143019. lajstromszámú szabadalom • Járműrugózás

Megjelent: 1956. június hó 1-én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.019. SZÁM 20. d, 21-22. OSZTÁLY — Ja-186. ALAPSZÁM Járműrugósás A Magyar Állam, mint a feltaláló, dr. Javorik László budapesti lakos jogutóda. A bejelentés napja: 1953. augusztus 10. Pótszabadalom a 142379. lajstromszámú törzsszabadalomhoz. A jelen pótszabadalom tárgyát képező találmány a 142.379 lajstromszámú törzsszabadalom szerinti rugószerkezetnek jármű rugózásként való alkalmazására vonatkozik. Lényege abban van, hogy két törzsszabadalom szerinti rugószerkezetet a függőlegeshez szimmetrikusan úgy iktatunk a rugózandó alváz és a csapágy közé, hogy a rugószerkezetet, vagyis a rugót és a kart az egyik részhez erősítjük, a másik részt pedig a karhoz csuklós rúddal kötjük. Az ilyen módon való rugózásnak előnye abban van, hogy karakterisztikája az elemek megfelelő elhelyezésével és méretezésével a lineáristól eltérve alkalmas módon megváltoztatható. Nagy önsúly és kis raksúly esetén a rugózást úgy képezzük ki, hogy a terhelés első részében kemény legyen, a terhelés további növelése esetén pedig lágyabbá váljék. Kis önsúlynál és nagy raksúlynál pedig a rugózást úgy fogjuk méretezni, hogy a rugózás a terhelés kezdetén és végén lágy legyen, közben pedig kemény. Az ábrák a találmány szerinti jármű rugózásnak két kiviteli példáját tüntetik fel. Az 1. ábrán oly megoldás látható, amelynél az alváz a rugószerkezet útján a csapágyra támaszkodik, a 2. ábrán pedig oly megoldás, melynél az alváz a csapágyra fel van függesztve. Mindkét megoldásnál a két rugószerkezet az 1 alvázon van. A 2 kétkarú emelő az alvázhoz erősített 3 csukló körül fordulhat el. 4 vége az 5 csavarrugó útján az alvázra támaszkodik, 6 vége pedig á 7 csuklósrúd útján a csapágyra erősített 8 tartóra. Az 1. ábra és a 2. ábra szerinti megoldás között, mint már fentebb említve volt, az a különbség, hogy a rugószerkezetek és velük az alváz az első esetben a 7 csuklós rudakkal alá van támasztva, míg a második esetben a 7 csuklós rudakon függ. Az utóbbi mindenesetre stabilisabb megoldás és ebből a szempontból megfelel a kötegrugóknál általában alkalmazott megoldásnak. Ezáltal azonban a rugórendszer karakterisztikája jellegében is mutatkozik eltérés, mert az első megoldással meredekből lankásodó diagram nyerhető, ami nagy önsúlyú és kis raksúlyú járműveknél előnyös, míg a második megoldásnál a diagram kezdete és vége lapos, közepe meredek: inflexiós pont áll elő a függesztő karok változásának behatása révén, ami a kis önsúlyú — nagy raksúlyú járműveknél célszerű. Természetesen a találmány nemcsak az ábrákon feltüntetett elrendezések szerint valósítható meg, hanem a rugót és a kétkarú emelőt másképp is lehet elhelyezni, illetve kialakítani és a megtámasztást, illetve felfüggesztést megoldani. Szabadalmi igénypontok: 1. A 142.379 lajstromszámú törzsszabadalom 1. igénypontja szerinti rugószerkezet kiviteli alakja járművek rugózásához, azzal jellemezve, hogy rugója (5) és karja (2), ez utóbbi forgáscsapjával (3), a járműnek a rugószerkezettel összekapcsolt egyik részéhez (1) van erősítve, másik részével (8) pedig a kar (2) egyik vége (6) csuklós elem (7) útján kapcsolódik. 2. Az 1. igénypont szerinti rugószerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a .rugószerkezet (5, 2) a jármű alvázához van erősítve és a csuklós elemmel (7) a csapágyra, vagy arra erősített tartóra (8) függesztve. 1 rajz A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója. 409. Terv Nyomda, 1956. — Felelős vezető: Bolgár Imre.