143018. lajstromszámú szabadalom • Elektromos meghajtószerkezet sínen mozgó játékjárműhöz

Megjelent: 1956. június hó 1-é

n ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.018. SZÁM 77. f. 13—21. OSZTÁLY — Je~108. ALAPSZÁM Elektromos meghajtó sxerkexet sínen moxgó játékjárműhox Bejelentő neve: Imreh Miklós tanuló, Budapest. Bejelentés napja: 1955. április 6. Ismertek nagyszámban az oly elektromos játékvasútak, sínautóik stb., melyeknél a vontatókocsi — mozdony — kerekeit kis elektromotorral — fogaskerekek közvetítésével, vagy más módon — forgatják meg. Ezek a kis szerkezeti megoldások meglehetősen kényesek, drágák, hamar kopnak és romlanak. A találmány szerinti m«ghajtászerkezet sokkal olcsóbb, üzembiztosabb az eddig ismerteknél, továbbá a régebbi meghajtószerkezetekkel szemben az alábbiakban ismertetett oly előnyökkel bír, melyekkel azok nem rendelkeztek. Egyszerű szerkezetére a legjellemzőbb, hogy forgó alkatrészek, tengelyek, fogaskerékrendszerek nincsenek — kivéve a jármű kerekeit, melyek azonban itt kizárólag csak a sínen való vezetést szolgáig ák. Elvi működése a következő: A mozdony testében bárom egymás mögött elhelyezett elektromágnes van beépítve, melyeknek nyitott pólusai a sín „talpfái" felé, tehát lefelé néznek. A „talpfák" mágneses vezető anyagból, tehát lágyvas lemezekből készülnek, továbbá a mágneses pofák és a „talpfa" közötti távolság egynéhány tized milliméter. A „talpfák" elektromosan elszigeteltek a vasúti síntől. A mozdony vagy jármű alsó részéről csúszóérintkezők érnek a síntől elszigetelt „talpfák "-hoz úgy, hogy az elektromágneseik részint a sínen, részint a „talpfákon" keresztül felváltva, periodikusan kapják az áramot. Ha áramot kapcsolunk a sínekre, akkor a tekercsek is áram alá kerülnek és pedig oly sorrendben, hogy az elektromágnesek egyértelműen, azonos irányba húzzák magukat és ezzel az egész vonatot, vagy csak a járművet a legközelebbi „talpfa" felé. Ha ez bekövetkezett, akkor annak az elektromágnesnek szakad meg az áramköre, mely a „talpfa" fölé került és a másik, ill. a harmadiik elektromágnes kapcsolódik be, mely még nincs a „talpfa" fölött. Ily módon haladómozgás létesül és az elektromágnesek holtpont nélkül húzzák egy irányba magukat „talpfáról"-,,talpfára", s :•;.;« Minthogy az elektromágnesek a mozdony testét a „talpfához" húzzák, a mozdony a legnagyobb sebesség mellett fordulóban is stabilan mozog és nem siklik ki a sínekből, aminek akkor van különös jelentősége, amikor a síneket és a járműveket pl. az asztalon működtetjük. Egy példaképpeni kivitele a csatolt rajz szerint: Az (1) mozdony testébe behelyezett (2), (3), (4) elektromágnesek egy (5) vasúti sínre épített lágyvas lemezkből kiképzett (6) „talpfáik" fölött néhány tized milliméter légréstávolságban helyezkednek el, oly módon, hogy az elektromágnesek nyitott saruit ezek a „talpfák" zárják rövidre. A saruk, illetőleg az elektromágnesek középvonalainak egymástól való távolsága 1 2/3 talpfatávolság. A (7), (8), (9) csúszókontaktusok eltolható (10) szigetelőlapra vannak erősítve egymástól 2/3 talpfatávolságra. Ha a mozdony az ábrán feltüntetett nyíl irányában halad, akkor a (7) érintkező kapcsolja az áramkörbe a (2) elektromágnest. A (2) elektromágnes a hozzá legközelebb álló „talpfa" fölé húzódik. Amikor pontosan föléje kerül, a (7) csúszóérintkező eltávolodva az alatta elmaradó „talpfától" megszakítja a (2) elektromágnes áramkörét. Ugyanakkor a (4) elektromágnest már kapcsolta a (9) csúszóérintkező egy másik „talpfán" keresztül. Most. a (4) elektromágnes húzza a vonatot a másik „talpfához" ugyanazon irányban. A holthelyzet elérése előtt kapcsolja a (3) elektromágnest a (8) kapcsoló, miközben a (4) elektromágnes kiiktatódott. A középső elektromágnes holtponti helyzetébe kerüléseikor a folyamat addig is-' métlődik, míg a sín és a „talpfák" áram alatt vannak. Ha a csú szóérintkezőket a szaggatott vonallal feltüntetett helyzetükbe toljuk, akkor az elektromágnesek az ellenkező irányba húznak, tehát a vonat ellenkező irányba közlekedik. A csúszóérintkezők bármely eddig ismert távvezérlési, vagy helyi kézikikapcsolási módon e két helyzetbe hozhatók és így a mozdonnyal, vagy a vonattal tetszés szerinti mozdulatok végezhetők.