143020. lajstromszámú szabadalom • Pattanóelemes állítható hőkioldó

Megjelent: 1956. június hó 1-én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.020. SZÁM 2.1. c. 68-72. OSZTÁLY — Ha-294. ALAPSZÁM Pattanóelemes állítható hőkioldó A Magyar Állam, mint a feltaláló: Harsányi Ferenc műszerész, budapesti lakos jogutóda, Budapest. A bejelentés napja: 1953. január 3. Az eddig alkalmazott hőkioldókat az jellemzi, hogy a hő hatására lassú, ingadozó elhajlást végző bimetállkilincs-szerkezetet mozgat, melynek átbil­lenése folytán egy felhúzott rugó egyszerre érvé­nyesíti erejét valamilyen emelőszerkezetre, mely az áramkört megszakítja. Ez a kilincsszerkezet min­den hőkioldó típusnál más elrendezést és megol­dást kívánt, mivel a .konkrét kapcsolótípus konstrukcióiához tartozott. A kilincsszenkezet nél­külözhetetlen alkatrésze az ismeretes kapcsolóknak. A használatos hőkioldóknak jellemzője még, hogy viszonylag nagytömegű bimetáll felhasználásával készülnek és így a bimetáll felmelegedésének mér­tékére nagy befolyással van a környezet hőmérsék­lete. A bimetáll a felmelegítéséhez is sok hőmeny­nyiséget igényel a viszonylag nagy tömege miatt, azonkívül hőátadással az egész szerkezetet átmele­gíti. Ez pontatlanságot okoz és a működés meg­bízhatóságát csökkenti. A találmány szerinti hőkioldó a felhasznált bi­metáll meghajlított formájú kiképzése folytán, fel­melegedése következtében határozott pattanómoz­gást végez. A rászerelt érintkezővel közvetlenül al­kalmas áramkör zárására és nyitására, tehát a ki­lincsszerkezetek teljesen kiküszöbölhetők. Mivel rugós kílincsszerkezetek a találmány szerinti meg­oldásnál nincsenek, a hőkioldó mechanikailag füg­getlenné válik a kapcsolótól, s ennek következté­ben válik lehetségessé, hogy külön elektromos egy­ségként, bárhol a kapcsolótól jövő vezeték mentén elhelyezhető. Mivel a kapcsolóval csak elektromos kapcsolata van, bármilyen rendszerű és gyártmá­nyú mágmeskapcsolóhoz alkalmazható. Alkalmazá­sának további jelentőségét az adja meg, hogy egy­ségesen nagy sorozatban gyártható és a már üzem­ben levő sokféle típusú kapcsolóhoz is nehézség nélkül alkalmazható. A találmány szerinti hőkiol­dóban felhasznált bimetáll kis tömege folytán a környezet hőmérsékletétől gyakorlatilag független, nem melegíti át az egész: kapcsolót, kiiktatása után aránylag gyorsan lehűl, ennek következtében meg­bízhatóan és pontosan működik. A találmány szerinti hőkioldó két példaképpeni megoldását a mellékelt rajz ábrái tüntetik fel. Az I. ábra szerinti kivitel 0,25—8 A-ig, míg a 2. ábra szerinti kivitel 6—120 A-ig alkalmazható. A 3. ábra a mindkét kivitelnél azonos szabályozás elvi kapcsolását tünteti fel. Mindkét kivitelnek egymástól szigetelt áramköre van, egyik a biztosítandó áramkör, mely az ellen­állásokon folyik keresztül, a másik a mágneste­kercs áramköre, melyet az érintkezőpár nyit és zár. A pattanó hőelem (5) egy csavarral (6) van a szigetelt házban (1) rögzítve. A hőelem másik végébe egy érintkező csúcs van nyomva, mely zárt állapotában az érintkező csavaron (7) fekszik fel. A hőelem ki vaun domborítva és ez teszi képessé a pattanó mozgásra. A kidomborítás mértéke meg­szabja az átpattanási hőfokot, mely hőfok a bime­tálloknál szokásos hőkezelés után állandó marad. Az átpattanási hőfokot célszerűen 70 C°-ra választ­juk. A hőfok eléréséhez szükséges meleget a fűtő­szál (18) állítja elő, ezen folyik keresztül a biz­tosítandó áramkör egy része. Az átfolyó áramot a szabályozó ellenálláson (16), 17) a tolókával (14, 15), illetőleg a menetesanyával (10) határozzuk meg. A biztosítandó áramkörhöz a csatlakozólábbal (2) rögzítjük, ahonnan a szártartón át jut az áram a fűtőszálhoz. Ugyancsak a csatlakozólábakról jut az áram a hengertartón (9) keresztül a szabályozó ellenálláshoz is. Majd a meoetesanyán (10) és a hozzáfeszülő skálatartón (12) át jut a másik csat­laközólábhoz. Az anyag az ellenálláson elforgat­ható és középső beszúrása mutatja a skálán (13) a beállított névleges áramot. A tartó (8) a henger ki­támasztására szolgál. . • , A 2. ábra szerinti kivitelnél a két különböző ke­resztmetszetű huzal egy-egy vége csatlakozik a lábakhoz, másik vége a házhoz van rögzítve. A kettő között a tolóka (14, 15) zárja az áramkört. A tolóka elmozdítása más-más ellenállást állít be, s a tolóka mellett a vastagabb huzalon beütött be­osztás mutatja a hozzátartozó névleges áramerőssé­get. A kivezető (4) a mágnestekercs áramkörébe csatlakozik. Több kioldó alkalmazásánál ezek a kapcsok, szorosan kötendők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom