pont előzetes helyének tekintünk. Az ingák tartóit a délszögekre, az ingák rúdját a megfelelő t távolságokra, az ingák karját pedig úgy állítjuk be, hogy az Ii index a skálán a lineáris ellentmondás előjelhelyes értékét mutassa. 4. A kúpos testet rögzítő tűt eltávolítjuk, mire az ingákról átadódó erők hatása alatt a kúpos test kiegyenlített helynek megfelelő helyzetbe mozdul el. 5. Az elmozdulás pontos meghatározása végett a koordinátahálózattal ellátott átlátszó KH korongon leolvassuk a kúpos test elmozdulásának x és y irányú komponenseit, amelyekkel az előzetes koordinátákat korrigálva, megkapjuk a pont kiegyenlített koordinátáit. 6. Ha a készülék 4. pont szerinti egyensúlyi helyzetében az It indexek mellett a K2 karokon levő skálán a bennmaradt ellentmondások előjelre helyes lineáris értékeit leolvassuk, azokból az egységsúlyú mérés középhibáját ismert módon kiszámíthatjuk. Szabadalmi igénypontok: 1. A készülék háromszögelési pontok koordinátióinak statikus kiegyenlítésére, amelyet függőleges tengely körüli körpálya mentén elrendezett, e függőleges tengelyen átmenő lengési síkkal bíró ingák és egyik végükön ezen ingákkal, másik végükön pedig az említett körpálya belsejében fekvő elmozdítható alkatrésszel összekötött, erőátvivő karok jellemeznek. 2. Az 1. igénypont szerinti készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az erőátvivő karok hossza, — pl. teleszkópszerűen egymásba dugott részekből való összeépítés révén — változtatható. 3. Az 1., vagy 2. igénypont szerinti készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az ingák villás tartórészek útján körtárcsa kerületén vannak megerősítve és a tartórészek villás végében ágyazott csődarabból, s ebben eltolható és rögzíthető, egyik végén az ingasúllyal ellátott rúdból állnak. 4. Az 1—3. igénypont szerinti készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az erőátvivő karok végei az ingákkal az ingákat hordozó csődarabokban megerősített csapok útján vannak összekötve. 5. Az 1—4. igénypontok szerinti készülék kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy az erőátvivő karoknak a készülék tengelye felé eső végei a készülék tengelyében levő asztalkán minden irányban elmozdíthatóan — előnyösen elcsúsztathatóan — elrendezett testhez vannak kapcsolva. 6. Az 5. igénypont szerinti készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az elmozdítható test görgőkön nyugszik és központos cső alakú toldata van, amelyhez az ingák erőátvivő karjai kulisszák útján csatlakoznak. (l rajz) A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 1689. Terv Nyomda, 1956. — Felelős vezető: Bolgár Imre
