142947. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kétszénatomos vegyületek előállítására metanolból szintézisgázzal

& Megjelent: 1956. évi március hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.947. SZÁM 12. o. OSZTÁLY - Ma-427. ALAPSZÁM Eljárás kétszénatomos vegyületek előállítására metanolból szintézisgázzal Magyar Ásványolaj- és Földgáz Kísérleti Intézet, Veszprém Feltalálók: dr. Berty József és Markó László kutatóintézeti vegyészmérnökök, mindketten Budapesten A bejelentés napja: 1954. január 15. A 877.598. sz. német szabadalmi leírásból el- • járás vált ismeretessé, többszénatomos alkoholok előállítására, alacsonyabb szénatomszámú alko­holokból, szénmonoxid és hidrogén segélyével, 200 C" körüli hőmérsékleten és 250 at. feletti, gyakorlatilag 600—1000 at. nyomáson, szilárd, adott esetben helytálló katalizátor jelenlétében, mely katalizátor a periódusos rendszer 8. cso­portjába tartozó karbonilképző fém-, célszerűen kobaltvegyület, melyet még egyéb bonyolult összetételű hozagokkal aktiválnak. Az aktíváló­szerek között szerepelnek többeké között a jód. továbbá annak vegyületei is. Ezzel az eljárással, az irodalom szerint, meta­nolból, szénmonoxidból és hidrogénből kiindul­va, olyan reakciótermékhez jutunk, mely 17— —41%-ában etanolból áll, aránylag csekély • mennyiségű más két- vagy többszénatomos ve­gyület, továbbá változatlan CH3OH mellett. A bonyolult összetételű, heterogén fázisú katalizá­tor és az igen költséges berendezést igénylő nagy nyomás alkalmazása annak érdekében tör­ténik, hogy a reakciótermékben minél több eta­nol és minél kevesebb más, kétszénatomos ve­gyület (ecetsav, etilészter, aldehid) keletkezzék. E célból szerzők 1 tf. CO-ra 2 tf Ha-t tartalmazó gázelegy alkalmazását is ajánlják. Megállapítottuk, hogy a szóbanforgó szinté­zisnél nem célszerű és nern is gazdaságos a fő­tömegében etilalkoholból álló reakciótermékre törekedni, még akkor sem, ha az elegyet vég­eredményben etilalkoholra kívánjuk feldolgoz­ni. Ipari szempontból az a lényeges, hogy minél több kétszénatomos vegyület keletkezzék, akár sav, akár észter vagy alkohol alakjában, miután mind az ecetsav, mind az etilészterek ismert módon alkohollá feldolgozhatók, sokkal kisebb költséggel, mint a főtömegben alkoholból álló végtermék előállításához szükségelt 600—1000 atm-ás nyomás üzemi és a nyomásálló berende­zés beruházási költsége. Megállapítottuk továbbá, hogy a reakció se­• bességet egyedül a CO parciális nyomása irá­nyítja és nem a hidrogéné, mint azt a vonatkozó irodalom tévesen állítja. E felismerések alapján azt találtuk, hogy két­szénatomos .vegyületek metanolból széndioxid­dal és hidrogéntartalmú gázelegyekkel jó hatás­fokkal előállíthatók jóddal vagy jódvegyületek­kel aktivált kobalttartalmú katalizátor jelenlété­ben, ha homogén fázisban dolgozunk, azaz, ha a reakcióelegyben mind a katalizátor, mind az aktíválóanyag oldott állapotban van jelen és ha 150 atm. feletti, de legfeljebb 250 atm. nyomá­son hajtjuk végre a reakciót. A találmány egyik előnyös foganatosítási módja szerint olyan gázeleggyel dolgozunk, mely 65—80% CO-t és maradékában hidrogént tartalmaz. Miután — mint fentebb említettük — a re­akció sebességét a CO parciális nyomása irányít­ja, az ilyen gázelegy alkalmazása mellett a ki­indulási anyag már 150—250 atm. nyomáson gyorsabban, mintegy 6 óra alatt iotömegében kétszénatomos vegyületté, (etanollá, ecetsavvá, elitészterekké) alakul át, némi acetaldehid kép­ződése mellett. A reakció folyamán átaiakulatlan metanol újabb felhasználásra kerül. Veszteségnek a ter­melés szempontjából csak azok a vegyületek te­kinthetők, melyek gázzá (pl. metánná, dimetil­éterré) alakulnak. Ebből a szempontból tehát, mint megállapítottuk, előnyös a reakció tarta­mát minél rövidebbre választani. Így pl. 2 óra alatt, bár a metanol kb. 40%-a változatlan ma­rad, a veszteségnek tekinthető gázok viszonylag kisebb mennyiségben keletkeznek és így a re­akció folyamán tényleg átalakult metanolra szá­mítva, a kihasználás jobb. Kiindulási anyagként felhasználható a szinté­zisgázból szokásos módon előállított metanolos reakcióelegy, melyből — gyakorlati szempont­ból — elegendő a dimetilértert ledesztillálni és további finomításra nincs szükség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom