143193. lajstromszámú szabadalom • Vasúti kocsi himbarugózás-stabilizátor

Megjelent: 1956. augusztus hó 1-én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS - 143.193. SZÁM 20. d. 29-31. OSZTÁLY — MI-118. ALAPSZÁM Vasúti kocsi himbarugóxáS'Stabilixátor A Magyar Állam, mint a feltalálók Tánczos László oki. gépészmérnök és Mina András oki. gépészmérnök, mindketten budapesti lakosok jogutóda. Bejelentés napja: 1954. szeptember 16. Vasúti kocsik futásának jóságát, mint ismeretes, nagymértékben befolyásolja az alkalmazott rugózás keménysége. Kocsihosszirányú függőleges síkban történő rugózott kocsitömeg lengése az utasokra nézve annál kellemesebb futási jóság szempontjából, minél lágyabb a rugózás. A rugózás lágyítanának határt szab a kocsikapcsolási feltételek és űrszelvényelőírások mellett az a körülmény is, hogy ugyanazon hordrúgók szolgálnak függőleges kocsihosszirányú síkban történő lengések felvételére, mint kocsihosszirányú tengely körüli támolygólengések felvételére. Utóbbi esetben a kocsi súlypontja a pillanatnyi forgáspont fölé esik a himbarugókon, ül. a forgóvázrugókon való dülöngélő járás esetében, tehát ha a himbarugózást egy bizonyos határon túl lágyítjuk, kis kilengés esetén is az alátámasztás labilissá válik és a jármű felborul. Ismeretesek stabilizálóberendezések, í 11. megoldások, melyek a himbarugók lágyítása esetén az alátámasztás stabillalátételét vannak hivatva biztosítani felborulás ellen. • Egy ilyen megoldást az 1. sz. rajz tüntet fel. Az 1 kétköteges himbarugó kötegeire támaszkodik a kocsiszekrény a himbagerenda közvetítésével. A himbarugó szabad végeivel a kocsiszekrény a 2 felfüggesztőrudakkal, melyeknek elrendezése lehet függőleges, lefelé szétfutó, ül. lefelé összefutó, a forgóvázra van függesztve. Függőleges terhelésre a rugó egész hosszában behajlik egy irányban, míg billentő nyomaték esetén, mivel a rugóvégekre ellentétes erő hat a billentés következtében, az egyik rúgóvégen a hatóerő lefelé, a másik rúgóvégen egyidejűleg felfelé hat, ennek következtében a rugó behajlása b) ábrán látható alakot veszi fel. A rugóniéretek és kötegtávolságok megválasztásával elérhető, hogy a rúgó függőleges irányú lágyságának növelése mellett, billentő nyomatékra stabil alátámasztást adjon. Másik megoldást a 2. sz. rajz tünteti fel. Ennél a megoldásnál az alsó himbagerendát a felső himbngerendával csuklósan rudazat köti össze, mely csak a kétoldalt elhelyezett himbarugók egyforma nagyságú és egyirányú besüllyedését engedi meg, a billentést nem. Az első megoldásnak hátránya az, hogy megvalósítása laprugóhoz van kötve, melynek a belső súrlódása általában nagy és fenntartási állapotától függően az üzemben jelentősen változik, s így a pályaegyenetlenségekből adódó rázást, különösen a magas frekvenciákat keményen adja át, másrészt a lágyítás és stabilizálás mértéke erősen korlátozott. A második megoldás hátránya, hogy csak teljes stabilizálás valósítható meg vele, tehát kemény forgóvázrugózás és lágy himbarugózás esetén, ami futásjósági szempontból a legelőnyösebb, pályaívek átmeneti szakaszán lévő külső sínszáltúlemelés forgóvázterhelés miatt a kisiklás veszélye nagymérték- ' ben növekszik, másreszt a billentő hatás gyakori irányváltakozásánál a csuklós rudazat csapjaiban a terhelőerő iránya változván a csapoknál és perselyeknél a kiverődés veszélye erősen fennáll. Mindkét megoldásnál a keresztirányú lengés frekvenciái, ami első esetben a forgóvázrugókon és himbarugókon való dülöngélés frekvenciájából és - a himbafelfüggesztésnek, mint ingának a frekvenciájából adódó két különböző frekvenciájú önlengés, a másik esetben mint a forgóvázrugózáson fellépő dülöngés és himbafelfüggesztést, mint ingafelfüggesztésen fellépő lengés két különböző önlengés frekvenciából adódik, szűk határok között válzotathatók, a gerjesztés frekvenciája pedig, mely a kerékpárok kúpossága következtében beálló szinuszfutásból. áll, a kerékpár beálló, vagy szoros vezetésétől, a vezetés fenntartási állapotától és a kerékpár futófelületének fenntartási állapotától, úgyszintén a menetsebességtől függően tág,határok között változik. Ennek következtében egy bizonyos üzemi fenntartási állapot mellett üzemi utazósebességek határai között valamelyik önlengés frekvenciával elkerülhetetlenül egyezik, miáltal kritikus sebessége mellett való futás következtében resonantia jelensége lép föl és a futás jósága lengéscsillapító alkalmazása mellett is romlik. A javasolt megoldás elvi vázlatát a 3. sz. rajz tünteti fel. A kocsiszekrény 1 az eddig s/.okásos módon a 2 himbagerendan támaszkodik. A himbagerenda két vége a 3 kétkarú emelők középső forgáspontján adja át a terhelést, melv kétkarú emelőknek külső