143210. lajstromszámú szabadalom • Rúdanyag gyorsacél forgácsoló éllel bíró csigafúró készítéséhez és eljárás annak előállítására

Megjelent: 1956. augusztus hó 1-én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.210. SZÁM 49. a. 38-53. OSZTÁLY — Te—100. ALAPSZÁM Rúdanyag gyorsacél forgácsoló éllel bíró csigafúró készítéséhez és eljárás annak előállítására' A Magyar Állam, mint a feltalálók, Tetlák Sándor, Grolmus József és Sitkei Dezső diósgyőri lakosok jogutóda. A bejelentés napja: 1954. március 9. A csigafúrókat eddig úgy készítették, hogy hengerléssel, vagy húzással megfelelő méretű tömör gyorsacélrudat készítettek, annak külső felületét finoman megmunkálták és a csigafúrót ismert forgácsolási eljárással ebből a tömör gyorsacélrúdból munkálták ki. . Ez az eljárás nem gazdaságos, mert a csigafúró testének olyan részei is a drága gyorsacélból vannak, amelyeknek nem kell a gyoracél tulajdonságaival bírniok. " A csigafúró gyártása sokkal gazdaságosabb, ha a találmány szerint készítéséhez olyan rudat használunk, amely szénacélból van, de a forgács kiemelésére való horony menetemelkedésének megfelelően csavart, lapos keresztmetszetű gyqrsacélbetétet, ill. magot tartalmaz. A csigafúrót ebből a rúdból úgy munkáljuk ki a már ismert eljárással, hogy a forgácsoló élt a gyorsacélbetéten képezzük ki. A találmány részletesebben az ábrákkal kapcsolatban magyarázzuk, ahol az 1. ábra a csigafúró készítéséhez váló eszközök hosszmetszetét, a 2. ábra azok keresztmteszetét mutatja. A csigafúróhoz való rúd készítésének menete a következő: A betéthez szükséges lapos szalagalakú gyorsacélrudat, amelynek szélessége a csigafúró átmérőjének felel meg, 700 C°-ra előmelegítjük, majd izzító kemencében 1100 C°-ra hevítve, egyik végének befogása után az 1. ábrán 1-el jelölt spirális alakura megcsavarjuk úgy, hogy a csavar emelkedési szöge a készítendő csigafúró forgácskiemelő hornyának emelkedési szögével legyen egyenlő. Ezután újból 1100 C°-ra hevítve egyik végén nyeles vágóval a (2) csúcsot képezzük ki és a még kb. 800 C°-os spirálist a feszültségek megszüntetése végett hamuban lassan lehűlni engedjük. A kihűlés után csiszolással a revétől, ill. oxidrétegtől megtisztítjuk, hogy a szénacélfúró testtel való összeforradását lehetővé tegyük. Az ilyen módon elkészített betét másik (3) végét egy (4) tárcsa közepén lévő csaphoz forrasztjuk, amely tárcsa a csigafúrótest öntéséhez használandó (5) kokilla üregébe beleillik és így az öntés alatt a betétet a kokilla tengelyében rögzíti. Ilyen előkészítés után a gyorsacél betétet 550— 600 C°-ra, a kokillát pedig 400—500 C°-ra előmelegítjük és a kellő hőfokra hevített szénacélt a kokillába öntjük. A betétet tartalmazó szénacélrudat kihűlése után kilágyítjuk és kellő átmérőre leesztergáljuk, úgy hogy a gyorsacélbetét szélei a felületre kerüljenek. Ezután a csigafúró forgácskiemelő hornyait és vágóéleit alakítjuk ki az ismert forgácsolási eljárással. A találmány révén a gyorsacélban igen nagymértékű megtakarítás lehetséges, minthogy lényegileg a fúrótest 0,58—0,72% széntartalmú szénacélból van és csak a vágóéleket hordozó betét van gyorsacélból, amelynek összetétele pl. C = 0,65—0,80%, Si = 0,40% Mn = 0,45% W = 17% Cr = 4—5% V = l,5%. Szabadalmi igénypontok: 1. Rúdanyag.gyorsacél forgácsoló éllel bíró csigafúró készítéséhez, azzal jellemezve, hogy megcsavart lapos keresztmetszetű gyorsacélbetétet tartalmaz. 2. Eljárás az 1. igénypont szerinti rúdanyag előállí-