143002. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kozmetikai készítmény előállítására
Megjelent: 1956. június hó 1-én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.002. SZÁM 30. h. 11-13. OSZTÁLY — VA—509. ALAPSZÁM Eljárás kozmetikai készítmény előállítására Dr. Vajk Árpádné képesített kozmetikus, Budapest, Dr. Béres Tibor orvos és vegyészdoktor, Budapest. A bejelentés napja: 1954. július 3. Ügy találtuk, hogy humifikált szerves anyagokból mint például komposzföldből, tőzegből, lignitből, barnaszénből kinyert huminsavak külsőleg alkalmazva igen jó hatást fejtenek ki a bőr-, haj-és körömápoló szerekbe bedolgozva. E kozmetikai készítmények hatását igen kedvezően befolyásolják és felfokozzák. A találmány e felismerésen alapszik és abban van, hogy kozmetikai -készítményekbe huminsavakat kebelezünk be. A huminsavat kenőcs- vagy krém-alapanyagba kebelezhetjük be, amkioris a huminsav a bőrre huzamos ideig fejtheti ki hatását. A találmány értelmében azonban folyékony olajszerű készítményekbe is bevihetjük, melyben a huminsavak finom diszperzió alakjában lehetnek jelen. Hasonlóképpen vizes vagy alkoholos közegben is alkalmazhatjuk a huminsavat, amikor is olyan készítményeket kaphatunk, melyeket használat előtt föl kell rázni. A huminsavat a találmány értelmében szappanba beágyazva is alkalmazhatjuk. A huminsav mennyisége tág határok között váltakozhat és függ attól, hogy a kozmetikai készítményt milyen célra és mennyi ideig használjuk, így például zsíros kenőcsökbe 0,5—5%, előnyösen ]—2%, huminsavat alkalmazunk. Szappanba, mely rövidebb ideig érintkezik a bőrrel lényegesen nagyobb mennyiséget, például 20%-ot. alkalmazhatunk. A huminsav előállítására több módszer ismeretes. Kozmetikai célokra igen jól használható anyagot kaphatunk, ha a huminsavakat tartalmazó anyagokat híg vizes alkáli-oldattal kivonatoljuk és a kivonatból a huminsavakat savval, előnyösen sósavval kicsapjuk. Az így kapott csapdékot a folyadéktól elkülönítjük, híg lúgban újból feloldva és savval kicsapva tisztíthatjuk, majd a kicsapáshoz használt savtól vízzel történő mosással mentesítjük. Az ily módon tisztított huminsavakat víztől, például centrifugálással elkülönítjük és nedves állapotban dolgozzuk be a kozmetikai készítményékbe. Mivel a huminsavak kolloid és gélképzésre hajlamos anyagok, elég nagy mennyiségű vizet tartanak vissza és ilyen állapotban mikroorganizmusok részére alkalmas táptalajt alkotnak, ezért célszerű, ha azokhoz tartósítószereket, például benzoesavat, adagolunk. Ha a nedves huminsavat olyan kozmetikai készítményekbe dolgozzuk be, mely a mikroorganizmusok fejlődését meggátolja, például alkohol tartalmú készítménybe, akkor ilyen tartósító adalékra szükség nincsen. A kozmetikai készítményekbe bedolgozandó huminsavat előnyösen tőzegből állíthatjuk elő, például a következő módon: 50 g légszáraz tőzeget 500 cm3 2%-os nátronlúgoldattal gyakori rázás közben 24 óráig kivonatolunk. A leszűrt oldat minden 100 cm3 -ére számítva 5 cm 3 tömény sósavat adunk hozzá és az oldatot jól keverjük, amikor is az oldat sűrű péppé alakul át. E pépes anyagot centrifugáljuk, a folyadékot elöntjük, a csapadékot újból 2%-os lúgban oldjuk és sósavval a kicsapást megismételjük, majd centrifugáljuk. A csapadékot ezután 500 cm3 vízbe felvesszük, jól összekeverjük, majd a vizet centrifugálással elkülönítjük. Ezt a műveletet 6—8-szor megismételjük, amikor is a huminsav csapadék sósavtól gyakorlatilag mentessé válik.- A centrifugálással víztelenített még nedves huminsavat használjuk fel azután a kozmetikai készítmények előállításához. Az alábbi példákban szereplő huminsav ilyen nedves készítményre vonatkozik. 1. Példa. Az alábbi zsíros kenőcsbe, melynek, összetétele a következő: 250 g lanolin (vízmentes) 250 g vazelin 125 g olívaolaj 5 g benzoesav 125 g víz 10 g huminsavat kebelezünk be. Célszerűen úgy járunk el, hogy a huminsavat az összekevert kenőcs-alapanyag egy kis részébe előbb egyenletesen bedolgozzuk és az így kapott egynemű kéve-
