143020. lajstromszámú szabadalom • Pattanóelemes állítható hőkioldó

Megjelent: 1956. június hó 1-én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.020. SZÁM 2.1. c. 68-72. OSZTÁLY — Ha-294. ALAPSZÁM Pattanóelemes állítható hőkioldó A Magyar Állam, mint a feltaláló: Harsányi Ferenc műszerész, budapesti lakos jogutóda, Budapest. A bejelentés napja: 1953. január 3. Az eddig alkalmazott hőkioldókat az jellemzi, hogy a hő hatására lassú, ingadozó elhajlást végző bimetállkilincs-szerkezetet mozgat, melynek átbillenése folytán egy felhúzott rugó egyszerre érvényesíti erejét valamilyen emelőszerkezetre, mely az áramkört megszakítja. Ez a kilincsszerkezet minden hőkioldó típusnál más elrendezést és megoldást kívánt, mivel a .konkrét kapcsolótípus konstrukcióiához tartozott. A kilincsszenkezet nélkülözhetetlen alkatrésze az ismeretes kapcsolóknak. A használatos hőkioldóknak jellemzője még, hogy viszonylag nagytömegű bimetáll felhasználásával készülnek és így a bimetáll felmelegedésének mértékére nagy befolyással van a környezet hőmérséklete. A bimetáll a felmelegítéséhez is sok hőmenynyiséget igényel a viszonylag nagy tömege miatt, azonkívül hőátadással az egész szerkezetet átmelegíti. Ez pontatlanságot okoz és a működés megbízhatóságát csökkenti. A találmány szerinti hőkioldó a felhasznált bimetáll meghajlított formájú kiképzése folytán, felmelegedése következtében határozott pattanómozgást végez. A rászerelt érintkezővel közvetlenül alkalmas áramkör zárására és nyitására, tehát a kilincsszerkezetek teljesen kiküszöbölhetők. Mivel rugós kílincsszerkezetek a találmány szerinti megoldásnál nincsenek, a hőkioldó mechanikailag függetlenné válik a kapcsolótól, s ennek következtében válik lehetségessé, hogy külön elektromos egységként, bárhol a kapcsolótól jövő vezeték mentén elhelyezhető. Mivel a kapcsolóval csak elektromos kapcsolata van, bármilyen rendszerű és gyártmányú mágmeskapcsolóhoz alkalmazható. Alkalmazásának további jelentőségét az adja meg, hogy egységesen nagy sorozatban gyártható és a már üzemben levő sokféle típusú kapcsolóhoz is nehézség nélkül alkalmazható. A találmány szerinti hőkioldóban felhasznált bimetáll kis tömege folytán a környezet hőmérsékletétől gyakorlatilag független, nem melegíti át az egész: kapcsolót, kiiktatása után aránylag gyorsan lehűl, ennek következtében megbízhatóan és pontosan működik. A találmány szerinti hőkioldó két példaképpeni megoldását a mellékelt rajz ábrái tüntetik fel. Az I. ábra szerinti kivitel 0,25—8 A-ig, míg a 2. ábra szerinti kivitel 6—120 A-ig alkalmazható. A 3. ábra a mindkét kivitelnél azonos szabályozás elvi kapcsolását tünteti fel. Mindkét kivitelnek egymástól szigetelt áramköre van, egyik a biztosítandó áramkör, mely az ellenállásokon folyik keresztül, a másik a mágnestekercs áramköre, melyet az érintkezőpár nyit és zár. A pattanó hőelem (5) egy csavarral (6) van a szigetelt házban (1) rögzítve. A hőelem másik végébe egy érintkező csúcs van nyomva, mely zárt állapotában az érintkező csavaron (7) fekszik fel. A hőelem ki vaun domborítva és ez teszi képessé a pattanó mozgásra. A kidomborítás mértéke megszabja az átpattanási hőfokot, mely hőfok a bimetálloknál szokásos hőkezelés után állandó marad. Az átpattanási hőfokot célszerűen 70 C°-ra választjuk. A hőfok eléréséhez szükséges meleget a fűtőszál (18) állítja elő, ezen folyik keresztül a biztosítandó áramkör egy része. Az átfolyó áramot a szabályozó ellenálláson (16), 17) a tolókával (14, 15), illetőleg a menetesanyával (10) határozzuk meg. A biztosítandó áramkörhöz a csatlakozólábbal (2) rögzítjük, ahonnan a szártartón át jut az áram a fűtőszálhoz. Ugyancsak a csatlakozólábakról jut az áram a hengertartón (9) keresztül a szabályozó ellenálláshoz is. Majd a meoetesanyán (10) és a hozzáfeszülő skálatartón (12) át jut a másik csatlaközólábhoz. Az anyag az ellenálláson elforgatható és középső beszúrása mutatja a skálán (13) a beállított névleges áramot. A tartó (8) a henger kitámasztására szolgál. . • , A 2. ábra szerinti kivitelnél a két különböző keresztmetszetű huzal egy-egy vége csatlakozik a lábakhoz, másik vége a házhoz van rögzítve. A kettő között a tolóka (14, 15) zárja az áramkört. A tolóka elmozdítása más-más ellenállást állít be, s a tolóka mellett a vastagabb huzalon beütött beosztás mutatja a hozzátartozó névleges áramerősséget. A kivezető (4) a mágnestekercs áramkörébe csatlakozik. Több kioldó alkalmazásánál ezek a kapcsok, szorosan kötendők.