142972. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nylonból, perlonból és más szintetikus anyagokból való textilhulladék feldolgozására

\ Megjelent: 1956. évi április hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.972. SZÁM 76. b. 1—7. OSZTÁLY — K 0—163. ALAPSZÁM Eljárás nylonból, perionból és mán szintetikus anyagokból való textilhulladék feldolgozására Kosival! Zoltán gépészmérnök 45% és Vasadi János 35%. mindketten Budapest és Róná Ferenc csoportvezető, Felsőgöd 20% A szabadalom bejelentésének napja: 1954. március 29. A találmány eljárásra vonatkozik nylonból, perionból és más szintetikus anyagokból való textilhulladéknak gyapjú jellegű fonállá és textiliákká való feldolgozására. „Textilhulladék"-on a találmány szempontjából a felsorolt műanyagból való, fejtésre alkalmatlan ruházati tárgyak, mint használt harisnyák, rongyok, a műanyagfonalaknak kötött és szövött árukká való feldolgozásánál keletkező hulladékdarabok és konfekcionálás! hulladékok, valamint a műanyaefonalpk (szálak) feldolgozásánál keletkező fonalhulladék (kóc) értendő. Len- vagy kenderkóc-hulladékból már javasoltak len- vagy kenderrostot tartalmazó fonal előállítását oly módon, hogy a len- vagy kenderkóc tisztítása során adódó hulladékból kinyert rostokat a gyapot vagy gyapjú feldolgozásánál ismert módon dolgozták fel. Ebből a nyomtatványból azonban szakértő még nem következtethetett arra, hogy szintetikus anyagokat sikerül gyapjújellegű fonatokká feldolgozni. Eljárásunk célja, hogy a sima és eléggé kemény, általában több végtelen hosszú elemi szálból (fibrillából) összesodort szintetikus anyagból való fonalakat illetőleg szálakat olyan műveleteknek vesse alá, melyek elvégzése által fonásra alkalmas rövidebb, puhább, ívelt és teljesen különválasztott elemi szálakat kapjunk, amelyekből gyapjújellegű fonalak készíthetők. A kísérletek törekvéseinket igazolták és meglepő módon kitűnt, hogy a felsorolt textilhulladékból eljárásunk útján készített fonalak valóban a gyapjújellegű fonalak külsejét tüntetik fel. Sőt a fonalhulladék (kóc) hosszú szálaiból készített fonal cérnázva a gyapjúzefirfonal külsejét mutatja. A találmány szerinti eljárás lényege az, hogy a kiindulási anyagból, az adott esetben szükséges előkészítő műveletek (fertőtlenítés, osztályozás, szétdarabolás, felvágás stb.) elvégzése után, tépés és kártolás útján fonásra alkalmas bundát készítünk, melyet a kívánt finomságú fonalakká fonunk. Az alábbi leírásban, példaképpen, kártolt fonal előállítását ismertetjük. A találmány, az eljáráson kívül, az annak kivitelére szolgáló berendezésekre, .valamint az eljá^ rással, esetleg más elemi szálakkal való keverés útján kapott fonalból szövés, kötés, burkolás, fonatolás vagy kötélverés útján készült árukra is vonatkozik. Alább, 1. alatt, az eljárást, arra az esetre ismertetjük részletesen, amikor a kiinduló anyag fonalhulladék (kóc) és 2. alatt arra az esetre, amikor a kiinduló anyag használt harisnya. 1. Mivel a kócanyag rendszerint 1—2 m hosszú, összekuszált fonaldarabokból áll, melyek több, rendszerint 6—£ fibrillából vannak összesodorva vagy összecérnázva, a fonaldarabok rendkívül nehezen bonthatók és a közönséges kártoló gépen nem is dolgozhatók fel, mert a hengerekre felcsavarodnak. Ezért az összekuszált anyagot párhuzamosítjuk (parallelizáljuk) és elemi szálaira bontjuk. Erre a célra előnyösen két etető-hengerpárt tartalmazó és fűrészfogazattal dolgozó oly fonalbontó gépet használunk, melyről mindazok a hengerek hiányoznak, melyekre az anyag felcsavarodhatna. De alkalmazható erre a célra előtépő-henger nélküli, közönséges hengeres kártológép is, melyről a munkás- és fordító hengereket eltávolítjuk. A kártológépet, az anyag erős megfogása céljából, célszerűen két etető-hengerpárral látjuk el. E kártoló gépen a kóc szálai paralellizálódnak és a lassú etetés közben a fődob tűi a kócot alkotó fonaldarabokat tépik és elemi szálaikra bontják. A tépőkártolással nyert fátyolt, a hulladék minőségétől függően, esetleg újra átengedjük a kártológépen, a leszedőhengerről lehúzott fátyolt tölcsérben vagy gyűrűben összefogjuk és az ebből kikerülő hengeres kártolt szalagot vágógépen engedjük át, mely az anyagot a kívánt hosszúságú darabokra vágja szét. Az így kapott darabokat druszszírozó kártoló gépre visszük, majd az erről lenyúzott fátyolt 100 C° fölé, célszerűen 120—15Q C°-ra hevített, recés fémhenger és ezzel együttműködő papírhenger alkotta hullámosító szerkezeten vezetjük át, aminek következtében az elemi szálak zöme hullámossá válik.