143049. lajstromszámú szabadalom • Fatalpú lábbeli

Megjelent: 1956. augusztus hö 1-én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.049. SZÁM 71. a. 13-17. OSZTÁLY - Va—520. ALAPSZÁM Fatalpú lábbeli Vathi Géza asztalos és Virág Ignác SZTK-járadék os, mindketten Budapesten. A bejelentés napja: 1954. szeptember 29. A találmány főként ipari munkások számára való, fatalpú lábbeli. Ismeretesek efféle lábbelik, melyek fatalpát és fasarkát bőr, gumiszövet vagy hajlékony — és előnyösen rétegezett •— lágyék hidalja át, a lábbeli felsőrésze pedig, köröskörül kifele fordított szegélyénél fogva, kívülről van a talprészekhez erősítve. Az idevágó előzményekből ismeretes javaslatok közül az egyik fajtájú kivitel (131,846. sz. magyar szabadalmi leírás) szerint a farészeket külön fémfoglalatok közbeiktatásával erősítjük fel. E megoldás hátránya, hogy a fémfoglalatok szükségképpen a lábbeli belseje felől erősítendők fel ,és felerősítőszerveik oldalról könynyen szétfeszíthetik a farészeket, másfelől pedig csakhamar kiszakadhatnak a bőrrészekből, továbbá, hogy miattuk, főként járás közben, hézagok támadhatnak a talp és felsőrész között. A másik fajta kivitel (70,539. és 94,724. sz. magyar szabadalmi leírás szerint a lágyakban hosszanti acéllemez, ill. acélszalag-pár rejlik. E megoldás hátránya, hogy a rugóbetétek károsan eltolják a hajlítási nullvonalat és e réven fárasztóan deformálják a lábbelit, hiszen a velük együvéfogott egyéb részek vagy túlfeszítést, vagy túlságos összenyomást szénvednek. Ha mindkét végükön rögzítjük őket, akkor középütt domborodnak ki legjobban és ott kiszakítják a varratokat, ha pedig egyik végüknek szabad hoszszanti elmozdulást engedünk, akkor viszont elnyírják a varratokat és hántják a velük érintkező részeket. Amellett az acélrugók rozsdásodnak, törnek és nem is hőszigetelők. A találmány a bevezetőben említett lábbelikből indul ki, azonban nem fémes lágyékra szorítkozik és jellegzetessége, hogy az ilyen lágyék két harántszegélye belülről a talprészek belső szintjéig sülylyesztett íémpánttal van leerősítve, továbbá, hogy a fatalpnak, valamint a fasaroknak egymásra néző oldalába egy-egy fémheveder van süllyesztve, amelyek végei kampósan meggörbítve a lábbeli felső részének kifelé fordított szegélyébe, ill. az ezt borító leeresztőcsíkba kapaszkodnak és átlapolják a nem fémes lágyék és a többi fatalprész találkozóéleit. Az új lábbeli, a kívánt tartósság mellett, a járáshoz kellő hajlékonyságot biztosít. A lágyék két vége u. i. befalazott tartó módjára viselkedik, közbül pedig mindenkor együtt mozdul el a lábbeli felsőrészével anélkül, hogy viszonylagos eltérés támadna közöttük. így az eddigi hátrányok kiküszöbölődnek, de megmaradnak a kezdettől fogva elérni kívánt abbéli előnyök, hogy lényegesen egyszerűbbé és olcsóbbá újítjuk a lábbeli gyártását, amennyiben nincs szükség hozzá kéregtalpra, elesik mindennemű ideiglenes összeállítás és összeerősítés, végül pedig mellőzzük az eddig az összeállított lábbeli belseje felől eszközölt terhes munkálatokat. A farészeket lehetőleg keményfából, esetleg rétegezve vagy műfából készítjük, a lágyékot pedig célszerűen úgy, hogy felső lapja bőr és alsó lapja gumiszövet legyen. A lábbeli felsőrészét a lágyakhoz fonalas varrással, egyebütt i pedig szegezéssel, csavarolással, szögecseléssel vagy egyéb fémes öszszekötéssel, pl. kapcsolókampókkal erősítjük. Ily formán a lábbelirészek anyagi természetéhez a legjobban alkalmazkodva, gyorsan láthatjuk el az egybeerősítést. Patkót és egyéb vasalást, pl. végigmenő fémlemez-borítást és védőszegeket közönségesen alkalmazhatunk. A rajzok vázlatosan tüntetik fel az új lábbeli egyik kiviteli alakját. Az 1. ábra a talp oldalnézete. A 2. ábra a kész lábbeli tört oldalnézete, az orránál pedig hosszmetszete. A 3. ábra felső fele a talp alaprajza, alsó fele pedig a kész lábbeli vízszintes metszete. A háromrészű talp a tulajdonképpeni —1-— fatalpból, a —2— fasarokból és a kétrétegű hajlékony —3— lágyakból áll. A —3— lágyék mindegyik felső harántszegélyét a lábbeli belseje felől leerősítő —4— fémpánt, pl. alumíniumpánt borítja, hogy a lágyék és a többi részek közötti összekötés a járás közben előforduló igénybevételeknek ellenálljon. A —4— fémpántot szegekkel, vagy csavarokkal erősítjük le, magától értetődően még a lábbeli összeállítása előtt. A farészek felső szegélyén vállszerű lépcsőfok fut körül, mégpedig a harántirányú részeken —5— lépcsőfok a —3— lágyék ottani szegélyeinek és egyebütt ^—6— lépcsőfok a —7— felsőrész kifelé fordított -^8— szegélyének behelyezéséhez, hogy az egybeillesztés és összeszegezés minél pontosabb és tökéletesebb lehessen. A —8— szegélyt külső —9— leerősítőcsík borítja, melyet szintén a farészekhez szegezünk, hogy a —8— szegély erősen kapcsolód-