143169. lajstromszámú szabadalom • Eljárás homlokfogaskerekek gyártására
143.169 5 zó elméleti számításai ugyanis azt igazolták, hogy ugyanakkor, amikor a kapcsolóvonal Ki, K2 vagy et, e2 pontjaiban a Blok-féle hőfokemelkedések ki vannak egyenlítve, egyúttal az j//ci — 7^2, ill. = fjei feltétel ki van elégítve, sőt ezen túlmenően ki vannak még egyenlítve a Ki és K2, ili. et, ea pontokhoz tartozó s a berágódásra nézve szintén mértékadó Almen-féle o • vs szorzatok is (hol o a Hertz-feszültség, vs a csúszósebesség). Ezen ún. „hármas kiegyenlítés” folytán a feltaláló által kidolgozott fogazási rendszer a kapcsolóvonal jellegzetes veszélyes helyein az eddgíeknél nemcsak berágódással, hanem kopással szemben, is ellenállóbb, egyúttal pedig szilárdsági szempontból is megfelelőbb fogaskerekeket ad. Bár a feltalálónak ez a tudományos felismerése tárgyilagosan megkívánja annak az utólagos megállapítását, hogy az = r]k-2 egyenlőség folytán a hármas ki egyenlítés feltételének kielégítése tulajdonképpen már a Diker-rendszer szerint fogazott fogaskerekek számára is biztosítva volt, egyúttal meg kell állapítani azt is, hogy erről a tényről Dikérnék még nem lehetett tudomása, tekintve, hogy rendszerének bizalmas körben, csupán. táblázatos alakban történt publikálása két évvel előzte meg Biok elméletének közreadását. Ezért a Dikerrendszer, melynek első tudományos igazolását is tulajdonképpen a feltaláló kutatásai hozták meg, nem érintheti a tudatosan a Blok-féle hőfokemelkedések kiegyenlítésére alapozott új fogazási rendszer találmányi újdonságát, éspedig annál kevésbé, mivel úgy a Diker-, mint a Maagrendszerrel ellentétben a találmány tárgyát képező fogazási rendszernek gyakorlati használatra alkalmas táblázatos feldolgozása nincs az ■ kerékkapcsolószögnek egyetlen szűk ösvényére korlátozva, hanem mint a vonatkozó fogazási (profilkiválasztási) táblázat alábbi ismertetéséből is ki fog tűnni, a szerkesztő számára változatos értékeinél e tekintetben is elsőként nyújtja a különböző szempontok szerint kívánatos szabad választás lehetőségét. A hármas kiegyenlítés elvét még jelentősebbnek tünteti fel az a körülmény, hogy e kiegyenlítés lehetősége lényegileg a harmadik (@m 4" -j- 0ei = 0e2 -|- 0k2) kiegyenlítési eset javára is fennáll. Minden felvétel számára pontos hármas kiegyenlítés lehetősége ez esetben természetesen meglepő volna, a számítások azonban azt mutatták, hogy a kiegyenlítendő mennyiségek (Blok-féle hőf ok emelkedések, viszonylagos csúszások és Almen-szorzatok) közti kompromiszszumos elosztás eredményeként a kiegyenlítés, ha többé már nem is kifejezetten optimálisan, de legalább a párosával kiegyenlítendő értékek középértékének 5%-át meg nem haladó tűréssel, e kiegyenlítési változat számára is megvalósítható maradt. A feltaláló számításai egyben azt is igazolták, hogy ez a toleranciamérték a találmány védelmi körének terjedelme szempontjából egészen általános jelentőségű, minthogy a másik két kiegyenlítési esetben, akár a toleranciamérték határán is, még szintén olyan fogaskerekek adódnak, melyek a pontos kiegyenlítéssel készült kerekeknél alig hátrányosabbak, s ezért az egyéb rendszerek szerint fogazott kerekekkel szemben minőségileg még mindig kiválóbbak. A fogazáselméletnek a Blok-féle vizsgálati eredmények most vázolt bevonásával való továbbfejlesztésénél a feltalálónak az volt a konkrét gyakorlati feladata, hogy a találmányra jellemző alapmennyiségként a tervezés adatainak és szabványos, vagy szabadon választható ménynyiségeinek függvényében megadja azt a célravezető sajátos profileltolást, amely fogazási rendszerét más rendszerektől egyértelműén megkülönbözteti s egyben lehetővé teszi a tervezés hiányzó adatainak már meglevő fogazásgeometriai ismereteink alapján való meghatározását. A találmány szerinti fogazási rendszerben már most, tekintettel a hivatkozott táblázatok szerkezetére, a párosított kerekeknek a korábban felírt , zt + 72 inv a — inv “ X! 4- X2 =---------•------------------2 tg“ képlet szerint egymástól nem független profileltolásait az 1 XI — — m q) • h’J 4* f’o +c’o — — ,2f’o 2 illetve —-— a — f-^- 4-1 — q) . h’] -f- f’o 4-c’o — — i+1 Uf’o 2 formulák adják meg, melyekben q kivételével az összes többi mennyiségek a fentiekben már definiálva vannak. Ezek között pl. a h’ elméleti (I4-— i h ’ f’o ! képlet szolgál, hol, valamint xi, xi képleteiben, co’, fo ’ az egységnyi modulusra vonatkoztatott szerszámfej hézag, ill. elem fejmagasság. Figyelemre méltó, hogy xi, X2, h’ képletei — a bennük előforduló fo’, co ’ mennyiségek miatt, melyek bizonyos határok közt szabadon választhatók — a szabványos elemi [Willis] méretmegadástól függetlenek [a szabványos f’o = 1, c’o = — érték= a -|- 2 m ■ (f’o 4- c’o) — m ' fogmagasság meghatározására a feltaláló által fogazásgeometriai megfontolások alapján levezetett zi -]- z? ( j j inv e — inv “ 2 tg“ párral szemben pl. az ún. tömpe szerszámnál f’o — 0,8 és c’o = 0.2 lehet]. A h’-re megadott kifejezés közvetlenül az xi, ill. x 2 kifejezéseibe illeszthető volna, ezzel a lehetőséggel azonban a jelen alkalommal nem annyira bonyolultabb formulák elkerülése érdekében, mint inkább azért nem kívánunk élni, minthogy a h’ méretnek fajlagos egységnyi modulusra vonatkoztatott értékei különböző ér
