143223. lajstromszámú szabadalom • Készülék háromszögelési pontok koordinátáinak statikus kiegyenlítésére

2 143.223 csúsztatható és esi csavarral rögzíthető. Az inga a ti tengely körül a korong középpontján átmenő függőleges síkban lenghet. A Cs cső felső végén a ti-el párhuzamos t2 tengely van megerősítve, amelynek két kiálló végére a K2 karnak villásan elágazó vége támaszkodik. A K2 kar másik vé­gén lemezalakú F fejrész van, K3 kulisszával, amelyben a készülék A asztalkáján elcsúsztat­ható — pl. csonkakúpalakú — Ki csúszótesten áthatoló Cs3 csövecske elcsúszhat, amint azt a 3. ábra feltünteti. A K.4 csúszótest a Cs3 csövecskén átmenő tűvel a K korong középpontjában rögzít­hető. A K2 kar felső felületén egy kezdőponttól kétirányban haladó milliméter beosztás van. A méretek úgy vannak megállapítva, hogy az in­gák függőleges helyzetében a K4 kúpos rész kö­zéphelyzetben van és a K2 karokon levő skálák zéruspontja a T tartórészen megerősített Ii in­dexekkel összeesik. Hogy az ingákat az 1. ábra szerinti d-vel kilendített helyzetbe lehessen hoz­ni, a K2 karok egymásban elcsúsztatható két részből állnak; a Ki kúpos rész rögzítése és a Cs2 csavar meglazítása után az illető ingát addig lendítjük ki, míg az Ii index a K2 kar skálájának -f-d mm. osztásvonalával összeesik, majd a Csa csavart újból meghúzzuk. Az x inga hosszának beállítása hasonlóképpen történik; ennek lehetővététele végett az inga rúdja l/t szerint van skálázva, de egyszerűség kedvéért a skálavonások mellett a megfelelő í érték van feltüntetve. Az ingakarok K3 kulisszáinak célja az, hogy a csúszó test az ingakarok húzásának engedve, a középponttól elmozdulhasson, anélkül, hogy az ingakarokat radiális helyzetünkből kitérí­tené. A csúszó test elmozdulásának pontos megha­tározása céljából a Ki korongon a szaggatott vo­nallal jelzett tartórészek révén, a koordináta há­lózattal ellátott KH átlátszó tárcsa van elren­dezve. Tekintettel arra, hogy a kúpos testre az R erőket a mérési irányra merőleges irányban kell kifejteni, az átlátszó tárcsán a pozitívy tengely az óramutató járásával ellenkező irányban a pozitív x tengely helyére van elforgatva, hogy a készü­lék korongján az ingákat közvetlenül a délszö­gekre lehessen beállítani. Ha az ingák száma a mérési irányok számá­nál nagyobb, akkor a felesleges ingákat úgy ál­lítjuk be, hogy súlypontjuk a ti.tengelybe essék, amikor erőt nem fejtenek ki. A készülék pontos működése szempontjából igen fontos a súrlódás lehető csökkentése; külö­nösen a K4 testnél kell erre gondolni, aminek ér­dekében ezen a helyen p. görgőket alkalmazha­tunk. A készülék használati módja tisztán előmetsző irányok esetében a következő: 1. Kiszámítjuk a mérési adatokból a kiegyenlí­tendő pont előzetes koordinátáit. 2. Kiszámítjuk a pont előzetes helyéről a meg­határozó pontokhoz menő előzetes délszögeket és képezzük az ellentmondások lineáris értékét. 3. A csonkakúpalakú K4 testet rögzítjük a ké­szülék korongjának középpontjában, amelyet a pont előzetes helyének tekintünk. Az ingák tar­tóit a délszögekre, az ingák rúdját a megfelelő t távolságokra, az ingák karját pedig úgy állít­juk be, hogy az Ii index a skálán a lineáris el­lentmondás előjelhelyes értékét mutassa. 4. A kúpos testet rögzítő tűt eltávolítjuk, mire az ingákról átadódó erők hatása alatt a kúpos test kiegyenlített helynek megfelelő helyzetbe mozdul el. 5. Az elmozdulás pontos meghatározása végett a koordinátahálózattal ellátott átlátszó KH ko­rongon leolvassuk a kúpos test elmozdulásának x és y irányú komponenseit, amelyekkel az elő­zetes koordinátákat korrigálva, megkapjuk a pont kiegyenlített koordinátáit. 6. Ha a készülék 4. pont szerinti egyensúlyi helyzetében az It indexek mellett a K2 karokon levő skálán a bennmaradt ellentmondások elő­jelre helyes lineáris értékeit leolvassuk, azokból az egységsúlyú mérés középhibáját ismert mó­don kiszámíthatjuk. Szabadalmi igénypontok: 1. A készülék háromszögelési pontok koordi­nátióinak statikus kiegyenlítésére, amelyet füg­gőleges tengely körüli körpálya mentén elrende­zett, e függőleges tengelyen átmenő lengési sík­kal bíró ingák és egyik végükön ezen ingákkal, másik végükön pedig az említett körpálya belse­jében fekvő elmozdítható alkatrésszel összekö­tött, erőátvivő karok jellemeznek. 2. Az 1. igénypont szerinti készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az erőátvivő karok hossza, — pl. teleszkópszerűen egymásba dugott részekből való összeépítés révén — változtatható. 3. Az 1., vagy 2. igénypont szerinti készülék ki­viteli alakja, azzal jellemezve, hogy az ingák villás tartórészek útján körtárcsa kerületén van­nak megerősítve és a tartórészek villás végében ágyazott csődarabból, s ebben eltolható és rög­zíthető, egyik végén az ingasúllyal ellátott rúd­ból állnak. 4. Az 1—3. igénypont szerinti készülék kivi­teli alakja, azzal jellemezve, hogy az erőátvivő karok végei az ingákkal az ingákat hordozó cső­darabokban megerősített csapok útján vannak összekötve. 5. Az 1—4. igénypontok szerinti készülék ki­viteli alakja azzal jellemezve, hogy az erőátvivő karoknak a készülék tengelye felé eső végei a készülék tengelyében levő asztalkán minden irányban elmozdíthatóan — előnyösen elcsúsz­tathatóan — elrendezett testhez vannak kap­csolva. 6. Az 5. igénypont szerinti készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az elmozdítható test görgőkön nyugszik és központos cső alakú toldata van, amelyhez az ingák erőátvivő karjai kulisszák útján csatlakoznak. (l rajz) A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 1689. Terv Nyomda, 1956. — Felelős vezető: Bolgár Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom