142974. lajstromszámú szabadalom • Eljárás arilszulfamino-tiazolok előállítására
o Megjelent: 1956. évi; április hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEfRÁS 142.974. SZÁM 12. p. 1—5. OSZTÁLY — SA—690. ALAPSZÁM Eljárás arilszulfamino-tiaxolok előállítására A Magyar Állam, mint a feltalálók, Sasadi Béla vegyészmérnök és Schleer István laboráns, budapesti lakosok jogutóda. A bejelentés napja: 1954. szeptember 30. Az arilszulfamino-tiazolokat eddig általában kétféle módon állították elő. Régebben oly módon jártak el, hogy arilszulfokloridokat aminotiazolokkal hoztak reakcióba, később pedig olyan eljárások terjedtek el az iparban, amelyekben ariszulfotiokarbamidokat a tiazol-gyűrű képzésére alkalmas vegyületekkel, pl. klóracetonnal vagy klóracetaldehiddel reagáltattak. N HO—C—R Ar—SO2—NH—C CH .NH/ HS A fenti képleteken R = alkil vagy hidrogén. A találmány szerinti eljárás kiválóan alkalmas a p-amino-benzolszulfamido-4-metü-tiazol (Ultraseptyl) előállítására. Ebben az esetben kiinduló anyagként a p-acetilamino-benzolszulfocián-amidot alkalmazzuk, célszerűen kalciumsó alakjában és ezt merkaptoacetonnal reagáltatjuk. A reakció vizes közegben könnyen lefolyik; sebessége a hidrogénion-koncentrációval növekszik, legkedvezőbb pH = 2 körüli savasságú közegben dolgozni. Már szobahőfokon . is kielégítő sebességgel folyik a reakció, célszerűen azonban mérsékelten felemelt, 50 C° körüli hőmérsékleten folyatni a szintézist. Tapasztalataink szerint még 80 C°-on való dolgozás esetén sem lépnek fel számottevő mértékben mellékreakciók. A fentebb leírt szintézishez szükséges merkaptoaceton két módon állítható elő. Eljárhatunk úgy, hogy mono klóraceton vizes közegben alacsony hőmérsékleten alkálihidroszulfiddal reagáltatunk, előállíthatjuk, azonban ezt a terméket monoklóraceton nátriumtioszulfáttal való reagáltatása útján is. Az utóbbi esetben náti ium-aceto-niltioszulfát keletkezik, amelyből megsavanyítás esetén merkaptoaceton hasad le. Ha ezt az utóbbi utat követjük a merkaptoaceton előállítására, akkor célszerűen oly módon járhatunk el, hogy a nátriumacetoniltioszulfát vizes oldatát visszük a reakcióelegybe és így a merkaptoaceton magában a reakcióelegyben keletkezik annak megsavanyításakor. Azt találtuk, hogy mindezeknél az eljárásoknál elonyösebb módon enyhe reakciókörülmények között és az eddig elérteknél jóval nagyobb termelési hányaddal állíthatunk elő arilszulfamino-tiazolokat, ha arilszulfociánamidokat l-merkapto-2-oxo-vegyületekkel hozunk reakcióba. A reakció a következőképpen folyik le: R N—C—R II II t> . Ar—SO2—NH—C CH \/ S NH II HO-CII -C CH \ \ S / A találmány szerinti eljárás kivitelét p-amino-benzolszulfamido-4-metil-tiazol előállítása esetében az alábbi példák szemléltetik. 2. példa 85 ml oldatba, mely 24 g káliumhidroszulfidot tartalmaz, 0 C°-on 22 g 100%-os monoklóracetont adagolunk oly módon, hogy közben a hőmérséklet ne emelkedjék 5 C° fölé. Ezután az elegyet 1 óra hosszat kevertetjük, majd az oldatot 145 ml vízzel felhígítjuk, sósavval pH = 2 savasságra állítjuk be és 60 g száraz, 85%-os p-acetilamino-benzolszulfocianamid-kalciumsót adunk hozzá. Ezután a pH-t ismét 2-re állítjuk be és az elegyet 50 C°-on e pH-értéken 3 óra hosszat kevertetjük. Utána a reakcióelegyet szobahőfokra hűtjük le, semlegesítjük, az acetilamino-benzolszulfamido-4-metil-tiazolt leszűrjük, vízzel mossuk és lúggal elszappanosítjuk. 45 g p-amino-benzolszulfamido-4-metil-tiazolt kapunk, melynek olvadáspontja 240 C°, a termék halvány krémszínű. A termelési hányad tehát 83%. 2. példa 50 ml vízben 40 g 85%-os monoklóracetont emuigálunk, az elegy pH-értékét 7-re állítjuk be, majd keverés és hűtés mellett, 10 C° alatti hőmérsékleten 66 g Na2 S 2 03. 5H 2 0-ot adagolunk hozzá és utána még fél óra hosszat kevertetjük. Ha a reakció teljesen végbement — ami egy kivett minta megsavanyítása útján ellenőrizhető: ha a minta
