143197. lajstromszámú szabadalom • Eljárás B12 vitamin-sűrítmények tisztítására
Megjelent: 1958. július hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL ^SZABADALMI LEÍRÁS 143.197. SZÁM / 30. h. 1—8. OSZTÁLY - Ri-140. ALAPSZAM Eljárás B12 vitamin sűrítmények tisztítására Bejelentő: Richter Gedeon Vegyészeti Gyár Rt., Úudapest. Feltalálók: Dr. Molnár Béla, Simonyi Agnes és Valu József kutató vegyészek, budapesti lakosok. Bejelentés napja: 1955. május 28. Egyre fokozódó jelentősége van azoknak az eljárásoknak, melyekkel a B12 vitamint tartalmazó oldatokban a cianokobalamint feldúsítani, illetve tisztítani lehet olyan fokig, hogy kristályosítható legyen. Ez gyakran milliószoros koncentrálást igényel és nem képzelhető el olyan művelet, amellyel ezt egyetlen lépésben el lehetne érni. A gyártás során először nyers, vizes vagy oldószeres kivonatokat állítanak elő és az első bekoncentrálást általában adszorpciós módszerekkel, ritkábban oldószeres kivonatolással érik el. Az így -kapott nyers sűrítmények tisztítására is több, legalább négy-hat művelet szükséges. Ilyen eljárást ismertetnek a 895.822 sz. német, a 728.048 sz. brit és a 2,621.144 sz.^amerikai szabadalmi leírások. A leírásokban közölt példák szerint ezt a tisztító műveletet általában a végső tisztítási lépések között alkalmazzák, tehát a már tisztább, pl. 1% hatóanyag tartalmú sűrítmények tovább tisztítására. A közölt módszerek szerint úgy kell eljárni, hogy a vitamin vizes oldatához alkaliciánid megfelelő mennyiségű vizes oldatát adjuk, majd ekvimolekuláris mennyiségű réz-, kobalt-, nikkel-, cink- vagy ezüstsó oldatát adjuk hozzá. A nehézfémcianid a jelenlevő Bi2-vitaminnal komplex csapadék alakjában leválik, melyből a cianokobalámin hígított ecetsavval történő extrakcióval nyerhető ki. A leírások utalnak arra is, hogy a Bi2-vitamin-nehézfémcianid-komplex alkalicianid oldattal megbontható és a kapott alkalicianidos •szűrletből a. hatóanyag oldószerrel kirázható. Az ismert eljárásokat reprodukálva azt találtuk, hogy lényegesen nagyobb tisztulási fokot és célszerűbb technológiát tudunk elérni az alábbiak szerint. A tisztítandó Bi2-vitamin oldathoz az ismeretes módszer szerint hozzáadjuk a szükséges mennyiségű alkalicianid oldatot, de a komplex képzéshez szükséges rézsó hozzáadása előtt az alkalicianidtól erősen alkalikussá vált elegy pH- értékét, a találmány szerint, sav hozzáadásával tompítjuk. Célszerűen olyan mennyiségű híg ásványi savat pl. sósavat alkalmazunk, hogy az elegy pH-ja 6,5—7,5 közt legyen. Ekkor folyatjuk hozzá a nehézfémsó-oldat megfelelő menynyiségét folytonos keverés közben. A komplex leválásával párhuzamosan az elegy pH-értéke savanyú irányba tolódik el. A lúgos oldat savanyítását a találmány szerint" olyan határok közé kell beállítani, hogy a csapadékleválás pH 2—3,5 között, előnyösen 2,5—2,8 között fejeződjék be. Az ilyen pH-határok között leválasztott komplex csapadékból a Bi2-vitamin az ismert módszerek alkalmazásával lényegesen tisztábban nyerhető ki, mint az eddig ismeretes módszerek szerint a pH-érték beállítása nélkül előállított megfelelő termékekből. Megállapítottuk továbbá, hogy eltérően az eddig ismeretes eljárásoktól, mely a komplex csapadékot csak vizes közegben állítja elő, a komplex leválasztása igen előnyesen elvégezhető hígított, vízzel keveredő szerves oldószeres közegben is. Bár a vizes-szerves oldószeres közegben végzett lecsapás tisztítási hatásfoka nem nagyobb, mintha ugyanezt vizes fázisban végezzük, az oldószer alkalmazásának mégis jelentős előnye, hogy az így kapott csapadék gyorsan és tömören ülepszik, szemben a vizes oldatból levált lebegő, laza csapadékkal, tehát dekantálással elválasztható és így elmellőzhető az erősen mérgező oldat centrifugálása és szűrése, továbbá az oldószeres közegben végzett leválasztás a tisztítási lépések sorába technológiailag előnyösebben beilleszthető. Ugyanis a nehézfémcianid-komplexen keresztül történő tisztítás nem alkalmas a natív, igen híg vizes Bi2-vitamin oldat koncentrálására, hanem csak egy későbbi fázis töményebb oldatának tisztítására. Ezt a fázist rendszerint úgy érik el, hogy a natív, híg oldatból adszorbenssel, pl. aktív szénnel kivonják a Bi2-vitamint és az abszorbensről valamilyen poláros oldószerrel (vizes alkohollal vagy acetonnal stb.) oldják le az eredetinél 15— 20-szor nagyobb töménységben. Itt már megvan a lehetőség a nehézfémcianid komplexen keresztül történő tisztításra és kétségtelenül
