142950. lajstromszámú szabadalom • Liofilizáló készülék és vízelvonószer a készülékhez

0 Megjelent: 1956. évi március hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYT HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.950. SZÁM 12. c OSZTÁLY'- MO~126. ALAPSZÁM Liofilizáló készülék és vízelvonószer a készülékhez A Magyar Állam, mint dr. Molnár Béla feltaláló, budapesti lakos jogutóda. A bejelentés napja: 1950. november 20. A liofilizálás szárítási eljárás, amely szerint jéggé fagyasztott állapotba hozva az anyagot, vákuum alkalmazásával az anyagból a vizet kellő sebességgel elpárologtatjuk úgy, hogy az anyag a szárítás teljes ideje alatt fagyott állapotban maradjon. A liofilizálás aránylag drága művelet, mégis alkalmazása nélkülözhetetlen a modern gyógyszergyártás bizonyos területein. Legismertebb felhasználási területe a penicillingyártásnál van, de nélkülözhetetlen a terápiás célra készült fibria, trombin, albumin stb. előállításánál. Ezzel az eljárással baktériumtörzsek élettartama, oltóanyagok, testszérumok lejárati ideje stb. úgyszólván korlátlan ideig meghosszabbíthatók. Az -eljárás nagy jelentősége a vérellátószolgálatban, hogy a vérplazma, vagy szérum így beszárítva korlátlan ideig megőrzi összes terápiailág fontos tulajdonságát. Végül nagy jelentősége van a lioi'ilizálásnak az anyatej beszárításánál, mert az vizzel elegyítve, bármikor tökéletesen friss és teljes értékű anyatejként használható. A liofilizálást az a körülmény nehezíti meg, hogy az anyagból kilépő vízgőz a vákuumot azonnal lerontja és így a további párolgás megszűnik. A vízgőzt ezért a készülékből állandóan el kell távolítani. A vízgőz eltávolítása tehát a liofilizálás alapproblémája és ennek megoldása szerint több ipari eljárás ismeretes. Az egyik ismert eljárás szerint olyan nagyra méretezett vákuumszivattyút alkalmaznak, amely a szárítandó anyagból kilépő összes vízgőzt el tudja szívni. Ez igen drága és csak ott használható, ahol olcsó villamosáram, vagy olcsó nagynyomású gőz áll rendelkezésre. Egy másik ismert és a gyakorlatban .leginkább elterjedt eljárás szerint a vízgőz eltávolítására — 40 C° vagy — 50 C° körüli hőmérsékletre lehűtött szedőt alkalmaznak, amelynél a vízgőz dér alakjában lecsapódik. Ennek a hőmérsékletnek elérésére vagy száraz jéghűtés vagy kétfokozatú ammonias hűtőgép kell. A szárazjég hűtés egyszerűbb berendezést, de minden kg beszárított anyag öt—hét szárazjég fogyasztást igényel. Ezzel szemben az ammonias hűtőgép bonyolultabb és költséges berendezés. Ezt az eljárást tehát a karbantartás és az amortizáció teszi drágává. A harmadik ismert eljárás kémiai vizelvonószert alkalmaz. Kisebb készülékeknél jól bevált a kénsavval való víz-megkötés. Nagyobb készülékeknél a kénsav használható, ez esetben alarbástrom törmelékkel megtöltött tornyot használnak. E készülék hátránya, hogy használata nehézkes, mert 100 kg 200 C°-on kihevített alabástrom törmelékkel töltött torony maximum 2—3 liter vizet tud megkötni és utána a tornyot szétszedve, az alabástromot szárítószekrényben 200 C°-on újra ki kell hevíteni. A találmány szerinti készüléknél is kémiai vízelvonószert alkalmazunk. A vízelvonószernek olcsóbbnak, több nedvességet megkötőnek kell lennie, mint az alabástrom törmeléknek. Ezenfelül szükséges, hogy a készülék szétbontása nélkül legyen regenerálható. A gyorsan működő szilárd vízmegkötőszereknek mindig porózusnak kell lenni, így igen rossz hővezetők-, ezért a hővel való regenerálás csak úgy vihető keresztül, ha a fűtött falakhoz hozzáépített, tehát formázott és nem granulált anyagot használunk regenerálható vizel vonószerként, A találmány szerint formatartó porózus vízelvonószerként, gipsznek CaCl-2-al és aránylag nagy mennyiségű vízzel készült olyan elegyét használjuk, amely még megszilárdul és kiszáradva porózus, de formatartó és nagymértékben vízelvonó. Ez a vízelvonószer 8—10% vizet tud megkötni. A vízelvonás sebességét a rétegvastagság szabja meg. A vizet 135 C° hőmérsékleten 12 mm-es vákuum mellett maradék nélkül, igen gyorsan ki lehet belőle desztillálni. Így a vízelvonó torony igen egyszerű módon gőzköpenymelegitéssel regenerálható. A találmány szerinti vízelvonószert olyan liofilizáló készülékben használjuk, amelynek ugyancsak a találmány szerint a fagyasztott beszárítandó anyag felvételére vízköpenyes vákuum-kamrája, a beszárítás közben keletkező vízgőzt elvezető elszívócsöve, további vízelvonószerrel bélelt, valamint hűtő- és fűtő csővezetékkel ellátott vízelvonó tornya és a Vízelvonószer regenerálásához hűtőszekrénye van.