143050. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és szerkezet nem köralakú fogaskerekek előállítására

Megjelent: 1956. augusztus hó 1-én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.050. SZÁM 49. d. 2-15. OSZTÁLY — TO—314. ALAPSZÁM Eljárás és sxerkexet nem kör alakú fogaskerekek előállítására Magyar Állam, mint Tóth Pál oki. gépészmérnök budapesti lakos feltaláló jogutóda. A bejelentés .napja: 1954. május 31. Ismeretes, hogy folyadékmérők és változó szögsebességű hajtóművek céljaira nem kör osztóvonalú fogaskerekeket használnak. Ilyen kerekeket Magyarországon egyáltalán nem, külföldön pedig — az irodalmi adatok tanúsága szerint — csak szakaszos mozgású egyedenkénti megmunkálással állították elő, minden egyes foghelyzet külön-külön való beállításával. („Machine Design" may 1952., Sztanki i insztrument" 1954. II.) Jelen találmány a nem kör osztásvonalú (ovális fogaskerekek előállítását folytonos mozgású lefejtő eljárással oldja meg a körkerekek előállítására szerkesztett gépek és megmunkáló szerszámok felhasználásával. (Pfauter, Fellow:, Maag.) Ebből a célból a gépek a találmány tárgyát képező berendezéssel egészítendők ki. A kiegészítőberendezés a munkadarabot a forgás sebessége és a szerszámtól való távolsága szempontjából automatikusan vezérli abból a célból, hogy a lefejtő fogazás feltételei teljesedjenek. A találmány lényegét tevő elgondolást példaképpen egy csigamaróval működő gépre alkalmazva az 1. ábrán magyarázzuk. Az 1. rudazaton a 2. ovális munkadarab és a vele arányo's 3. ovális vezértest van elforgathatóan felszerelve. Közéjük egy az ábrán fel nem tüntetett 1 : 1 módosítású áttételi szerv van beiktatva olyan módon, hogy mindkét tengely forgásiránya is azonos legyen. A rudazat a megmunkáló gép valamely nem mozgó alkatrészéhez a 4. pontban csapágyazva van úgy, hogy a rudazat e tengely körül lengőmozgást végezhet. A 3. vezértest lánckeréknek van kiképezve. Meghajtását az 5. lánc közvetítésével a 6. állandó fordulatszámú körkerékről kapja, mely körkerék a gép állandó fordulatú körasztalára van felerősítve, ahova a gép rendeltetésszerű használata esetén a munkadarabokat helyezik. A 3. lánckereket forgás közben a 7. rugó állandóan a gép valamely álló részéhez szilárdan felszerelt 8. síklapú támasztéknak szorítja. A támaszték síkja a 9. csigamaró tengelyével, illetve a 10. érintősíkkal párhuzamos elrendezésű. A dolog lényegén nem változtat az a körülmény, hogy a lánckeréknek kiképzett 3. vezértesttel párhuzamosan egy sima vezér testet szorítunk-e a 8. támasztéknak, vagy a letapogatást magával a lánckerékben helyetfoglaló láncgörgőkkel hajtjuk-e végre. Az elmondottakból és az ábrából világosan kitűnik, hogy a 3. vezértest és a 8. sík minden pillanatban érintkezik és, hogy 'a pillanatnyi érintési pontok 8. síkirányú sebességei állandóak. Miután a 2. munkadarab a 9. csigamaró osztóhengerén átfektetett 10. érintősíkhoz képest ugyanolyan relatív helyzetben van, mint a 3. vezértest a 8. támaszték síkjával, ezért' fenti megállapítás a munkadarabra is vonatkozik. Ezzel a lefejtő fogazás feltétele minden pillanatban teljesítve van. L Megjegyzendő, hogy a — arányossági tényező megváltoztatásával egyetlen vezértesttel különböző nagyságú fogaskerekek állíthatók elő. Az előállítandó fogaskerék fogszáma és a fog méretei a 3. lánckerék fogszámától és méreteitől függetlenek. Magának a 3. nem köralakú lánckerék előállítását az a törvényszerűség teszi egyszerűvé, hogy lánckerekeknél a működő fogprofilok alakja a görbületi sugaraktól függetlenül mindig azonos félkörök ezért az egyes foghelyzetek számszerű adatainak birtokában fúró vagy marógépen előállíthatók. Az ábrán feltüntetett 11. tárcsa a 12. húzórugóval azt a célt szolgálja, hogy a lánc egyébként laza ágát állandóan kifeszítve tartsa és így kiküszöbölje a 3. vezértest forgásában szabálytalanságok előfor^ dulását. A példaképpen ismertetett eljárás értelemszerűleg Fellow-rendszerű gépnél is alkalmazható azzal a különbséggel, hogy ilyenkor a 8. támaszték nem sík, hanem a fogazószerszám osztóvonalával arányos vezérgörbéjű hengerfelület. Az arányossági tényező — . (2. ábrát.