143005. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses eljárás és berendezés ferromágneses anyagok keresztmetszetének, különösen lemezanyagok vastagságának célszerűen folyamatos ellenőrzésére

143.005 5 hasonlóan — járulékos gerjesztő tekercsekkel is szabályozhatjuk. A fentiekben oly példaként! kiviteli alakokat ÍSK •mertettünk, amelyeknél a vastagságra jellemző villamos jelet az anyag vizsgált részében keltett fluxus és a mérésre hasznosított tekerccsel járulékosan kapcsolódó egyéb fluxusok összegéből származtattuk. Minthogy a vizsgált anyagon kívüleső fluxusok jó megközelítéssel a gerjesztő áram erősségével arányosak, állandó értéken való tartásuk végett az eddig ismertetett példakénti kiviteli alakok esetén áramstabilizáló 44 elemet alkalmaztunk és nagyságukat az indikáló szerv skáláját helyesbítő tényezőként vettük figyelembe. Az átmágnesező tér intenzitásával arányos és a vizsgált anyagtól független fluxusok kiküszöbölése végett azonban eljárhatunk úgy is, hogy a homogén átmágnesező teret létesítő elektromágneses rendszerből és a villamos jelet származtató eszközökből álló mérőelemhez a találmány értelmében ezzel elektromágnesesen egyenértékű, de a fluxuskapcsolódások szempontjából ellentétes hatású ellenmérő-elemet csatlakoztatunk. Az ilyen megoldás általános elvi elrendezését a 25. ábrán, tüntettük fel. Ez esetben a 40 mérőelemhez ezzel elektromágnesesen egyenértékű, de a fluxuskapcsolódások szempontjából ellentétes hatású 40a ellenmérő-eiem van csatlakoztatva. A két 40 és 40a mérőelem elektromágneses jellemzőit úgy választjuk meg, hogy akkor, amikor a 40 mérőelemben nincs vizsgálandó 45 anyag és a gerjesztő áram nagysága a mérésre kijelölt tartományon belül van, a 42 szerv által indikált villamos jel zérus legyen, vagyis a vizsgált anyagban keltett fluxustól független fluxusokból származó villamos jelek egymást kiegyenlítsék. Az ilyen kompenzációs megoldásoknál a gyakorlatilag lehetséges határok között legjobban érvényesül a találmány alapgondolata, mert ez esetben a keresztmetszetre jellemző villamos jel kizárólag a vizsgált anyag keresztmetszetére ténylegesen jellemző saját fluxusból származik, a saját fluxus pedig a saját indukcióval (B, = B—H) és a vizsgált keresztmetszettel arányos. A saját indukció '(Bj) mármost legfeljebb a telítési indukció (Bs

) értékéig növelhető. A telítési indukció viszont gyakorlatilag csak az anyag, összetételétől függ és ugyanabból az adagból származó anyagok vizsgálata esetén állandónak tekinthető. Ha tehát vizsgálat közben a gerjesztő áram erőssége elég nagy ahhoz, hogy a vizsgált anyagban keltett indukció a telítési értéket (Bs

