142936. lajstromszámú szabadalom • Vevőkészülék színes távolbalátáshoz
4 142.936 Az NTSC-jelfeszültség Y világosságösszetevőjét az Y = 0,59 G H- 0,30 R + 0,11 B (1) x egyenlet határozza meg, az időbelilég egymásra következő színösszetevőket tartalmazó jelfeszültség M világosságösszetevője pedig az 1 M = 0,33 G + 0,33 R + 0,33 B (2) egyenletnek felel meg. Az NTSC-jelfeszültség modulált színalvívőhullámát modulációs R—Y (1,14 és ,B—Y.) 2,03 összetevőjével jellemezhetjük, amelyetekéi a színalvívőhuUám 90 fokos fáziskülönbséggel modulált- Ezeket a modulációs összetevőket, amelyek a vörös és a kék színkülönbözéti jeifeszülteégeket ábrázolják az ld. ábrában szaggatott vpnallal rajzolt vektorokkal szemléltettük. Ugyanígy jellemezhetjük természetesen a modulált színalvívőhuUám az ld. ábrában teljes vonallal rajzolt vektorokkal ábrázolt R, G és B szín jelfeszültségekkel is. A jellemzésnek ez a két különféle módja alkalmazható természetesen az időbelileg egymásra következő színösszetevőket tartalmazó jelfeszültségnek az le. ábrában ábrázolt modulált színalvívőhullámára is. Már régebben javasoltunk olyan berendezést, amely az (1) egyenlettel meghatározott Y világosságösszetevőt a modulált színalvívőhullámból leszármaztatott M—Y helyesbítőfeszültség hozzáadása útján átváltoztatja a (2) egyenlettel meghatározott M vílágosságösszetevővé. Ezt az átváltoztatást az lb. ábra szerinti berendezésben a 49 fázisszabályozóból, 50 szinkrondemodulá torból és 51 sávszűrőből összetett jelcsatorna foganatosítja, amely az M—Y helyesbítőfeszültséget létesíti. Ez a helyesbítőfeszültség a 41 sávszűrőben hozzáadódik az Y világosságösszeteyőhöz úgy, hogy e sávszűrő kimenőkörében az M világosságösszetevőt kapjuk meg. Mint előbb említett régebbi javaslatunkban kifejezésre juttattuk, ezt az Y—M helyesbítőfeszültséget a modulált színalvívőhullámból ennek 19 fokos fázispontján származtathatjuk le, ha a modulációs B—Y összetevő fázisszögét 0 fokos fázisszögnek tekintjük. Eszerint tehát a 49 fázisszabályozó 19 fokkal eltolja az ellenütemű 35 erősítő kimenőfeszültségének fázisát a modulált színalvívőhuUám fázisához képest és ennek a fázisában eltolt 3,6 megahertzes feszültségnek az 50 szinkrondemodulátorban végbemenő felülhelyezése a modulált színalvívőhullámra eredményezi az M—Y helyesbítőfeszültséget. Az átváltoztatott M világosságösszetevő összetétele akkor helyes, ha az M—Y helyesbítőfeszültség nagysága 58%-a az Y világosságösszetevő nagyságának, ezért az 50, 51 és 41 szervek olyan méretezésűek, hogy ezt az arányt biztosítsák. Előbb említett régebbi javaslatunk szerint az NTSC-jelfeszültség modulált színalvívőhullámát is átalakítjuk úgy, hogy megegyezzék az időbelileg egymásra következő színösszetevőket tartalmazó jelfeszültség modulált színalvívőhuUámával. Ez az átalakítás úgy megy végbe, hogy az NTSC-jelfeszültség modulált színalvivő hullámára megfelelő fázisban és nagyságban felülhelyezzük a nem modulált színalvívőhuUám második felhullámát, minek következtében az NTSC-jelfeszültség R—Y (1,14 és B—Y) 2,03 vektorai átváltoznak az időbelileg egymásra következő színösszetevőket tartalmazó jelfeszültség 0,89 (R—Y) és 0,74 (B—Y) vektoraivá. Űj alapfázis alkalmazása révén megkapjuk azután ennek a két modulációs összetevőnek a kívánt fázishelyzetét. Az ilymódon átalakított NTSC-jelfeszültség minden további nélkül alkalmas egysugaras katódsugárcső színhű vezérlésére, mimellett az NTSC-j elf észül tséggel megvalósított állandó világosság elve is teljesen megmarad, mert a helyesbítőfeszültség kiegyenlíti azokat a világosságingadozásokat, amelyeket a katódsugárcsőnek az átalakított színalvívőhullámmal való vezérlése magában véve előidézne. Ez azonban csak elsőfokú kiegyenlítés, mert a katódsugárcső és a különféle jelcsatornák nem lineáris jellemzőire nem terjed ki. Ezenfelül a katódsugárnak a színalvívőhuUám harmadik felhulláma 1Ü,8 megahertzes frekvenciájával való időszakosan ismétlődő elnyomása csökkenti a képvisszaadás hatásfokát, mert a katódsugár a foszforcsíkokat a teljes kép visszaadásához szükséges időnek csak fele részében gerjeszti. További hátránya ennek a módszernek, hogy mindegyik foszforcsík kis részének 3,6 megahertzes frekvenciával való gerjesztése könnyen előidézheti vándorló pontminta megjelenését a képben. Kívánatos tehát, hogy elkerüljük a katódsugár időszakosan ismétlődő elfojtását és ilymódon kihasználjuk a rendelkezésre álló teljes sugárenergiát a foszforcsíkok gerjesztésére. A találmány szerinti berendezés megfelel ennek a követelménynek. Hogy könnyebben megérthessük, milyen módon lehetséges a katódsugár időszakosan ismétlődő elfojtásának elkerülése, célszerű, ha visszatérünk az le. ábrához és először is feltételezzük, hogy a katódsugár kétszeres frekvenciával gerjesztődik, azaz a fentebb említett 120 fokos közök helyett 60 fokos közökben. A katódsugárnak ezeket a járulékos gerjesztéseit az le. ábrában a szaggatott vonallal rajzolt körök jelképezik. Ez esetben tehát a foszforcsíkok a színváltó-vezérlőfeszültség egy-egy periódusában a G, R, R, G, B, B sorrendben villannak fel, azaz két egymásra következő periódusban a következő sorrendben: G, R, R, G, B, B, G, R, R, G, B, B. Ha emellett az utóbbi esetben feltételezzük, hogy a sorrend a második R^nél R-rel kezdődik, akkor a teljes sorrend R, G, B, B, G, R és ez a sorrend 3,6 megahertzes frekvenciával időszakosan ismétlődik. Nyilvánvaló, hogy ennek a sorrendnek a második része (B, G, R) a fordítottja az első résznek (R, G, B). Ezt a tényt használjuk ki a találmány szerint a katódsugár időszakosan ismétlődő elfojtásának elkerülésére. / • Azt az összetett hatást, amely a katódsugárnak az le. ábrában jelzett pontok egyikén foganatosított, időszakosan ismétlődő gerjesztéséből és a katódsugárcső vezérlőrácsához vezetett jelfeszültségből adódik, felülhelyezés eredményének tekinthetjük és ezért Fourier sorral fejezhetjük ki. Ha E a katódsugárcsőhöz vezetett modulált színalvívőhullámot és S az e színalvívőhuUám modulációs összetevőinek a katódsugárral és a képernyő foszforcsíkjaival foganatosított letapintását előidéző gerjesztői észültségét jelzi, akkor az utóbbi feszültséget a következőképen határozhatjuk meg: S= 1 + 2m! cos (tot + •®1) + 2m 2 cos (2«t-f ® 2 és a felülhelyezés akkor a következő H feszültséget eredményezi: ;