142917. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-fenil-2-dihalogénacetamino-1,3-propándiol és fenilgyökben helyettesített származékainak előállítására
Megjelent: 1956. január hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.917. SZÁM 12. q. 32-34. OSZTÁLY — GQ-342. ALAPSZÁM „Eljárás l-feniI-2-dihalogénacetaminn-l,3-propándiol és fenilgyökben helyettesiteit származékainak előállítására" Bejelentő: Gyógyszeripari Kutató Intézet, Budapest. A bejelentő által megnevezett feltalálók: Kollonitsch János, Vita Gyula és Hajós Andor. Bejelentés napja: 1954. február 25. A 141997 lajstromszámú szabadalmi leírásban eljárást közöltünk az l-fenil-2-dihalogénaoetamino-1,3-dioxipropán és származékainak előállítására. (Erre a bejelentésre 164. sz. alatt 1952. aug. 23-án szerzői tanúsítvány is kiadásra került.) Ezen eljárás lényegében abban áll, hogy a ő J>CH — CH — CH2 — OH RX X I I OH NH2 általános képletű aminodiolokat (mely képletben R: hidrogént, vagy halogént, vagy nitro-csoportot, vagy valamely más, ezzé átalakítható csoportot jelent) valamely trihalogénacetaldehid és valamely femcianid, ill. hidrogéncianid behatásának vetjük alá, esetleg savlekötőszer jelenlétében. Fenti szabadalomban közölt eljárásunkkal átlagban 85—90% kitermelést tudtunk elérni. Fenti eljárás továbbfejlesztéseként most azt találtuk, hogy bizonyos új felismerések alapján a reakció kitermelését lényegesen megjavíthatjuk és 95% fölé emelhetjük. Az acilezett termék kinyerése után kapott anyalúgból a benne esetleg jelenlévő néhány százalék változatlan kiindulási anyag könnyen kinyerhető, ha folyó év febr. 2-án „Eljárás az l(p-nitrofenil)2-amino-l,3-dioxipropán kinyerésére híg vizes oldataiból" címmel tett szabadalmi bejelentésünkben ilyen célokra kidolgozott módszert alkalmazzuk. A továbbfejlesztett eljárás lényege az, hogy az aminodiol, a trihalogénacetaldehid és a cianid, valamint az esetleg alkalmazott savlekötőszer közötti reakciót olyan módon vezetjük le, hogy a reakcióelegy pH-ja 7 és 9.5 között, előnyösen 8 és 9.5 között mozogjon. Azt találtuk ugyanis, hogy ebben a pH-tartományban a dihalogénacetilezési reakció már kielégítő sebességgel lefolyik, de az aminodiol bomlása, ill. mellékreakciója a dihalogénacetilező szerekkel (melyek a korábban alkalmazott, erősen lúgos közegben történő reakciónál már elég tekintélyes mértékben felléptek) még nem következik be, észrevehető mértékben. A reakcióelegy pH-jának 7 és 9.5 között való tartását számos módon elérhetjük. Egyik igen egyszerű módszer pl. az, ha az alkalmazott cianidot az equimolekulárisnál kisebb mennyiségben használjuk és savlekötőszerként magnéziumoxidot, vagy Jsalciumoxidot, vagy báriumoxidot alkalmazunk. Ezek a savlekötőszerek ugyanis aránylag rosszul oldódnak vízben és így csak a dihalogénacetilezési reakciónál keletkező halogénhidrogén mennyiségének megfelelő mértékben, fokozatosan fejtik ki savmegkötő hatásukat. (A fentebb említett szabadalmi bejelentésünkben leírt módszerhez hasonló dihalogénacetilező eljárást ismerteti a Parke, Davis cég 692 265. sz. brit szabadalma is, mely a mi bejelentésünk megtörténte után egy évvel került nyilvánosságra. Jelen pótbejelentésünkben foglalt új felismerésekhez hasonló felismerésekhez ők nem jutottak és az általuk közölt példában megadott kitermelések is lényegesen elmaradnak javított eljárásunk kitermelései mögött.) Az alábbi kivitelezési példák csak a fentebbi új felismerések gyakorlati alkalmazásának illusztrációjául szolgálnak, de nem jelentik az eljárás korlátozását ezen példákra. Példák: 1. 55 g racem treo-l(p-nitrofenil)2-acetamino-1,3-dioxipropánt 165 ml 10%-ós sósav és 110 ml víz elegyével 90°-on melegítünk keverés közben egy órán át. Ezen kezelés hatása alatt az acetilcsoport lehasad és az l(p-nitrofenil)2-amino-l,3-dioxipropán sósavas oldatához jutunk. Az oldatot miután kb. 11 g vízm. szódával pH 6-ra beállítottuk, 3 g csontszénnel megderítjük, a szenet melegen lenuccsoljuk (a szén néhány-tized gramm szennyezés mellett kb. 2 g aminodiol-klórhidrátot tartalmaz, mely belőle, pl. forróvizes mosással, kinyerhető) ; a kapott oldatot miután kb. 2 ml 40%-