) jól megközelítse, a gerjesztő áram esetleges ingadozásai nem okoznak mérési hibát. Ilyen esetben a gerjesztő áram stabilizálása is elmaradhat. ' Ha viszont a vizsgált 45 anyag mágneses szempontból eléggé homogénnek tekinthető és a telítési állapot megközelítéséhez túl nagy gerjesztést kellene alkalmaznunk, célszerűbb, ha a gerjesztés állandó értékét a 44 elem alkalmazásával biztosítjuk. Az áramstabilizáló 44 elemet ezért a 25. ábrán szaggatott vonalakkal tüntettük fel. Ha elsősorban az a célunk, hogy a vizsgált 45 anyag keresztmetszetének vagy vastagságának valamilyen előre meghatározott értéktől való eltéréseit állapítsuk meg, eljárhatunk úgy, hogy a névleges keresztmetszetű anyagban keltett fluxus addicionális kiküszöbölése végett az ellenmérő-elemet a találmány értelmében a vizsgált anyag névleges keresztmetszetű darabját az ellenmérő-elem mágneses körébe iktató elemekkel látjuk el'. A kompenzációs elv alkalmazásának ezt a változatát a 25. ábrán szaggatott vonalakkal feltüntetett 41a ellen- • pályával, valamint a 41a ellenpályába helyezett és a névleges keresztmetszetnek megfelelő keresztmetszetű, egyébként a vizsgált 45 anyaggal minden tekintetben azonos minőségű 45a etalonnal érzékeltettük. A 26. ábrán a kompenzációs elv gyakorlati megvalósítására jellemző kapcsolási vázlat oly példakénti kiviteli alakját tüntettük fel, amelynél etalont nem alkalmazunk, amely tehát a keresztmetszet abszolút értékének mérésére alkalmas. E példakénti kiviteli alak abban különbözik a 2—4. ábrák szerinti példakénti kiviteli alaktól, hogy egyrészt 470 mérőtekercset, másrészt 46a,470a tekercsekből álló oly 40a ellenmérő-elemet alkalmaztunk, amelynél a 46a,470a tekercsek kölcsönös indukciós együtthatója egyenlő a 40 mérőelem 46,470 tekercseinek kölcsönös indukciós együtthatójával, a két 40,40a mérőelern pedig elektromágnesesen ellentétes értelemben van az indikáló 42 szervhez csatlakoztatva. Etaionos példakénti kiviteli alak látható a 27—29. ábrákon is. E példakénti kiviteli alak a 7—9. ábrák szerinti példakénti kiviteli alaktól lényegében abban tér el, hogy külön 470 mérőtekercse van, a gerjesztő 46',46" tekercsek a 48,48" jármokon vannak elrendezve, a 40 mérőelemhez pedig ezzel elektromágnesesen egyenértékű, de ellentétes hatású, a vizsgált 45 anyag névleges keresztmetszetével egyenlő keresztmetszetű 45a etalont tartalmazó 40a ellenmérő-elem van villamosan csatlakoztatva. A 40a ellenmérő-elem megfelelő részleteire, amint ezt általánosságban már említettük, a hivatkozási számokat kiegészítő „a" index utal. E példakénti kiviteli alak esetén az indikáló 42 szerv úgy van' kialakítva, hogy a 45a etalonhoz viszonyított keresztmetszeti eltéréseket előjelhelyesen mutatja. Evégből a 470, illetőleg 470a mérőtekercsekből származó villamos jelet 52, illetőleg 52a egyenirányítóval egyenirányítva 53, illetőleg 53a munkaellenálláson vezetjük át. A munkaellenálláson jelentkező feszültségesésekheik a névleges keresztmetszettől való eltérésre jellemző különbséget az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén az 53,53a munkaellenálásokhoz csatlakoztatott egyenáramú 54 műszeren előjelhelyesen olvashatjuk le. E példakénti kiviteli alak egyébként a keresztmetszet abszolút értékének méréséi-e is alkalmas, ha a 40a ellenmérő-elemből a 45a etalont eltávolítjuk. Ezért a 45a etalont a 27, ábrán szaggatott vonalakkal ábrázoltuk. A méréssel szemben támasztott kisebb szabatossági követelmények esetén, vagy a névleges keresztmetszettől való kisebb eltérések meghatározása végett a keresztmetszetre jellemző villamos jelet nemcsak a fluxusingadozások okozta feszültségváltozásokból, hanem a fluxusingadozásofcból származó feszültségváltozásoknak a gerjesztő áramra gyakorolt viaszahatásából, vagyis a gerjesztő áram ingadozásaiból is származtathatjuk. Ilyen esetben természetesen a 40,40a mérőelemek gerjesztő áramköreit egymástól galvanikusan el kell választanunk. A találmány szerinti berendezés ilyen példa-