143199. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sóoldatok tisztítására
ik] ’ -Megjelent: 1956. augusztus hó 1-én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Szabadalmi leírás 143.199. SZÁM 12. d. OSZTÁLY — SA —680. ALAPSZAM ■ Eljárás sóoldatok tisztítására A Magyar Állam, mint a feltaláló, dr. Szabó János budapesti lakos jogutóda. A bejelentés napja: 1953. augusztus 5. Ismeretes, hogy bizonyos fluorescens anyagok, mint pl. a cinkszulfid és más hasonló vegyületek a szennyezésekkel szemben igen érzékenyek. Egyes alkalmazásoknál előírják, hogy a szennyeződés, többek között a Cu, Fe, Cr, Co, Ni tartalom egy meghatározott érték alatt legyen, pl. az idegen anyag nagysága 10-' mólnál ne legyen több; ez a tisztasági követelmény a preparáció folyamán külön nehézségeket okoz. A kívánt tisztasági fok elérésére több módszert dolgoztak már ki, ezek azonban nem hozták meg mindig a kívánt eredményt. Szokásos eljárás a fluorescens anyag előállításához használatos alapanyagot, pl. cinkszulfát-oldatot platina-elektródok között elektrolizálni olyan feszültséggel, hogy a cinknél pozitívabb ionok mind leváljanak. Ez az eljárás hosszadalmas, több napig tart, és mellékreakciók nagy mértékben csökkentik a hatékonyságát. Szokásos módszer az is, hogy a tisztítandó cinkszulfát-oldatba fém cinket szórnak, aminek hatására, a cinknél pozitívabb fémek az oldatból kiválnak és helyettük cink megy oldatba. Ez a módszer a tapasztalatok szerint nem ad jó eredményeket, mert bizonyos idő múlva visszaoldódás lép fel, a folyamat nem tartható kézben és az elérhető végső tisztasági fok a kívánt mérték alatt van. A találmány szerinti eljárás a fenti nehézségeket kívánja megoldani, megbízhatóan és gyorsan működik, egyesíti az ismert módszerek előnyeit és emellett a hátrányokat teljesen kiküszöböli. A találmány értelmében a tisztítandó oldatot egy olyan oszlopon bocsátjuk keresztül, amely az anyag kationjának megfelelő darabos fémből áll és amely egy anódnak kapcsolt platina elektródával szemben negatív feszültségen van (kb. 2,1—2,2 Volt). — A tisztító berendezés az ábra szerinti üvegedényben (1) van elhelyezve, amelynek az alsó részén G1 illetve G2 típusú szintefüvegszűrő (3) van beforrasztva. Az üvegszűrőn van elhelyezve a fémoszlop (5), amely lazán betöltött, kb. 1—2 mm nagyságú fémdarabocskákból áll. A fémoszlop a feszültségforráshoz üvegcsőben (4) szigetelten vezetett platinaburok (2) hozzáérintésével csatlakozik. Az oszlop fölé nyúlik le a platinaháló elektróda (6), amely a szoká’sos kivitelű lehet. Ezen a berendezésen a tisztítandó oldat folyamatosan áramlik keresztül, az átfolyás sebességét úgy lehet beállítani, hogy egyszeri átáramlásra teljes tisztítást kapjunk. Az eljárás pontosságát az biztosítja, hogy az áramló folyadék keskeny keresztmetszeteken nagy felületek között halad át, miáltal az adott ’ionmozgékonyságok mellett a leválási valószínűség igen nagy, a visszaoldódást pedig az állandóan fenntartott potenciálkülönbség gátolja meg. A berendezés egy példa szerinti kivitelezését az alábbiak szemléltetik: 4 cm átmérőjű üvegedénybe — cinkszulfát-oldat esetében — kb. 10 cm magasságban darabos fémcinket helyezünk, a cinknek legalább „pro analyst “ tisztaságúnak kell lennie. Az oszlop felett kb. 1 cm-re nyúlik le a platinaháló elektróda. Az átáramlott folyadékmennyiség óránkint 0,5—2 liter oldat. Szabadalmi igénypontok. 1. Eljárás sóoldatok tisztítására, melyre jellemző, hogy a tisztítandó oldatot egy anódként kapcsolt platina-elektródával szemben katódként kapcsolt fémszemcseoszlopon vezetjük keresztül. 2. Berendezés az 1. igénypont szerinti eljárás kivitelezéséhez, melyre jellemző, hogy egy tölcsérszerűen kiképzett üvegedény (1) alsó részén beforrasztott üvegszűrőre (3) fémszemcseoszlop (5) van helyezve, amely a feszültségforráshoz üvegcsőben (4) szigetelten vezetett platinaburok (2) hozzáérintésével csatlakozik, jellemző továbbá, hogy a fémszemcseoszlop felett platinaháló elektróda (6) van, amely a szokásos kivitelű lehet 1 rajz A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója. 1175 Terv Nycmda. 1956. — Felelős vezető: Bolgár Imre.
